Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-30 / 31. szám

oltárnál épületes buzdító beszédet mondott, megnéztük az iskolát és a magtári helyiséget. Ugy az istenitisztele­ten, mint a paplakon megtartott, m ;gyar vendégszere­tettel fűszerezett ebéden, a főpásztoron s kíséretén kivül résztvettek Fabinyi Teofil kerületi felügyelő, Konkoly Jó/.sef szolgabíró, Halász Bálint képviselő, Halász Béla, Halász Jenő földbirtokos urak, Kalicza és Kontra ref' lelkészek stb. A poharköszöntéseket a testvériesség s kölcsönös szeretet jótékony szelleme lengte át. Az élvezetes együttlétnek véget vetett a szívélyes búcsúzás. A harangok újra szóltak, Gyón, Dabas, ismét talpon volt és a superintendens kíséretével együtt jul. 2i-én este felé pihenni ment Nyáregyházára, Fabinyi kényelmes, vendégszerető úri lakaba. Jul. 22-én megjöttek Buda­pestről Bachát Dániel esperes, Győry Vilmos, Doleschall Sándor, Solcz Gusztáv lelkészek, Liedemann ügyvéd és Fabinyi Ferenc urak. Először is megnézték a helybeli községi iskolát, melyben Mladoniczky Andor tanitja a 120 tanköteles gyermeket, kik közül azonban csak ke­vesen voltak jelen. Azután következett a kedélyes időzés a szép parkban, melyet jó magyar zene hangjai töltének be. A fényes lakomán a nevezetteken kivül résztvett a közel és távolabbi vidék intelligentiája. A szellemes, kedélyes és részben jelentőségteljes áldomásokat tér szűke miatt nem részletezhetem, csak annyit jegyzek meg, hogy a szives házi úr és vendégszerető kedves családja feledhetlen napot szereztek a hálás jelen­voltaknak. Jul. 23-án d. e. Rákos-Palotára érkezett a főpász­tor. Az indóháznál Kemény Gusztáv szolgabíró és Tóth István biró melegen üdvözölték őt. A templom előtt és több helyütt diadalív volt felállítva ; az ifjúság az „Erős várunkat* éneklé, a lelkész, Kolhenhayer Soma üdvözlő beszédet mondott. Palota már I. Lajos idejében megvolt. Mar a régi időkbenanyaegyházvolt, de temploma elvétet­vén, az egyház is szétoszlott s hívei 1791-ig a dunakeszi plébánosnak tartoztak stólát fizetni, de 1774-ben Cinko­tahoz csatlakoztak 163 lélekkel. 1791-ben Galanthai Fekete János gróftól telket s 3 hold földet kaptak. 1871-ben Palota anyaegyházzá lőn. Most 600 lelket számlál. Van szép temploma s paplaka. Iskolája nem telel meg a célnak ; egy új iskola épitésének alapját a jelenvolt lelkes Bossányi László képviselő 20 frttal megvetette. A helybeli lelkész által végzett istenitiszteleten a főpásztor buzdító beszédet intézett a hívekhez. Képviselve volt az újpesti leánygyülekezet is számos tag által. A főpásztor szervezkedésre hívta fel őket s a lelkész késznek nyilatko­zott náluk a körülményekhez képest istenitiszteletet tartani. A közebéd a ligetben volt tervezve, de célsze­rűségi okoknál fogva a vendégszerető lelkész lakásán tartatott meg. Pohárköszöntések itt sem hiányzottak. Eltettek s éltetve voltak a püspök, az orsz. képviselő, a szolgabíró, a főesperes, a lelkész, Bálint József helyb. ref. lelkész, Zlinszky Károly csendbiztos, Marossy Károly felügyelő stb. Jul. 24-kén d. u. ismét felvettük a vándorbotot, hogy számos fogaton a közel fekvő Fóthra tegyük át főhad i szállásunkat. A határon beszélt Somogyi Károly presby­ter; a paplak udvarán, melyet nagy néptömeg ostromolt, a fiatal egyház ifjú lelkésze üdvözlé a főpásztort, kinek tiszteletére nemsokára eljött Somhegyi Ferenc apát is. Fóth nevét állítólag Szent László királytól nyerte, ki a mogyoródi síkon, a hunok felett nyert győzelem után széttekintvén az erdőboritott vidéken, irtást látott s kérdé : inicsoda főt az ? Az Ujfalusi és Bohus családok birtak s 1700 körül már anyaegyház volt, de vallás­gyakorlatától megfosztatott. 1826-ban mint leánygyüle­kezet s 1875-ben mint anyaegyház újra feléledt. Temp­loma 1872-ben épült. Épületes dolog volt úgy a lelkes ifjú pap, Kemény Ödön templomi szép beszédjét, vala­mint a főpásztor oltári jeles tanítását, és a hívek (or­gona nélküli) szabatos énekét végig hallgatni, melyet az erre alkalmazott 10 egyén közül, egy fiatal földmivelő ve­zetett. A kis egyház szépen halad előre. Itt volt a leg­magyarosabb áldomás. A paplak udvaran egy lombok­kal díszített, ponyvás sátor hívogata a fáradt utast hűvös ölébe. No de volt is itt kellemetes időzés 1 Hő érzelmeinek s jó hangulatának mindenki sietett kifejezést adni. Részint mint felköszöntők, részint mint felköszöntöttek szerepel­tek : a mindig jó kedélyű Földváry Mihály alispán és felügyelő, Bossányi László képviselő, a főpásztor, a fő­esperes, a szolgabíró, a lelkész, Zvarinyi János ésEndreffy János szomszéd papok és Ompolyi Mátray Ernő. Különö­sen ki lett emelve a korra nézve idős, de lélekben ifjú, fáradhatlan presbyter Tóth György, ki egyháza ügyét szívén hordozza s kit a főpásztor, házában meg is láto­gatott. A főpásztor az apátnak visszaadta a látogatást s ez viszont megmutogatta a fényes bazilika belsejét, sírboltját és a felállítandó új szoborműveket. Jul. 25-én délután útnak indultunk Cinkota felé. A csömöri határon a főpásztort, egész tábor fogadta, melyet Marossy Károly felügyelő vezetett. Csömörön, mely egykor anyaegyház volt s a Zayak birtoka, Ma­jerszky plébános hat iidvlövést tett puskából. A temp­lom előtt Zselló Pál tanitó mondott szép beszédet. A megtelt templomban pedig a főpásztor, különben is vasárnap lévén, rövid istenitiszteletet rögtönzött s áldást mondott. Cinkotán zúgtak a harangok, durrogtak a mozsa­rak, a néptömeg hullámzott. A paplak előtt üdvözölték a főpásztort Jezovits Pál lelkész és esper. aljegyző, és R.-Keresztúr részéről Duhovszky Nándor lelkész és Bar­ger Márton biró. A paplakon olvastatott az igen kime­rítő jegyzőkönyv, melynek bizonysága szerint a lakosok Micsinyéről jöttek és sok küzdelmen mentek keresztül. Hosszan tartó pörük volt a Beniczky családdal. Anya­egyházzá lőn 1699-ben. Díszes temploma ebből az idő­ből való. A hívek igen adakozók s áldozatkészek. A.z egyház virágzó állapotban van. Jul. 26. megtartatott a csömöri és csiktarcsai filiális hívek részvéte mellett a fe­lette épületes istenitisztelet, melyen énekével kitűnt Zselló Lajos tanitó ; a lelkész pedig tót liturgiájával

Next

/
Oldalképek
Tartalom