Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-10 / 37. szám

sát soha meg nem erősítette, de soha sem is tagadta Tatrangon a községi képviselet csak a presbyterium felhatalmazása erején mellékelt aláírásokat, de csak december 6-kán, tehát sokkal azutan, hogy Excellentiad biztosa vizsgálata eredményét már előterjesztette volt, jóváhagyta. Gsernátfalu és Türlcösön a községi képviselet az ügyet már september 6 kán tárgyalta ; az általános vélemény a volt: »hogy sem a csernátfalusi, sem a ttirkösi egyházak képviselői sürgős dolognak nem nézték a tervezett elszakadást, de mind e mellett nem akarván külön vá'ni a többi hétfalusi megyéktől : küldötteiket oda utasítják, hogy csak azon esetbe irják alá a fent nevezett elszakadási kérvényeket, ha a testvér egyházmegyék küldötteinek többsége azokat aláirta.® Az aláírás tehát a lépés szükségessége vagy legalább sürgőssége felőli meggyőződés nélkül következett be. Pürkér.ec község képviselete az ügyet szintén september 6.-kán tárgyalta, a jegyzőkönyv erről azt mondja : »megvitatva e fontos ügyet több oldalról, oda határozódik a gyűlés, hogy öreg Sipos Márton és jelen biró Papp Jánost T. Török József lelkész úrral együtt, megbízzák és felhatalmazzák arra, hogy holnapi napon Molnár Viktor úrhoz átrándulva, ezen elszakadásügyi folyamodványt átolvassák és ha biztosítékot látnak arra, hogy ezen önálló magyar ág. evang. esperesség felallitása kivihető lesz, az eklézsiák uj terheltetése nélkül ugy például, hogy annak szükségeire az összes erdélyi ágostai evang. luth. püspökség számára évenként járó 16000 forintnyi állami dotátióból a barcasági magyarságot iőooo ezernyi lélekszám szerint illető része kiszakittassék, és nekünk kiadassék egy magyar esperesség felállítására, azon esetben irják alá az eddigi szász esperességtőli elszakadást, ellen esetben pedig tagadják meg ez aláírást és nyilatkozzanak még egy békepróba aláírása mellett. * Mily módon feleltek meg a küldöttek a vett utasításnak, az a november 23-ki pürkereci községképviseleti jegyzőkönyvből látható. Miután a község (most az állami nyomozat megejtése után) újonnan hangsúlyozta, „hogy mint akkor (september 6-án), ugy mostan is, az önállóságra vergődhetés tekintetéből csakugyan szándéka és akaratja a szász esperességtőli különszakadás, hogy ha az eszközöltethetik a nép és eklézsiáknak uj költések és terheltetése nélkül, folytatja a jegyzőkönyv : „Egyúttal megjegyezik Sipos Marton és Pap János presbyterek, hogy ők, a september 6 án megbízás szerint járván el ez ügyben, Brassóban voltak a felirat aláírása végett T. Molnár Viktor lelkész urnái, azonban nem látván abban és nem nyervén tőle biztosítékot az uj terheltet és ellen, azonnal nem irtak azt ala, később azonban, miután a felirat szövege kezünkhöz jővén itten több presbyterekkel s képviselőkkel köröztetett annak aláírása a többségtől jónak lattatott,ugy magok is többekkel együt aláírták az előbbi jegyzőkönyv tartalma és feltétele alapján. Ezen altalok való aláírás és eljárás a mai gyűlés tagjaitól is törvényesnek ismertetik el, az erre kiadott helyeslés által. Piirkerec tehát az elszakadásba csak feltételesen egyezik belé. Apácán a községképviselet egyátalatan soha sem jutott az ügynek tudómásához ; a község nevében történt aláírások tehát érvénytelenek. A krizbai községképviseletnek (melynek nevében csakugyan aláirás nem is történt) september 6-karoli jegyzőkönyvében ez all: a fontos ügy érdeméhez, pro és contra, hozzá szólva, azon aggodalomnak adott egy néhány kifejezést, hogy, ha e vidéki magyar ev. egyházközségei, az erdélyi ev. superintendentiától elszakadva, egy magyarországi hason hitelvű egyházkerület kormányzata alatt, magyar esperességgé alakulnak, nem lesznek képesek, az ily esperesség fenntartasára megkívántató anyagi szükségleteket fedezni, annyi pénzösszegből, mennyivel a magyar községek eddig évenkint járultak, a nélkül, hogy nagyobb anyagi áldozatoknak, mit ez idő szerint szegénységüknél fogva nem tehetnek, magokat alaja ne vessék ; különben ha az ellenkezőről biztosítva lesznek, készek az elszakadas mellett nyilatkozni.* Ily elmélkedések között a gyülekezetből oly sok tagok távozták el, hogy midőn a dolog szavazásra került, érvényes hatarozat nem hozathatott. Újfalu mellett, mint emlittetett, az egész ügy nyom nélkül ment el. Az agitationak ezen históriai lefolyása tanulságos Mutatja, hogy kiindulási pontját egy egyes embernek megsértett önérzetéből vette ; hogy nagy buzgósággal és erélyesen valamennyi brassói magyar községekre kiterjedett és mégis dacara a minden izgatas iránt létező fogékonyságnak, dacara az allamtól nyert erkölcsi támogatásnak mégis csak elégtelen sikert bírt eredményezni. Tiz egyházközség közül csak három csatlakozott nyilvánvaló készséggel a mozgalomhoz: Hosszufalu, Bácsfalu és Zajzon, első nem fentartá^ok nélkül a pénzkérdésben, utóbbi némely pénzbeli kételylyel. Tatrang, Csernatfalu, Türkös, Piirkerec a mozgalomhoz csak igen későn és tartózkodva csatlakoztak, ezen kivül Csernatfalu, Türkös benső meggyőződés nélkül, csak puszta collegialitásból, Pürkerec egy kétes reservatio mentalissal. Apáca törvényszerűen épen nem csatlakozott; Krizba és Újfalu egy határozottan ellenző magatartást követtek. Merészség volt-e itt azt állítani, hogy az egész mozgalom eredetben nem tisztán tárgyilagos indokokból szármozott, és még kevésbbé lehetett azon községekbeni hitsorsosainknak önkéntes véleménye? Igen, oly erőseknek tartjuk a magyar községek szempontjából az elszakadás ellen szóló indokokat, hogy azoknak leggyorsabb visszatérését a september 3-kán elfoglalt lejtőről ezen nap után is nemcsak nagyon valószínűnek, hanem az ők szempontjából kényszerítő szükség parancsának tartottuk volna, ha egyetlenegy elhatározó lépés más mérvadó oldalról nem történt volna, értjük a m. évi september 26 kán 26490 szám alatt kelt végzetteljes intézkedést. Azoknak szemeiben, kik a mozgalmat vezették, egy állami vizsgáló biztosnak kiküldése, a nélkül, hogy egy egyházi hatóság bár csak meghallgattatott volna, mar előre ugy kellett, hogy tekintessék, mint törekvéseiknek állami szentesítése; ily tamogatas nimbusával aztán a nehézhallásu népnek is könnyen érthetővé tétetett, mily végtelen elnyomatásnak volt eddig kitéve, midőn még az állam is önként kiterjesztette karját, hogy attól megszabadítsa. Egyszersmind az ismeretlen egyes személyek egyszerű kérelmére mozgasba hozott állami minden hatósággal szemben az egyházi kormányzatnak tehetetlensége és az ennek vaió tehetség szerinti ellenszegülésnek érdemes volta igen jól volt bebizonyítható; hisz ezzel a legfőbb tetszést bizton elnyerhetni vélték. Szóval: csak a kormánybiztos kiküldése által nyert az addig minden iranyban tarthatlan elszakadási mozgalom hatalmas támaszt, egyszersmind pedig az ott mélyen gyökerező engedetlenségi hajlam legerősebb táplálékot. Váljon ily kivülrőli segedelem nélkül valaha gondolható lett volna, hogy két presbyterium, mint ezt a hosszufalusi és bácsfalui valósággal tették, merte volna, előljáró egyházi kormányzatának a bekivánt szabályszerű kimutalásókat és pénzösszegeket írásban kereken megtagadni, tehát az egyháznak, melyhez tartoznak, az engedelmességet felmondani? És történt ez az allamnak az ők törekvéseik pártolásáfa való hivatkozással 1 A két lemondó levél másolatait H. és I. alatt tisztelettel mellékeljük. Nem az országos egyház, nem a brassói egyház-