Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-17 / 38. szám

Jordán István : Mivel aprólékosságokba mentünk a kötelmek megszabásában : azért tette a kormány ezt a követelést. Ki akarja tétetni, hogy a mely kötelességek a fennálló törvények szerént a lelkésztől követeltetnek, azok feltétlenül teljesitendők. Ritoók Zsigmond. Sajnálja, hogy vissza kell élnie az értekezlet türelmével s bár Lónyay nagyrészt elmondta azt, a mit mondandó, de a felirati bizottság kedvéért hozzá szól. A felirati jogból semmi hasznunk. Törvényes rendeletről van ugyan szó, de hogy mik a törvényes rendeletek, a kormány szabja meg. S melyik kormány az, mely azt nem tartaná, hogy az ő rendeletei törvényesek. Azért vagy el kell fogadnunk Lónyay indítványát, vagy egyes esetek elsorolásába kell bocsátkoznunk. Kétségtelen, hogy e kérdésben engednünk kell némit az allam souverainitásának. E kérdésben culminál az állam és egyház közti viszony kérdése, mely még máig sincs eldöntve. Ha az egyház és állam nem egyeznek meg Németországon : a fejedelem dönt. Ez nem helyes. Más mód volna, ha az egyház döntene : ezt meg az állam nem engedi. Egy kiutat ajánl. Talán lehetne az 1790 i alaptörvény 15. §-ra hivatkozni, de ez nem volna elég, mert az azóta hozott törvények a vallásszabadságról, vegyes-házasságról stb. többet engednek nekünk, mint ez. Az ily általános utalás tehát nem kielégítő. A felsoroláshoz kell tehát folyamodnunk s kijelelnünk, melyek azon jogaink, melyek ellen történő rende. leteit az államnak minden felírás nélkül is mellőzhetjük. Ilyenek I. a vallás szabad gyakorlatába ütköző rendeletek; 2. a hitelvekre vonatkozó kérdések; 3. a szentesített egyházi törvények rendeletek utján való megváltoztatására célzó leiratok ; 4. a vagyoni és alapítványi ügyek. Mindezen jogaink alaptörvényekben gyökereznek, tehát nem tagadhatja meg a kormány. Nekünk nem a törvénytisztelő kormányok ellen van szükségünk törvényre, hanem olyanok ellen, melyek a törvényt nem tisztelik. A mint eddig nem volt az alkotmányos kormánynak oka panaszkodni reánk, ugy nem lesz ezután sem. De ha jönne oly kormány, mely alaptörvényeink ellen kívánna tenni: azt végre nem hajtanok. Vályi János : Lónyay szerént elválasztandók azon ügyek, melyek végrehajtás tárgyai lehetnek, — tehát a közigazgatásiak, a nem közigazgatásiaktól. Nehéz megtenni a diseretiót, mert a részletezés alkalmával ki maradhat valami s minél nagyobb a részletezés, annál könynyebben. A szövegezők figyelmét arra hivná fel, hogy nagyon a részletekbe ne bocsátkozzanak. A papokat megkíméltetni óhajtja a rendeletek bírálatától, s mivel a ministerek is szakjaik szerént hajtatják végre illető tisztviselőikkel a törvényes rendeleteket: jöhetnének lelkészeinkhez is a közigazgatási végzések a püspök utján. O azt kívánná, hogy minden törvényes rendelet a püspök utján közöltetnék. Hegedűs László. Az egyházszervezetnek e 3 cikkét legfontosabbnak tartja. Itt jog- és kötelességről, az államnak az egyházhoz való viszonyáról van szó. Nem talált e három §-ban kihagyni vagy változtatni valót. A részletezésbe nem menne bele, mert ha valami kimarad a részletekből, az ilyen végrehajtá-át megtagadhatná a lelkész. Igen helyes a közigazgatási s államkormány rendeletek közti különbségtétel is. De legfontosabbnak tartja e §-ok közül a püspökre vonatkozót. Ezt nem változtathatjuk meg a nélkül, hogy ki ne tegyük magunkat a legnagyobb bizonytalanságnak. Ha egyszeri feliratra kénytelenek volnánk mindent végrehajtani, mi lett volna belőlünk a Bach-korszakban. A polgári törvény analógiája itt nem alkalmazható, mert az egyházi törvények mások, mint az államiak. O oly részletezésbe, mint Ritoók, nem bocsátkoznék, hanem Vályival tart. A feliratban kifejtendőnek véli, hogy tiszteljük ugyan a Felség jogait, de e §-okból semmit le nem engedhetünk. Ujfalussy Miklós ezt minden kérdések felett állónak tartja. 1850:60-ban az akkori kormány törvényesség szine alatt akarta megnyirbálni. Meg van győződve, hogy az alkotmányos magyar kormány nem fog velünk ugy bánni, de ki áll jót, hogy a szerencsétlenség, mely anynyiszor ismétlődött, nem fog újra bekövetkezni. S ha nem lesz megvédve az ilyenek ellen egyházunk: a roszakarat s erőszak quidquid oppugnant, ruit. Ugyanazért kívánná, hogy kifejtsük, a mit óhajtunk, a bizottság számára. De minthogy az idő rövid, mitte sapientem et nihil ei dixeris. Csak azt kívánja, hogy részletezésbe ne menjünk, mert könnyen tévedhetünk s a roszakaratu kormány az ily réseken rontana be bástyáinkba. György Endre. Szintén hangsúlyozza, hogy ez a legfontosabb pont. Itt szükséges a tájékoztatatás, mert ugy hiszi, hogy a nézeteltérés a kormány és közöttünk csak szókérdés s nem a lényegre vonatkozó. A mi az administrativ teendők végrehajtására vonatkozik, ezek hazai törvényeink által parancsoltatnak, s ezek végrehajlandók egyszerű megkeresésre. E kérdés tisztázódik, ha specificáljuk, mely törvények értendők ilyenekül. De ha nem részleteznénk is, az sem volna baj. De van szerinte is eltérés a püspök s superintendentia felírási jogára vonatkozólag. Itt nem engedné meg a polgári törvény analóg eseteire való hivatkozást. Az in sacris körül nem engedhetjük meg a beavatkozást, mint a milyen céloztatott a szent István ünneppel. Minthogy tehát vannak az egyháznak oly érdekei, melyek függetlenek minden kormánytól : ezeket meg kell óvnunk. Ha lehetne felsorolás nélkül megvédenünk, legjobb volna, de ha nem lehet, fel kell sorolnunk, mint Ritoók mondá. Azonban arra nézve, a mit ő utoljára mondott, nevezetesen az alapítványokra vonatkozólag, fenntartja a kormány törvényre támaszkodva, felügyeleti jogát. A taxativ felsorolás is el maradhat, ha kimondjuk a kormány kivánatát, a püspökök s superintendentiára vonatkozó részt pedig a szövegező bizottságra bízzuk, a mely a most kifejtett nézetekalapján tudni fogja, hogy feladni semmit sem akarunk. Ballagi Mór a vitatott 3 § t szintén nagyfontosságunak tartja, mert azokban az állam és egyház közti