Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-03 / 36. szám

»Egyetértés* vezércikkírójának valóban botrányos ferdítéseit. ítélje meg a közönség, hogy ilyen kritika hasznára válhatik-e a közügynek ? Nekünk magunknak is lennének ugyan észrevételeink a miniszteri intézvényre, mert hiszen tökéletesnek és kifogástalannak az egyátalában nem mondható; de észrevételeinknek itt nincs helye. Egyéb célunk ezúttal nem volt, mint hogy a közvélemény félrevezetésére szánt és a komolyabb kritika útjába álló ama ferdítéseket visszautasítsuk, s hogy figyelmeztessük a cikkírót, miszerint ezúttal csalódott, ha lord Bolingbrokkal azt hitte, hogy „a nép kopók módjára követi azt, ki a vadat felveri előtte.4

A protestáns nép legalább — a mennyire annak hangulata felől a kérdéses miniszteri intézvénnyel szemben tájékozva vagyok — most az egyszer aligha fog beállni a kormány elleni hajtóvadászatban hajtónak. Dr. Ballagi Géza. A református egyház felírási joga. — A »Hon»-ból. — A ref. zsinati munkálatok tárgyában leérkezett miniszteri intézvény még mindig foglalkoztatja az ellenzéki lapokat. Hiába, a théma sokkal hálásabb, semhogy azt az ellenzék kellőképen ki ne zsákmányolja. A kormány zsarnoksága, a prot. egyház önkormányzatának megsemmisítése, az egyházi törvények lábbal tapodása, mindmegannyi jelszó, melylyel az oppozíció erőnek ereiével tűzbe akarja hozni a reformátusokat, s célját annyival inkább elérhetőnek véli, mert abban a szent meggyőződésben látszik lenni, hogy a mint egykor Angliában a halárusok, ugy nálunk is a protestánsok mindig és mindenben opponálnak. Hamlet Poloniussal incselkedvén, azt kérdezi tőle, váljon nem halárus-e, más szóval: nem tartozik-e az ellenzékhez ? Talán nálunk is azt hiszik némelyek, hogy ha meg akarják tudni valakitől, hogy baloldali-e : csak azt kell tőle kérdezniök : nem követi-e Kálvin vagy Luther vallását? Akárminő politikai pártállást foglal azonban el a magyarországi reformátusok többsége, saját egyházának ügyét nem rendeli alá semmiféle párt érdekeinek. Most, midőn a ref. egyház újra szervezkedik s megalkotja a fejlődését biztosító intézményeket: nem az a kérdés, hogy tetszenek-e ezen intézmények az egyes politikai pártoknak, hanem az, hogy megfelelnek-e rendelte, tésöknek ? Az ellenzéki lapok rá se hederítettek a zsinati munkálatokra addig, a mig azok a minisztérium észrevételeivel az elnökséghez le nem érkeztek; átalában soha sem tanúsítottak valami különös érdeklődést a protestáns ügyek iránt. Most azonban, midőn a minisztérium bátorkodott egyben-másban észrevételeket, kifogásokat tenni: egyszerre különös figyelemmel kegyeskednek megajándékozni a református egyházat, jeléül annak, hogy ők mily lelkes pártfogói a s

megtámadott4

egyháznak a ,zsarnok4

kormány nyal szemben, a mi közönséges nyelvre lefordítva azt teszi, hogy szívesen foglalkoznak a prot. egyház ügyeivel akkor, ha a kormányt üthetik. A lólábat persze meglátják a reformátusok is s már ezért sincs az ellenzék izgatásainak rájuk hatása. De nincs és nem lehet azért sem, mert az ellenzék organumai minden lépten-nyomon elárulják tájékozatlanságukat az egyházi ügyekben, sőt némelyik — mint azt legközelébb alkalmam volt kimutatni — tájékozatlanságát még ferdítésekkel is tetézi. A zsinati munkálatok tárgyában kibocsájtott leirat leghálásabb pontja ellenzéki szempontból kétségtelenül az, mely a felirási jogra vonatkozik. Itt van bőven tere a csűrés-csavarásnak, az értelem és a szavak elferditésének. S ezen a téren meg is fészkelte magát az oppozíció ugy, mint a madár fészkében. Innen kelnek ki s repülnek szárnyra azok az éktelen bombasztok és szóvirágok, melyek az értelemig soha se lesznek képesek elhatolni s legfölebb a jámborok és együgyüek kedélyét mételyezik meg. A zsinat megállapodása szerint, az egyházkerületeknek, a püspököknek, sőt egyes lelkészeknek is joguk volna a kormányrendeleteket, ha azok az országos és egyházi törvényekkel ellenkeznének, ad acta tenni s végrehajtásukat megtagadni. A kormány ezen zsinati határozatot nem erősítette meg ; hanem felhívta az újonnan összeülendő zsinatot. hogy „a püspöknek, a kormányrendelet ellenében egyszerű felirási jogát fentartva, sőt felhatalmazva a püspököt arra is, hogy az ügyet az egyházkerületi gyűlés elé vihesse, s esetleg a közgyűlés is az egyházi felirati jogot gyakorolhassa, oly intézkedést javasoljon, mely szerint a végrehajtás biztosíttatik, fenmaradvan a netaláni sérelem ellenében az egyház központi hatóságának — a konventnek s a zsinatnak - felterjesztési joga.(

< A kormány fennebbi észrevétele az oppozicionális lapok szerint ellenkezik a protestáns autonómiával s ha a szerint szabályozzák a prot. egyház fe'irási jogát : az égyházat kiszolgáltatják a miniszteri önkénynek. Mindenekelőtt igen szeretném, ha az „Egyetértés4 vagy a »Pesti Napló® szakavatott cikkírója megmondaná, hol, melyik törvényben, vagy miféle jogszokás által van megadva a lelkésznek az a jog, hogy ő a kormányrendeleteket megbírálja s hogy esetleg végrehajtásukat is megtagadja ? Ha ily autonomia volna valahol a világon : ezt már nem is egyházi-, hanem lelkészi autonómiának kellene nevezni. Ez a csodaszörny honosodnék pedig meg az egyházban, ha életbelépne a zsinati törvények 117. §-a, mely szerint ,a lelkipásztorok azon megkereséseket, melyeket a politikai hatóságok a közigazgatás érdekében hozzájuk közvetlenül intéznek és melyek az ország törvényeivel megegyeznek, teljesíteni tartoznak.4 A régi magyar vármegyék a legszélesebb körű autonomiát élvezték; de az autonom jogokat nem az egyes tisztviselők, hanem maga a megye közönsége, il-