Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-27 / 35. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZ! ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-H1VATA L : IX. tar, Kinizsy-utca 28. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kiilöu 30 kr. HlfiT" Teljes széim-ó. pélcióinyokiltsil mindég szolg-áilli^\tu.ri.!k:_ U^iT" Azon t. előfizetőink, kiknek előfízetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Miniszteri intézvény a zsinati törvények tárgyában. Zsinati munkálatunk a a legfelsőbb leirat leél kezett, és elvalahára rendeltetése helyére, a zsinati elnök kezébe is eljutott. Igen helyesen történt, s az intéző kormányférfiak tartalék nélküli jóakaratáról tanúskodik, hogy azt közzé tenni is siettek. Ez által módot adtak az illetőknek, hogy a jövő hó 10 én elibük terjesztendő leirat felett gondolkodjanak s a kérdéses pontokat előre meghányják vessék. Mindig jó jel, ha a kormány a maga eljárását a nyilvánosságtól nem félti, és bizalmat gerjesztő, ha lépéseit minden tartózkodás nélkül a közönség Ítélete alá bocsátja. A hallom-mondom csak félreértésekre s a kedélyek nyugtalanitására vezet Magunk is külföldön olvasván a napilapoknak hallomás után tett közléseit, azon hiszemben voltunk, hogy a leirat által az állam és egyház közt törvényesen fennálló viszony tétetik valamely részben kérdésessé, s e föltevés alapján tettük lapunk mult számában az utózsinat későbbre való kitűzésére vonatkozó észrevételünket. A leirat elolvasása azonban arról győzött meg, hogy semmi ok nem forog fenn, mely az utózsinat elhalasztását tenné szükségessé. A leirat az egyház önrendelkezési jogát tisztelve, a munkálat nagyobb horderejű főbb pontjait, név szerint az öt superintendentia egyöntetű egyházi törvények által történendő egyesülését, az egyetemes cónventnek az egyházalkotmányba való beillesztését, a törvénykezés rendezését s harmadik felebbviteli fok szervezését, valamint az egyetemes egyházi közalap megteremtésére célzó határozatokat örömmel üdvözli, s azok szentesítésére nézve semmi nehézséget nem támaszt. A mi kifogások egyes részletekre nézve tétetnek, azok is inkább a formulázást, mint a lényeget illetik, és az állam és egyház közti törvényesen biztosított viszonyt egyáltalában nem érintik. Sőt a 3. §-ra tett észrevételt lehetetlen egyházi autonómiánk megóvása és épségbentartása tekintetéből eredettnek nem mondani. Mert kétségtelen, hogy az egyház és iskola teljes identificálása, a mint az a 3. §-ban történik, az egyház törvényes függetlenségének derogál, a nélkül, hogy az iskolaügynek használna. Mig ugyanis a protestáns iskolaügy rendezése ugy az 1790/1. XXVI. vallási törvény, mint az 1868. iskolai törvény szerint az országos törvényhozástól van függővé téve; addig vallási ügyekben az egyház oly függetlenül intézkedik, hogy annak belviszonyaira az egyházon kivül semmiféle hatalom tényleges befolyást nem gyakorolhat. Az egyház és iskola absolut egysége rég meghaladott álláspont, melyben csak annyi igaz, hogy az egyház nem lehet el iskola nélkül. Midőn azonban a leiratnak a 3. §-ra tett észrevételét, mint egyházi autonomiánk megóvására célzót örömmel magunkévá tehetőnek állítjuk, másrészről sehogy sem birjuk megfogni, mikép következtethető a jelzett szempontból az, hogy az iskolákról szóló egész, második főrésznek függőben kelljen maradn ia azért, mert a törvényhozás 69