Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-13 / 33. szám

nem voltunk elkészülve, hogy egyházi kormányzatunk a papokat és tanítókat jogszerű járandóságaik élvezeté­ben nem eléggé oltalmazná. Ily szemrehányás ellen ugy véltük, hogy már a magas m. k. vallás- és közoktatási minísteríum levéltára által elegendőleg biztosítva vagyunk. Szabad-e emlékeztetnünk a brassómegyei consistorium­nak, ugy mint az egyházi főtanácsnak is amaz évekig tartott fáradhatatlan munkásságára, mely Apáca, Cser­nátfalu és Krizba brassói magyar egyházközségek érde­kében ama községeknek az erdélyi k. földtehermentesi­tési alapigazgatóság önkényes intézkedése által teteme­sen megrövidített papijövedelmeinek teljes helyreállítá­sát az államkormány magas és legmagasabb közegeinél sürgetni mind addig nem lankadott, mig azon jövedel­mek — köszönet a magas államkormány igazságosságá­nak 1 — teljesen ismét visszaállítva voltak ? Más szám­talan lépéseket elhallgatva, legyen szabad, legalább azon tiszteletteljes előterjesztésekre visszaemlékezni, a melye­ket ez ügyben a magas m. k. vallás- és közoktatási mi­nisteriumhoz 1869 augusztus 9-kén 1078.869, 1870 september 27-kén 696.870, 1871 február 20-kán 188.871 számok alatt tenni bátorkodtunk. Ezen irományok netalán kötelességfelejdékenységet, vagy bár csak lanyha teljesítését mutatják-e azon kötelességnek, hogy a lelkészi és tanítói járandóságok a magyar községekben is megrövidítés ellen védelmezendők ? A mit pedig a ma­gas és legmagasb államkormány közegeivel szemben tenni kötelességszerű bátorságunk és buzgalmunk volt, ugyan azt a , néppel4 szemben, ha ez kisérti meg a megrövi­dítést, hasonló köteles buzgalommal megtenni, váljon egyházi kormányzatunk igen gyenge lett volna ? De nézzük a biztos ur által előszámlált egyes eseteket és hagy­juk a tényeket beszélni. a) Hogy Tatrang, Ilosszufalu és Pürkerec községek­ben a korábbi kepe és failletmények pénzre, illetőleg egy átalányra átváltoztatásánál a lelkészi és tanitói fize­téseknek jelentékeny csökkentése engedtetett, illetőleg megtűretett ; ezen felül minden kepemegváltási esetek­ben kimondatott volna, hogy a pénzzé átváltoztatások csak öt évre érvényesek és az öt év letelte után az ak­kor létező árak szerint uj megállapítás alá essenek ; hogy ez mind a mellett az öt év letelte utáü nem történt meg és a leszállított fizetések tovább is meghagyattak volna. A természetbeni kepének pénzzé átváltoztatása tárgyában a tárgyalások, bár számosak voltak, a megyei consistorium hatáskörén tul nem mentek. Ennek azon­ban a téren bizonyára bő alkalma volt, a magyar köz­ségekbeli lelkészek és tanítókat amazok túlkapásai ellen oltalmazni. Es valóban a brassómegyei consistoriumban akkori tagjának Molnár Victornak dicséretes közremű­ködése mellett — ez érdemben a kötelességszerű buz­galom sem átalában, sem ama különös esetekben (Tat­rang, Hosszufalu, Pürkerec) nem hiányzott és ha a si­ker becsületes törekvéseinek nem is felelt meg mindig tökéletesen, a hiba legkisebb részben esik a megyei consistoriumra. Hosszadalmasságoknak azonban e helyen mellőzése végett bátrak vagyunk a tárgy mibenállásának iromány szerű előadását a brassói megye consistoriumnak idei március 16-kán 92.875 szám alatt tett jelentéséből B. másolatban tisztelettel bemutatni. Ezen jelentésből méltóztassék Nagyméltóságod ki­venni azt, hogy az 1848-dik év alatt és után a brassói megye legtöbb magyar községeiben a kepe önkényesen, a megyei consistorium tudtán és beleegyezésén kivül pénzfizetéssé lett átalakítva és e mellett néha még meg­rövidítve is. A megyei consistorium, mely többnyire csak utólag, későn jutott a dolog mibenállásának tudomásá­ra, bevégzett tényekkel állott szemben és magának azon véghetetlenül nehéz feladatot kellett tennie, hogy egy ellentörekvő és átalában makacs népességgel szem­ben a lelkészeknek és tanitóknak 1848-ig fenállott ke­péjét törvényes mértékében vagy természetben ismét helyreállítsa, vagy, ha a községeknek inkább tetszett azt készpénzzé átváltoztatni, arról gondoskodjék, hogy a megváltás teljes legyen, azaz a természetbeni szol­gálmány értékének megfeleljen. Éppen az utóbbi célzat­ból sehol sem lehetett a megváltás végleges, sőt in­kább a megváltási összeg újbóli megállapítását, mire nézve mindenütt egy öt évi időszak határoztatott meg, átalánosan ki kelletett kötni. E felett a megyei consisto­rium mindig azon elvet tartotta meg, hogy adott eset­ben, ha netalán a megváltási összegre nézve uj egyez­kedés nem létesülne, a természetbeni kepének a maga eredeti mennyiségében újból fel kell éledni. Igen, a hol csak lehető volt, a megyei consistoriumnak azon kellett lenni, hogy ezen felül még a lelkészi és tanitói járan­dóságok javíttassanak, uj tanitói állomások állíttas­sanak stb. Ezen, egy még végrehajtó hatalommal felruházott közigazgatási hatóságra nézve is korántsem könnyű feladatnak a brassói megyei consistorium, melynek a törvény érvényesítésére első sorban csak az oktatás és rávevés állott oldala mellett, kitartó odaengedéssel ve­tette magát alá. Nem volt hiány nyomozatokban, bi­zottsági vizsgálatokban, figyelmeztetésekben, ismét és ismét megújított rendelésekben, hogy a mindig ellentö­rekvő községek kötelességeik teljesítésére rábirassanak ; és hol a tulajdon tekintély többé elegendő nem volt, ott a vidéki consistorium, gyakran sikerrel, a világi ha­tóság támogatásához folyamodott. Semmi fél vagy merő sikertelenség által vissza nem rettentve, törekvéseit minden kedvező alkalomkor újból felvette és ily módon tettleg fáradozásainak örvendetes gyümölcseit is tapasztalta. Mi különösen az Excellentiád biztosa által megne­vezett eseteket illeti, az emiitett tisztelettel B. alatt mellékelt jelentés a megyei consistorium által tett, több­nyire célszerű, gyakran igen erélyes, gyakran ismételt, a lelkészi és tanitói fizetések oltalmára célzó intézkedé­seket behatólag előadja és világosan mutatja az elért eredményeket, és hol ezek a célzatnak tökéletesen nem feleltek meg, azon akadályokat, a melyek a megyei consistoriumnak a cél teljes elérését nem engedték meg. Ilykép sikerült Hosszufaluban a papi kepe meg­váltását megfelelő, minden feleket kielégítő módon sza­bályozni és a tanitókepe megváltását is legalább jóval kedvezőbben intézni, mint a hogy ez a község által önkényesen kezeltetett volt, Pürkerecben a papi kepe legalabb nem egészen kedvezőtlen, a tanitói kepe viszony­lag kedvező módon váltatott meg. Tatrangon a papi kepét egy legalabb a jövőt nem veszélyeztető módon lehetett megváltani, mig az ottani tanitó fizetésének megrövidítése iránt a megyei consistoriumhoz soha sem érkezett valami feljelentés vagy tudósítás. Ha azonban a megállapított öt évi határidő lejárta után a kepe megváltásokra nézve semmi uj árhatároz­ványok iránt egyezkedés nem történt, ebből a megyei consistoriumra szemrehányás nem háromolhat. A ki­egyezés ugyanis első sorban a községek és ezek lelké­szeinek és tanítóinak dolga volt, és mindenek előtt az érdekelt lelkészek és tanitóknak állott érdekében, az egyezkedések megújítását, illetőleg egyuj ár megalapítást, ha egy ilyest igazoltnak vélnénfek, indítványba hozni. I Ezt az érdekelteknek csak kérni kellett és a megyei

Next

/
Oldalképek
Tartalom