Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-27 / 35. szám

hető meg, ha azok végrehajtására a világi hatalom segélye igénybe nem vétetik : ennélfogva a fentebb idézett 4. §. második kikezdésébe a „jogositva vannak® szók után a következő szavak igtatandók be: „a jelen egyházi törvényben kijelölt esetekben.® A 7. és azzal kapcsolatban a 136. §-okban O császári és Apostoli királyi Felségének azon, az erdélyi fejedelmektől örökölt és mindig fenntartott joga, mely szerint az erdélyi reform, egyház püspöke, megválasztatása után állásában a Felség által erősítendő meg és a hűségi esküt letenni tartozik, továbbra is fenntartandó és az emiitett §-okba beigtatandó. Ugyancsak a 7. §. harmadik sorában a zsinat által alkotott törvényekről levén szó, az „alkotott® szó után jés O Felsége által megerősített egyházi« szavak igtatandók be. A 16. S. második bekezdésében felsorolvák az egyházközségi tagok kötelességei. Hogy ezen kötelességek nem pusztán erkölcsi kötelességek, melyeknek teljesítésére az egyháztagok csak erkölcsi eszközökkel szoríthatók, kitűnik a 417. §. b) pontjából, mely szerint megfenyítendő oly cselekmény, vagy mulasztás, melyből az egyház vagy iskolának kára származik, vagy haszna elmarad, a mennyiben a cselekmény a reformált egyház törvényeiben vagy az egyházi hatóságok szabályrendeleteiben tiltva, illetőleg az elmulasztott kötelesség rendelve van, és a 400. §-ból, mely szerint a fegyelmi vétséget követők pénzbirsággal is büntettetnek. Ily körülmények között nem lehet közömbös az államra nézve, hogy az állampolgárokra — mint egyházi tagokra — az egyházi törvények által mily kötelességek rovatnak. A 16. §. szerint kötelességük az egyházközségi tagoknak magánéletükkel, mint közszolgálataikkal az egyház és iskola javát előmozdítani; gyermekeik oktatásáról és vallásos neveltetéséről gondoskodni; a fennálló egyházi törvényeknek, rendszabályoknak és az egyházi felsőségnek engedelmeskedni; az egyházközség és presbyterium által reájuk ruházott hivatalokat elvállalni; végül az egyház és iskola fenntartása végett reájuk rótt terheket viselni. E szerint tehát a mely egyháztag magánéletével vagy közszolgálataival az egyház vagy az iskola javát elő nem mozdítja, pénzbüntetésben fegyelmi uton elmarasztalható, mely végrehajtandó a világi hatóság által. De a többi kötelességek is oly szigorral és a mellett oly átalánosságban vannak fogalmazva, hogy a nagy mérvben ruganyos meghatározások az alkalmazásnál viszszaélésekre szolgálhatnak okul. Leghelyesebb azon felfogás, hogy az egyház tagjai tartozzanak ugyan egyházi és iskolai adó fizetése által az egyház anyagi terheinek fedezéséhez hozzájárulni, és ez által az egyház lételét biztosítani ; de ha nem állanak az egyház szolgálatában, ne ís álljanak annak fegyelmi hatalma alatt s reájuk az egyháznak csupán erkölcsi befolyása legyen. Az állam szempontjából kifogás teendő az egyháztagokra rótt azon kötelesség ellen, hogy az egyházközség és presbyterium bizalma által reájuk ruházott hivatalokat elvállalni tartozzanak. Ezen szabály meg nem erősíthető, mert az egyháztagoknak ezen egyházi kötelessége sok esetben öszszeütközésbe jöhetne ugyanazoknak, mint állampolgároknak kötelességeivel. Különben sem méltányos az, hogy meg ne engedtessék, miszerint az illetők ezen egyházi kötelességük alól való felmentésüket kellő okok miatt ne követelhessék. Elfogadható okok lennének például: előhaladott életkor, idült betegség, katonai vagy polgári közszolgálat, és azon körülmény, hogy az egyháztagnak minden idejét kenyérkeresetre kell fordítania. E szakasz a fentebbiek szerint a zsinat által módosítandó s ily szerkezetben megerősíthető volna. A következőkben három §-ra úgymint, az 51., 1 és 136. §-okra egybefoglalva szükséges a következő és

zrevételeket teni : Az 51. §. b. pontja szerint az egyházkerületi közgyűlés intézkedik a kormányrendeletek végrehajtásáról, a mennyiben azok a reformált egyház önkormányzati jogaival megegyeznek. A 117. §. szerint a lelkipásztorok azon megkere séseket, melyeket a politikai hatóságok a közigazgatás érdekében hozzájuk közvetlenül intéznek és melyek az ország törvényeivel megegyeznek, teljesíteni tartoznak. A 136. §. szerint a püspök a felsőbb rendeletek végrehajtását eszközli, azon kormányrendeletek azonban,— melyek az egyház közjogi állását érintik és az egyházalkotmánynyal vagy az egyház hitelveivel összeütközés ben vannak, vagy azokkal épen ellenkeznek, — egyházkerületi közgyűlési tárgyalás előtt nem teljesíthetők és nem körözhetők. Ezen határozatok azon jogot látszanak adni a püspöknek, sőt az egyes lelkésznek, hogy a kormányrendeleteket s azok törvényességét biiálat alá vehessék és pedig két szempontból: ar országos és az egyházi törvények szempontjából, s ha azok egyikével vagy másikával összeütközőknek találják, azok végrehajtását is megakaszthassák. Nem Kívánja Ő Felsége megtagadni a püspöktől vagy superintendensektől és az egyházkerületi közgyűlésektől a kormány rendeletei elleni felírás jogát, ha a rendeleteket törvénybe ütközőknek találják ; de kétségbe kell vonni a jogot, hogy az egyházi közegek a kormányrendeletek végrehajtását még az esetben is megakadályozhassák, ha a kormány e felírás után is meg. marad rendelete mellett és annak végrehajtását kívánja. S nem engedhető meg főleg, hogy a kormány és a közigazgatási hatóságok rendeleteinek bírálására minden egyes lelkész feljogosittassék. Ő Felsége ennélfogva fölhívatni rendelte az or-