Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-13 / 33. szám

ván, hivatalos hatalmával a más véleményüek irányában csakhamar ép ugy visszaélt, mint a római egyház; de másrészt az is tény, hogy a reformatió létrejöttét lehetősitő elvek megtagadása eredményezte, hogy felekezetekre szakadva, elerőtlenedett, mi is benső életösztönének oly csökkenését szülte, hogy világhódító tanai tényleg épen nem hódítanak, és örülnünk kell, ha első megindulásakor elért külterjedelmét csonkitatlan megtarthatja. Ennyit is csak annak köszönhet, hogy bármily reactionarius irányt váltott is itt-ott a gyakorlati téren: a tudományok szabadságát és teljes függetlenségét mégis mindég tisztelte. Elannyira, hogy még Németország is, mely mint az államegyház szörnyeszméjének szerzője a papiállást mintegy rendőri intézménynyé alacsonyította : a tudomány korlátlan szabadságát universitásain mindég megőrizte. A tiszáninneni superintendentia papsága sokkal miveltebb, semhogy ezen protestáns alapigazságok horderejét teljesen föl ne ismerje, és sokkal inkább szereti a tudományt, semhogy annak létföltétele, a tanszabadság ellen irányzandó támadást a protestantizmust meggyalázó merényletnek ne tekintse. A fennforgó esetben ily támadás annál kevésbé indokolható, minthogy az érintett cikkekben semmi sincs, a miben az egyház, mint ilyen Ítéletet mondhatna. Mert mi lelett is Ítéljen ? Tán babonának mondta a szerző a húsvét ünneplését? Korántsem; sőt ellenkezőleg, — minthogy Urunk feltámadásának ünnepét igen is nagyra tartja, azt kívánja, hogy lélekben és igazságban benső jelentősége szerint ünnepeljük, s nem oly külső tény alapján, mely történelmileg nem igazolható. Igen, mondják, de szerző azt, hogy Krisztus testi feltámadása nem igazolható, inkább csak állítja, és léha fölvételnek, mesének mondja a nélkül, hogy abbeli assertumait kellőleg bizonyítaná. Megengedem. Nem is olyanszerű a tárgy, hogy azt egy-két hirlapi cikk keretében ki lehetne alaposan fejteni. Azonban kiket szerző compendiosus tárgyalása ki nem elégít, kik a dolgozat hangját a tárgy nagy fontosságához mérve elég komolynak az argumentatiót eléggé meggyőzőnek nem találják : ám írjanak ellene, cáfolják meg; hisz arra | való az időszaki sajtó! De hagyjanak békét a hivatalnak, mely felett rendelkezni igenis a közgyű-és joga; de nincs joga az azt betöltő egyénlelkiismerete íelett bíráskodni és annak akár élőszóval, akár írásban nyilvánított tannézeteit elitélni. Olyan protestáns gyűlés, mely tantételek felett kívánna többségileg bíráskodni, azon egyház elvét tenné magáévá, melynek kebelében nem régen ugyan azon püspökök, kik a conciliumon a pápa infallibilitását teljes meggyőződéssel ellenezték és megtámadták, a csalhatatlanságot helyeslő többség határozatára azt mint hitölc (?!) ágazatát hirdették ki, mig azok, kik meggyőződésükhöz híven azt tenni vonakodtak, excommunicáltattak De amaz egyház utja nem lehet a mi utunk Ott az ecclesia minden üdv és igazság kútforrása, és ha Roma locuta est, az egyes lelkiismeretének semmi szava és teendője nincs egyéb, mint hogy vakon engedelmeskedjék, Ellenben a protestáns egyháznak, mint a hivők egyenjogú egyesülésének, az egyéni meggyőződés felett hatalma nem lehet és különösen a tudományt semmiben sem korlátozhatja. Igy állván a dolog, ha a tiszáninneni superintendentia többsége a „Húsvéti igazság' írójának dogmatikai nézeteit meggyőződésével egyezőnek nem találja<

jogosan csak annyit tehet, hogy a dogmatika tanítására még egy másik tanárt választ, kinek igazhívőségében megbízván, Tertulliánnal elmondhatja: „Cum credimus, nihil desideramus ultra credere." Akkor aztán az egyesek még azt is megtehetik, hogy fiaikat egyene. sen utasítják, a két dogmatika tanár közül melyiket hallgassák, melyiket ne. Ez a fennforgó körülmények között az •egyetlen jogos expediens, mely míg egyfelől a nyugtalanított kedélyeket lecsillapíthatja, másfelől a tudomány fejlődésének nem csekély hasznára válhatik, a mennyiben a két irány egymás mellett működve s egymással versenyre kelve, mindegyik a maga rendszere szorgosabb tanulmányozására és a netaláni hézagok kiegészítésére lesz ösztönözve Mindenesetre videant patres, nequid scien. tiarum respublica detrimenti capiat BalJagi Már.