Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-17 / 38. szám

Hegedűs László szerént csak oly hivatalnoktól követeltetett ily hom'agiale juramentum, a kinek kineveztetése a fejedelemtől függ, vagy ez annak dotatiójához hozzá járul. Óhajtotta volna, hogy ha O Felsége örül az uniónak : jogáról lemondott volna. Benkő János fiatal korából emlékszik, hogy a megerősitési formulában ez volt : megerősíttetik quia persona ejus nobis grata est. Ebből az következnék helyes logikával, hogy quia persona ejus nobis grata non est, ily esetben a fejedelem nem erősítené meg a püspököt. Mivel pedig a kormányok ragaszkodnak jogaikhoz, s az ily magyarázatból kár háramolhatnék Magyarországra is, ő is szeretné ha e záradék nem volna itt. Vay elnök, mivel zárt konferentiában vagyunk, elmondhatja, hogy a Bach korszakban csakugyan ilyesmi történt, ez ellen erős repraesentatiót is tettek. Örüljünk, hogy most nem követelnek ilyet tőlünk. Zeyk Káról)'. Benkőnek felelve azt mondja, hogy mivel az ily eseteket ki akarták kerülni, a püspököt nem választották, hanem a főjegyző választatott ugy, hogy az a püspök után következzék a püspöki székbe. Erre jött azután az a határozat, hogy non quia sequitur sed quia persona ejus nobis grata est. Gr. Ráday Gedeon. Mivel az erdélyi viszonyok épségben tartattak, ebből következik, hogy a kötelezettségeket is épségben kell tartanunk. És minthogy az erdélyi püspök állami functiót is végez p. o. a váló pereknél, ő nem találja kifogásolhatónak a megerősítést. Nagy Péter felvilágosításul mondja, hogy ő is succéssio utján jutott a püspöki székbe, de az ő megerősítésébe nincs a non quia sequitur. Most már el van törölve a successio, de mikor bele tétetett a felhozott mondás, erős forrongás folyt épen e kérdés felett s a szabad választás hivei kedveért tétetett bele a megerősítési formularéba. Tekintetbe véve a viszonyokat nincs, mit kifogásolnunk e követelést. Elfogadtatik. A 16-ik §-ra az a két észrevétel történt a leiratban hogy a mely egyháztag nem áll az egyház szolgálatában, ne is álljon annak fegyelmi hatalma alatt s rá az egyháznak csak erkölcsi befolyása legyen. Továbbá az egyházi hivatalok viselése alól mentő okok legyenek : előhaladott kor, idült betegség, polgári vagy katonai szolgálat, s ha az egyháztagnak minden idejét kenyér-keresetre kell fordítania. Beöthy Zsigmond. A leirat nem vonja kétségbe azt a jogunkat, hogy pénzbírságot róhatunk ki, de csak az olyanokra vetettet hajtja be, a kik az egyház hivatalnokai. Ebben a leiratnak igaza van. Azt tartja, hogy az egyes egyháztagok feletti fegyelmi jogunkat nem vonhatja kétségbe az állam. Nem is teszi. De már Deák Ferenc kimondta, hogy büntetési joga csak az államnak van ; ebben igaza volt. O a §.-t elfogadja ugy a hogy kívántatik Lukács Ödön, nincs egy véleményen az előtte szollóval. Az egyház fegyelmi joga az evangyeliomban gyökerezik s ha lemondunk annak teljes mértékben való gyakorolhatásáról, veszedelmes következményei lesznek az egyházra. Nem tehető fel, hogy az egyház igazságtalan lenne saját hívei iránt, vagy hogy olyakat választana a hivatalra, a kik azt nem vállalhatnák el. Ha megengedjük a kivételt, nem kapunk maholnap hivatalnokot. Mivel az evangéliumban gyökerezik s mivel gyakorlatban volt, megtartaná. Dr. Jeney Viktor. Az egyháznak nemcsak hivatalnokai, hanem tagjai felett is van fegyelmi hatalma. Viszont minden állampolgárnak joga van követelni az államtól, hogy személyi jogait védje. A kérdés tehát csak az, hogy mivel az egyház fel nem adhatja fegyelmi jogát: meddig terjedjen az ? A hivatalnokokra kétségkívül, de az egyeb egyháztagokra vonatkozólag az erkölcsi büntetésen túl nem terjedhet. A pénzbüntetés kiszabása visszaélésekre vezethetne, mely ellen híveink jogvédelmet a polgári hatóságnál keresnének. Ezt ő nem óhajtja. Tehát a szövegező bizottság fejtse ki a feliratban, hogy az egyház bir fegyelmi joggal, de azzal nem akar élni a pénzbírság kirovásáig. Ha a hivatalnokok választására vonatkozó észrevételt bevesszük, csak saját törvényünket tesszük szabatossá. A gyámság is mumus publicus, melyet minden polgár köteles elfogadni, mégis van alóla felmentés. Molnár Béla. Az egyháznak van bírságolási joga, mert gyakorolta, s mert fegyelmi hatósága van. A leirat azt mondja, hogy nem hajtatik be a birság. Ebben ő jogsérelmet lát. A felirati bizottságot utasíttatni kívánja hogy ezt a sérelmet kiemelje. A hivatalnokok választására nézve elfogadja a kormány nézetét, de a többire fentartja az eredeti szöveget. Ballagi Mór legnagyobb jogsérelemnek látná a leiratban ha az az egyház fegyelmi hatalmát támadná meg. A protestáns egyház legszentebb cinozurája a biblia; ez pedig a fegyelem gyakorlatát az egyháznak kötelességévé teszi. A mi fokozott büntetés az idevonatkozó bibliai locusban elősoroltatik, az mind fegyelem. Azonban utolsó remediumul nem azt tartja, a mit a római egyház, hogy „compelle intrare", hanem azt mondja, hogy ha az egyházi gyűlés szavára sem hallgat, „tekintsd publicánusnak.« Testi fenyíték vagy pénzbirságról a szentírásban szó sincs. A leirat is csak azt kívánja törvényeinkből töröltetni, s nem értem mire való e kívánságot ugy formulázni, mintha általában az egyház fegyelmi hatalmát tagadná. A hivatalnokokra vonatkozólag azt mondja, hogy amely lelkész odáig vitte, hogy nem akad egyházában ember, ki egyházi hivatalt vállalna, ott a kényszer sem segit, mert a kötéllel fogott hivatalnok kormánya alatt az egyház csak még mélyebben sülyedne. Kovács Albert. Megengedi, hogy zsinati végzéseinkkel túl mennünk a zsinati törvényhozás határain, de viszont a kormány is túlment a határokon azzal, hogy saját belügyeinkbe avatkozott bele. A leirat első fele tanácsot ad, hogy minemű pénzkirovásokat taztozzanak viselni az egyháztagok s hogy milyenek — pénzbírság