Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-06 / 32. szám

Az autonom egyház ép most fegyverkezik javában s innen-onnan állig fegyverben lesz, hogy betöltse hazafias hivatását. S e tekintetben nem várt az egyház körén kivül álló egyének figyel­meztetésére, hanem saját akaratát követi és saját tagjainak tanácsa után indul. A nógrádi s utána a sáros-zempléni és a zólyomi esperesség már eltalálták a helyes útat; melyen haladva az egyház bizonyára képes lesz önerejéből megfékezni a kebelében dúló államel­lenes irányzatokat. S ha az emiitett esperességek praeventiv, jövőre ható rendszabályai a jelen nyu­galmát nem biztositanák is: szent hitünk és meg­győződésünk, hogy azért az állam közbelépése, pláne az egyházi önkormányzat elkobzása nem válik szükségessé. Az egyház ez esetben legfölebb a közigazgatás segítségét íogja igénybe venni, hogy repressiv intézkedéseit a netaláni ellensze­gülés dacára is foganatosíthassa. Sajnos, hogy a zólyomi esperességnek immár a megtorlás eszközeihez kell nyúlnia. Az emiitett esperességnek a pánszlávizmus ellen hozott s a nógrádi esperességével csaknem megegyező határozatát, mint lapunk 30-dik szá­mában közöltük, az esperességbeli 23 pap közül 12, vagyis a többség nem fogadta el, s hogy az mégis határozattá vált, ez kétségtelenül a több­ségben levő hazafias érzületű világi elemnek kö­szönhető. A kérdés már most mindenekfelett az, ha váljon az a 12 pap panszlávnak tekintendő e azért, mert a kérdéses határozathoz nem járult ? Megtörténhetik ugyan, hogy valaki ellenez valamit, aminek lényegét különben helyesli, azért, mert nincs az az ő ínye szerint fogalmazva; az is megtörténhetik, hogy valamely intézkedést ellen­zünk azért, mert alaki vagy illetékességi szem­pontból van ellene kifogásunk; de a jelen esetben még ha így állna is a dolog, amit pedig bajosan hiszünk: az oppositió legalább is eszélytelenül cse­lekedett. Akkor, amikor a hazafiasság manífesta­tiójáról van szó olyan testület körében, melynek egyes tagjai hazafiatlansággal vannak gyanusitva; én részemről, mint hazámnak hű fia akárhogy lenne is különben formulázva az a manifestum, mindenesetre aláírnám azt csak azért, hogy a gyanút elhárítsam magamról. S azt hiszem, amikor ezt tenném, az eszélyesség követelményének ten­nék eleget. Ha a zólyomi 12 papnak tetszett az oppor­tunitással szakítani: akkor is megérdemlik, hogy balgaságukért lakoljanak. De sokkal alaposabb a föltevés, hogy azért nem fogadták el az emii­tett határozatot, mert elvükkel ellenkezik. S ha ez nem lenne föltevés — köszönjék meg, hogy an­nak mínősitjük, — akkor egyszerűen, minden gondolkozás nélkül kimondanók, hogy ők ^a ma­gyar nemzetnek s a magyar nemzeti törekvések­nek határozott ellenségeik/ s mint ilyenek — a zólyomi esperesség ép ama határozata értelmé­ben — hivataluktól megfosztandók. Miután azon­ban puszta gyanú alapján, legyen bár az még oly alapos is, senkit elitélni nem lehet: ezúttal nagy áron ugyan, de sikerült a 12 apostolnak megmenekülnie. Igenis, a kelepcéből való kiszabadulás vált­ságdija majd olyan nagy, hogy jóformán fölér a szabadulás előnyeivel. Annak a 12 lelkésznek a nevét jól meg­jegyezte magának a hazafias közönség s arra a 12 névre a hazafiatlanság gyanúja ugy rátapadt, hogy ugyan ki kell tulajdonosaiknak tenni ma­gukért, ha azt akarják, hogy nevök ismét tisztán álljon a közvélemény előtt. De a közönség gyanújánál lesz még egyéb, és pedig talán kissé kényelmetlenebb következése is a zólyomi hazard-játéknak. Annak az esperesség­nek, a melynek többsége olyan határozatot tudott a pánszlávizmus ellen hozni, nem lehet más, mint hazafias kormányzata s ez? ha a békesség ked­veért eltűr is ideig-óráig gyanús embereket hiva­talbeli alárendeltjei között, mindenesetre éber figyelemmel fogja azoknak működését kisérni. A feljebbvaló hatóságnak ez a különös figyelme már magában véve oly kényelmetlen, hogy bün­tetésnek is megjárja. Ám viseljék e büntetést az illetők s jól vigyázzanak, hogy valahogy még na­gyobb ne érje őket. De nem fenyegetőzünk. Az se célunk, hogy arra biztassuk a zólyomi esperesség kormányzóit, hogy üldözzék azt a 12 önmagáról megfeledke zett s rosz útra tévedt papot. Meglehet, hogy magukba szállnak. S ha nem: akkor se tartjuk eszélyesnek, pusztán azon az alapon, mert ama határozathoz nem járultak, üldözni őket, s ez ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom