Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-15 / 3. szám

valasztó bizottság s elöljárók altal aláíratott. Csak azt sajnaltam, hogy F. esp. ügyelő úr a valasztasi actusnal nem jelenhetett meg. Most még csak arról kell felvilágosítást adnom, miért hagytam ki Stiegelmár urat a candidátióból. Az egyház beadványai és saját tapasztalatom fonalan azért : 1. Mert az illemet megsértette, midőn az egyház megbotránkoztatására mindjárt főnöke, az áltálunk szeretve tisztelt Tessényi halala után balba ment s ott tanccal töltötte az egész éjet, holott egyháza gyászba borult. 2. Főnöke özvegyével, a 71 éves beteges, tiszteletreméltó s kegyes asszonynyal durván bant s reá fenyegetődzött. 3. A legbuzgóbb s legelőkelőbb presbytereket a presbyt. gyűlésben durván megtámadta, mert pártjahoz szegődni vonakodtak. 4. Az esperes intézkedéseit semmibe sem vette, azoknak ellene szegült, a tartozó engedelmességet megtagadta s a maga akarata szerint intézte a hivatalos ügyeket. 5. Mert az utasítások szerint az, ki papi hivatal után akar személyesen, akar mások altal tilos és illetlen uton módon jár, a nép közt pártoskodast éleszt, a jelölttársakat ragalmazza, a gyülekezetben pap nem lehet. Hogy pedig Stiegelmár ur emberei ezt tették, arról minden kétségen felül meggyőződtem s ezt a presbyterium is egy hosszú okadatolt panasziratban bebizonyította 6. Mert eljárása s magaviselete miatt annyira elidegenítette magatói a jobb belatasu s mivelt birtokos osztályt, hogy ottmaradasa esetében ezen derék egyhazunk a bukás szélére teleltetik. Mindezeket s a régi elvet, salus reipublicae suprema lex esto, hivatalom s espcrességem tekintélyét szem előtt tartva, őt nem canditaltam s nem candidálhattam. A mi pedig Famler urat illeti, nem csak én, hanem egész esperességem méltán gratulal a torzsai egyháznak, hogy benne oly derék, mivelt s buzgó papot kapott. Osztatlan s altalanos örömének az egyház s az egész torzsai közönség kifejezést adott, midőn nem csak a legnagyobb lelkesültséggel fogadtak, hanem a testvér reform, egyház, a polit. község s az egész torzsai intelligentia küldöttségileg, nagy örömmel üdvözölte első megjelenése alkalmával. Ennyit az igazság és valódi tényállás érdekében. Első és utolsó szavam ez a torzsai papvalasztas ügyében. A névtelen atallotta nevét cikke ala biggyeszteni, érezvén, hogy akkor egy par szó is elégséges lett volna őt földig tiporni ; különben nem feleselek, de sőt szóba se állok vele, csak azt jelentem még ki, hogy a mit Szeghegyet illetőleg felhoz, az nem egyébb mint rosszlelkü lázitas. Senki e nagy világon jobban s őszintébben nem fajlalta a szeghegyi viszonyokat mint én, bizonyosan kevésbbé a névtelen, de miután ott az esperességi, kerületi és egyetemes consistorium eljárt s itélt, a hol nekem legkisebb szavam s befolyásom nem volt, valamint nekem ugy a névtelennek is bele kell nyugodni ezen forumok itéletebe. Engem pedig mint esperest, ki a béke érdekében annyit faradtam s nem egyszer Istenemet kértem, hogy jobbra fordítsa a dolgot, e réven orozva megtámadni, keveset mondok e kifejezéssel, hogy nem tisztességes dolog. Belohorszky Gábor, bácsszerémi evang. főesperes. A brassói ág ev. egyházmegye káptalangyűlése. Az 1882-ik év januar hó 3 án és 4-én tartatott meg az ág. ev. lelkészi kar szakgyűlése, melyben jelen volt 17 lelkész — 10 pedig hiányzott. Január hó 3 ikának délelőttjét a dézmakarpótlási papfizetések kiosztása vette igénybe. E nap délutánján Haupt Frigyes elnöklete s Hubes János jegyzősége alatt — a tanácskozás megkezdetett, mit azonban az utóbbi 2 gyűlés jegyzőkönyveinek felolvasása és helyben hagyasa előzött meg. Legelső tárgya volt e gyűlésnek a kaptalani levéltár mimódoni rendezése. Ez ügy hosszasan vette igénybe a figyelmet és hozzászólást, s mivel annak csak némileg történendő rendezése is tetemes költséget vonna maga utan : a lelkészi kar hatarozattá emelte, hogy azt a szokásos gyűlések egyik vagy másik napján együttes közös munkálkodással díjtalan rendezendi, egyelőre csak az évszámok sorrendje szerint. Az egyházmegyei ag. ev. consistorium atiratilag értesítette a gyűlést, hogy ennek tulajdonát képező kaptalan- terem s annak bútorzata hasznalatáért, mivel a consistorium itt tartja gyűléseit: évente 50 o. é. forintot adományoz ennek pénztára gyarapitasara; mely ajanlat helybenhagyatva elfogadtatott, s tudomásul vétetett. Január hó 4-én délelőtt a kaptalani alapszabalyok, s az ehhez tartozó özvegy árvai-segélyezések pontozatai vétettek targyalás alá. Az ezen alapszabályok átvizsgálására, s erről véleményes jelentéstétel végett kiküldött bizottság megkönnyítette ugyan azok pontozatainak elfogadását; de mégis szerfelett sok eszmecsere keletkezett, míg az egyes pontozatok a gyűlés által határozatilag elfogadtattak. Úgy hogy ezen nagy fontosságú munkalatot csak felerészben lehetett csupán megoldani, folytatása a legközelebbi gyűlésre halasztatott. A számadások megvizsgálására kiküldött bizottság tüzetes jelentést terjesztett a gyűlés elé, hogy a capitularis alap 813 frt 86 kr., a papi özvegyi és arvai alap pedig 8012 frt. mind a két ügy a gyűlés altal helybenhagyólag tudomásul vétetett. Utolsó targya volt a gyűlésnek azon hatarozat, hogy noha a consistoriumi, s alsó valasztó törvényszéki szolga szabályszerű évi fizetést húz: mindazaltal a kaptalani gyűlések körüli szolgalataiért külön — évi 4 forinttal dijaztassék. Justus.