Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-30 / 31. szám

akaratot is tudnók elnézni a szenvedélyes porfelleget felverni akaróktól. De ha a vádaskodás titokzatos roszakaratból származik: akkor nem hagyhatjuk összetett kezekkel homlokunkra sütni azon gyalázat bélyegét, melynek sebe mélyen, a legbensőbb lelkiismeret mélyében, mint a pokolkő éget. Nemcsak tiltakozni fogunk mindvégig az ilyetén elkövetett merénylet ellen, hanem védelmezni is akarjuk protestáns egyházunkat mindenha. S erre nemcsak elég bátorságot, hanem elegendő erőt is érezünk magunkban. Nagyon jól tudjuk, hogy a védekezés e téren, hol a hit az élet külviszonyaival érintkezésbe jő, igen nehéz; de nem lehetetlen. Avagy képes-e valaki bebizonyítani azt, hogy a protestantismus általában valaha ellenkezésbe jöhetne bármely rendezett ország legszentebb érdekeível? Nincsen-e számtalan tanúbizonyságunk arra nézve, hogy a protestantismus minden reservatió mentalis kizárásával neveli mindenütt a leghívebb, saját meggyőződés szülte honpolgárokat ? P'oglal-e magában a protestantismus más tanokat, mint a Jézus Krisztus evangyéliomát, melynek maximái, az Isten, a haza, a király, a felebarát iránti szeretet érvényesítésében kulminálnak ? Vagy a protestáns lelkiismereti szabadság sark-tana összeegyeztethető-e a gyalázatos honárulás lelkiismeretlenségével? Nem volt-e többször épen a protestantismus magyar hazánk alkotmanyos szabadságának az egyetlen palládiuma, melynek zászlaja körül a meg nem mételyezett honfiak sereglettek ? A legnagyobb hálátlanságot és a leggonoszabb roszakaratot tanúsítja az, aki bármely indokból a protestantísmust Magyarhonban azonosítja a panszlavismus átkával. A szétszórt vádak azonban leginkább a felsőmagyarországi protestantismus ellen törnek. S minthogy e közé a sáros-zempléni ev. esperesség is tartozik, kötelességünknek ismerjük átkutatni ennek minden rejtekhelyét s nyíltan feltenni a kérdést : hol van itt a panszlavismus ? 1. Talán a protestáns egyház tagjainál ? Igaz, hogy ezek tótok, hanem természeti egyszerűségükben még fel nem ébredtek a nemzeti öntudat magaslatára, s összes szellemi igényök a prot. vallás Luzgó gyakorlatára szorítkozik. S ha majd egykoron eljő a felébredés ideje, bizonyosan nem a panszlávok táborához fognak csatlakozni. Arról kezességet vállalhatunk. Tehát csak nevetséges gyanusitás hirdetheti, hogy a sáros-zempléni ev. egyháztagok panszlávok lennének. 2. Vagy talán egyházaink felügyelői panszlávok? Kik azok ? Bánóék, Dessewffyék, Kecerék, Bencúrék, Bóthék stb. Mind oly történeti nevezetességű nevek, amelyeknek vérökkel áztatott hazafias nimbusát, Caraffától kezdve soha semmiféle ellenség be nem mocskolhatja. Ha ezek, mint a Sión őrei, panszlávok, akkor minden hazafiúi jellem pánszláv abban az értelemben, hogy a pánszláv szellem elleni küzdelmet főfeladatának tekinti. 3- Vagy a sáros-zempléni ev. esperesség lelkészei és tanítói panszlávok-é ? Esperességünk tanítóit a nyilvános társadalom terén gyakran még latbavetni sem tartják érdemesnek és a gyanusitás mezején oly nagy horderejű tényezők volnának-e? Vagy csak azért érzik-e magukat feljogosítottnak e rágalmazók a prot. tanitók és lelkészek panszlávokká való deklarálására, mert az isteni gondviselés akként intézi sorsukat, hogy a felvidéki prot. tót híveknek tót nyelven hirdetik a Jézus Krisztus evangyéliomát? Tiltakozunk ezen, semmi csorbát nem tűrhető hazafias jellemünknek vakmerő megcsonkítása ellen. S ha az ártatlan kebelnek e föld színén nincsen más fóruma a reászórt mocsoktól való megtisztítására saját szeplőtlen lelkiismereténél, akkor ezen legfelsőbb, részreliajlatlan forumunkból származó nyíltsággal kinyilatkoztatjuk: a) panszlávok nem vagyunk s nem leszünk még akkor sem, ha a vakmerő insinuatiók továbbra is ellenünk törnek; b) a panszlavismus ellen mindenkor együttesen és egyenként mindenütt küzdeni akarunk és fogunk ; c) soha sem engedjük, hogy a pánszláv szellemtől áthatott lelkészek vagy tanitók esperességünkben hivatal viselésére képesittessenek. Ezen nyilatkozatunk alapján feljogosítottnak érezzük magunkat arra egyrészt, hogy a feltüzelt szenvedélyek igazságtalanságával az érdemekben oly gazdag protestantismus ócsárlását némileg lelohasztani, másrészt pedig a protestantismust a társadalomban is méltán megillető tiszteletet és közbecsülést is kiérdemelni igyekezzünk. A XIII városi ev. esperesség közgyűlése. A nevezett esperesség gyűlése f. hó 19-én tartatott meg Szepes-Olasziban. A négy hangú ének elzengése és a helybeli lelkész Székely Gyula buzgó imaja után Breuer Sándor felügyelő megnyitottnak nyilvánitá a tanácskozmányt annak kijelentésével, hogy a főesperesi hivataláról lemondott Kalchbrenner Károly helyére P"ábry János iglói lelkész, alesperessé pedig Justh Samu sztrázsai lelkész választattak meg. Kalchbrenner kiérdemült esperes kijelenté, hogy nehéz szívvel vált meg hivatalától oly esperességben, amelyben az állapotok rendezettek és a melyben ő a lelkészek bizodalmának és szeretetének örvendhetett. Ezután Fábry, az uj főesperes tartotta meg beiktató beszédét. Őszintén megköszöni a benne helyezett bizodalmat, ámbár nehéz feladata lesz oly kitűnő férfiak után, mint Pákh Mihály, Soltész András és Kalchbrenner Károly, ígéri, hogy mint iglói lelkész 30 év alatt szerzett tapasztalataival lelkiismeretesen fogja teljesiteni kötelességét, hű lesz egyházi alkotmányunkhoz, a prot. szabadsághoz és az autonomiához, melyet megvédeni kész, ha bárki által megtámadtatnék. Egész készséggel fölajánlja