Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-23 / 30. szám

BELFOLD. A sáros-zempléni ev. esperesség gyűlése. A nevezett esperesség f. hó ii-kén tartotta évi gyűlését Eperjesen. A kollégiumi nagy könyvtári terem­ben reggeli 9 órára összegyülekezett viiági és egyházi képviselőket Jelenik-Almássy István kir. tanácsos, felü­gyelő üdvözölvén, Urbán Adolf esperes úr olvasta fel szokásos évi jelentését. Ezen részletes, alaposan kidolgo­zott jelentésből örvendetes tudomásúl vette a gyűlés az egyházi vagyon szaporodásáról, az egyházias élet előme­neteléről szóló részt; azonban igen elszomorodva hallotta azt, miszerint 'az egyházak egyharmad része világi telü­gyelő nélkül van, mert olyanokat kapni nem lehet. Valóban igen szomorú dolog az, hogy világi uraink nagy­része — tisztelet a kivételeknek, — mindinkább kivonja magát az egyházi élet kötelékeiből. Egykoron e vi­déken ők voltak az egyházak, az iskolák, sőt az egyházi irodalom patrónusai is, s azért virágzott is mind a há­rom. Most fájdalom, hanyatlóban van mind a három. Az egyházi irodalmat p. o. nem hogy pártolnák, ha­nem ritkaság az olyan is, a ki tudomást vesz róla. A lel­kész urak vegyék e dolgot szívökre és igyekezzenek a világiakat újra bevonni egyházunk érdekkörébe. A főesperesi jelentésben és az ahoz fűződött tár­gyalásban volt ezen kivül még egy fekete pont. S ez a tanítók ügye. Három, részben méltatlan, részben kép­telen egyénről volt szó. Ezekkel szemben a lehető legnagyobb szigor alkalmazása mondatott ki. Helyesen. Vulnus ense recidendum, ne pars sincera trahatur. In­kább szenvedjenek az egyes emberek, mintsem egy egész generátió. A pénztárakról szóló jelentések az egyes pénztárak örvendetes gyarapodását jelezték. Az elemi iskolai val­lástanitásra a kollégiumi theol. és tanítóképző intézet tanári kara által kidolgozott tanterv egészében, elveiben és menetében elfogadtatván, a jelenvolt Hörk József tanár felszólalására részleteiben is elfogadtatott. Ezután az aug. 16-án Rozsnyón tartandó kerületi gyűlésre küldettek ki követek. Majd a levéltár ügye ke­rült szőnyegre. A levéltárat Hörk J. theol. tanár, a régi lajstrom szerint ingyen rendbe hozván, a gyűlés neki jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. A gyűlésnek egy kegyeletes mozzanata is volt. Meg­emlékezett ugyanis néh. Ujházy Józsefről, kinek a gyűlés napján volt halála évfot dulója s kinek emlékére egyháza e napon gyászistenitiszteletet tartott. A nagylelkű, hit­buzgó, aldozatkész budaméri Ujházy csalad s főleg annak egyik legjelesebb tagja Ujházy József, a budaméri ev. egyházat alapította s azt saját költségén most is fenn­tartja és a jövőnek biztositotta. A gyűlés jegyzőkönyvi külön pontban adott kifejezést Ujházy J. elhunyta feletti fájdalmának. Adna Isten sok ilyen buzgó urat egyhá­zunknak, akkor nem kellene a jövőtől félnünk. Végül bejelentetett, hogy a consistoriumilag el­itélt Bodiczky M. lelkész teljes javulast mutat s a mellé adott sókúti lelkész Placskó István, mint administrátor, rendbehozta egyháza ügyeit. Placskó I. két egyházat gondozott sikerrel. A gyűlés befejezése előtt Benyó János ófalvi lel­kész azon kívánságának adott kifejezést, hogy a gyűlés „nyilatkozatot4 tegyen közzé, hogy kebelében pan­szlavok nincsenek. Ez indítvány Dessewffy Lajos 11.-ja­kabvágási felügyelő ajánlatára azon módosítással, hogy e nyilatkozatot mindenki sajátkezíileg irja alá, elfogad­tatik s elfogadtatik ezenfelül Hörk József pótinditványa is, mely szerint ezentúl az újonnan beiktatott lelkészek az oltár előtt nemcsak a haza (mert ezt a panszlávok elmagya­rázzák), hanem a magyar nemzet iránti szeretetre is es­küvel lesznek kötelezendők. A kétrendbeli indítvány így elfogadtatván, a „nyilatkozat* megírására az indít­ványozó Benyó János s annak hivatalos körözésére az esperes hívatott föl.*) A Hörk-féle indítványhoz való hoz­zajarulásra pedig a szomszédos egyházmegyék fel fognak hívatni. A gyűlési jegyzőkönyvet Zemann János margonyai lelkész vette fel, mint jegyző. Négy rövid óra alatt sokat, igen sokat végzett az esp. gyűlés, melynek buzgó és a tanácskozásban élénk részt vett tagjai közül meg kell még Simkovits Pál pazdicsi lelkészt és főleg Both T. felügyelő urat is említenünk, mely utóbbi a szigorú elintézést kivánó is­kolai ügyekben, mint bölcs mérsékletéről ismeretes egyén, többszörös megbízást nyert. A gyűlés után annak tagjai kedélyes asztali tar­saságban folytattak tovább az eszmecserét, megelége­déssel tekintvén vissza a gyűlés lefolyására. llörk József. A zólyomi ág. h. esperesség közgyűlése. A zólyomi ev. esperesség f. hó 19-én tartotta meg közgyűlését. A kedélyek izgatottsága hetek óta tartott, mert érezte mindenki, hogy e gyűlésen a hazafias párt a pánszláv párttal élethalál harcot fog vívni. A pan­szlavismus vádjával méltán sújtott esperesség jóhírnevének visszahóditásáról volt itt a szó. A kedélyeket ama kérdés tartotta izgatottságban, hogy miként fog az esp. gyűlés, a lapokban már ismer­tetett főpásztori levél felett határozni ? Sorakozott a ha­zafias párt, de sorakozott a fekete csuklyások tabora is. Amaz a világi, emez az egyházi elemre támaszkodott. A gyűlést megelőző napon, jul. 18 án, ugyancsak Besztercebányán megtartatott a lelkészi értekezlet. Ennek főtárgyát szintén a főpásztori körlevél képezte. A törpe kisebbségben lévő hazafias párt látván azt, hogy itt a harc úgyis meddő lenne, egészen szenvedőlegesen tar­totta magát. A nagy többség a következő határozatot *) E nyilatkozatot Benyó lelkész úr már elkészítette s hozzánk is beküldte ; hely szűke miatt azonban csak jövő számunkban közölhet­jük. • Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom