Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-10 / 37. szám

dőn 1608-ban a pozsonyi országgyűlés a koronázást megelőző t. cikkében a protestánsoknak szabad vallásgyakorlatot biztosított, a kath. magas papság Forgách Ferenc prímással az élén, e törvény ellen azonnal tiltakozott s tiltakozását leginkább azon fennhéjázó okkal indokolta, hogy ^Magyarországban jogérvényes törvényeket a prímás és magas papság beleegyezése nélkül megalkotni nem lehet.* Sőt méof to\ább mentek. Thurzó György 1610-ben Zsolnára zsinatra hívja össze a protestánsokat, megjelenik 19 mágnás és 25 lelkész, intézkednek belügyeikre nézve. Alig jut ez tudomására a kath. klérusnak már is, 18 nap múlva — és pedig ismét a primás vezérlete alatt, tiltakozik a prot. zsinati megállapodások érvényessége ellen A tiltakozás érvelése hasonlít a siklósi kérvény érveléséhez. Az mondatik benne, hogy ^ama intézkedések ellenkeznek a 1 hazai törvényekkel, az egyházi szabadséiggal, a szent kánonnal és Isten parancsolataival.^ 1671-ben Kassán Bársony György, szepesi prépost és nagyváradi címzetes püspöktől megjelent egy mű ily cím alatt ^ Véritas toti mundo declarata argumento triplici ostendens Sacratiss. Caes. Reg. Majestatem non oUigari tolerare in Ungaria sectas lutheranam et calvinianam*, melyben bebizonyítani törekszik, hogy a császár a bécsi és linci békekötések által nincsen kötelezve Magyarországban a protestánsokat tűrni, mert 1., a békekötések oly körülmények között jöttek létre, melyek azoknak erejét és érvényességét már magában véve megsemmisítik ; 2., mert a klérus azok ellen mindig tiltakozott: 3., mert a protestánsok, ugy a lutheránusok, mint a kálvinisták, eredeti hitvallásuktól eltértek. A protestánsok nem késtek kimutatni, hogy emez érvelés kopott fegyver. Pósaházi Jéinos, előbb sárospataki tanár, később Apaffy oltalmazottja, e fondorkodásokra válaszolt ily című munkájával : jFaísitas veritatis toti mundo declarata, in negotio tolerantia exercitii publici religionis protestantium in Ungaria, breviter et dihicide ostensaKomáromi Csipkés György, debreceni pap pedig eme munkájával. s

Molimen sisypli'uun, hoc est: frustransitas conatus istius, que G. Bt

E. V. reformatos in Ungaria non esse helveticae confessionis probare ostendit* De ez se h znált. A kath. klérus a harcot kopott fegyverével folytatta. Az 1832/36-iki vallásügyi törvények ellen például a pécsi káptalanság küldöttje tiltakozott az egész klérus nevében. Es itt ki emelendő, hogy eme törvények azon pontját, mely a protestánsoknak Horvát-, Dalmát-és Tótországban telepedési és birtokszerzési jogot és hivatalképességet biztosított, a gazdag és befolyásos háromkirálysági r. kath. klérus ürügyűl használta fel a kedélyeket Magyarország ellen zúdítani, mert azt a népnek ugy magyarázta, hogy a magyar törvényhozás azért ragaszkodik oly nagyon a t cikkhez, hogy a protestánsok telepithetése által a magyar nemzet, a horvát nemzet kárára és vesztére itt terjedhessen. 1839, évi március 14-én Lajcséik Ferenc, nagyváradi püspök főpásztori levelet bocsátott ki, hogy megyéjének papsága azon vegyes házasságoktól, hol a vőlegény téritvényt nem ad, az egyházi áldást tagadja meg. Az 1840. évi május 7-én hozott vallási törvény szentesítését a klérus el tudta halasztatni, mig Lonovics a csanádi püspök Rómában járt, tanakodni a pápával, mi legyen a teendő ily körülmények között ? De elég. Minden lépten-nyomon látjuk, hogy a katholicizmus e téren ugy vélekedik, mint vélekednék Toldy István szerint ama törvényhozó, ki polgárait haja szine szerint akarná felosztani ; a barnák lennének a szabad polgárok, a szőkék a rabszolgák. Hiába való óhaj! Hasztalan törekvés. A fegyver, mely ily célokért forgattatik, nem fog—, kopott. Igen, de hát ha társadalmi viszonyaink közt mégis akad valami kő, valami jelenség, melyen e kopott és tompa fegyvert újra megélesíthetni? Parlamentaris életünk hősei elhaltak. Beöthy Ödön, Majthényi László, Bezerédy István, Borsicky István, Niczky József, báró Perényi Gábor, Siskovits József, Répásy Lipót, Császár Sándor, Klauzál Gábor, Teleky József, Desewffy Aurél, Wurda Károly kanonok, Deák Ferenc, kik mint katholikusok és görögkeleti vallásúak a lelkiismereti szabadságért velünk küzdöttek; Kölcsey Ferenc, Pázmándy Dénes, Palócy László, Prónay János, Bernáth Zsigmond, Radvánszky Antal, kik ügyünket védték és a hatalmas Nagy Pál, ki azt kérdezte a klérustól: „Ugyan mondják csak meg uraim, nem lehetne olcsóbban üdvözölni.?* — fáj-7 3*