Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-23 / 30. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTO-és K1ADÓ-HI V ATA L IX. kar. Kinizsy-ulca 29. sí. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félé vre 4 frt oO kr., egesz evre 9 frt. liilofizethetiii minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külöu 30 kr. Teljes száim-űi pélcLém_y olt Itail mindég szolgáiltL^Li-uLrik:. Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. A helyes út. Lapunk f. évi io-dik számában Dr. Szeberényi Gusztáv superintendensnek egy körlevelét közöltük, melyről a napi sajtó — nem tudjuk, mi okból — csak e héten vett tudomást, s melyben a panszlavizmusra vonatkozólag- a superintendens bizonyos kérdéseket intéz a kerületébe tartozó esperességekhez, hogy tisztába jöjjenek mind ő maga, mind pedig a tótajku ev. egyházak papjai azzal, „hol van azon határ, azon körvonal, amelyen belül összefér a jó magyar hazafisággal az, hogy valaki anyanyelvén — ha ez szláv nyelv is — hordozva szivén egyháza javát, tanitsa hűségesen a reá bizottakat anélkül, hogy magyar állampolgári kötelességét megsértené ?c Szeberényi kérdéseire az esperességek most egymásután megadják a feleletet. A legtalpraesettebb felelet azonban a nógrádi esperességnek azon határozatában foglaltatik, melyet mult számunkban egész terjedelmében közöltünk, s melyre ez alkalommal föl kívánjuk hívni a többi esperességek és általában a nagyközönség becses figyelmét. A nógrádi esperesség, mint hivatalos testület, a leghelyesebb úton járt, midőn azon kérdés megvitatásától elállott, melynek pedig a meg vitatására provokálva volt, hogy t i. ki a pánszláv, s ki a hazafi ? Vannak feladványok, amiket az élet fejt meg legalaposabban. A fényűzés fogalmát például a tudomány hiába erőlködik meghatározni; de ami a tudománynak nem sikerül, az sikerül a gyakorlati életnek. A törvényhozás figyelembe véve a művelődés fokát, a mindenhai szükségletek mértékét, az időt és a tényleges körülményeket, mindenkor ki tudja választani azon tárgyakat, amelyek fényűzési adóval megróhatok s amelyek ennélfogva fényűzési tárgyak, anélkül, hogy belebocsájtkoznék a fényűzés tudományos definitiójának különben is meddő munkájába. Igy vagyunk a panszlavizmussal is. Nem szükséges azt definiálnunk s az életben mégis rá tudunk arra újjal mutatni. A magyar hazafiság határvonalait, különösen ugy formulázva, amint azt Szeberényi. t^szi, szintén fölösleges meghúznunk, s mégis meg tudjuk mondani, ki lépte azt át. Ehez a munkához nem kell egyéb, csak egy kis hazafias érzület és elfogulatlan itélő tehetség. Már pedig azt hisszük, senkinek sincs oka vádolni azokat, akik ama határvonal törvényes és jogi megállapítására hivatvák, t. i. a magyar állam hivatalos képviselőit, a törvényhozást és a kormányt, hogy nem lennének eléggé hazafiasak s hogy a chauvinismus szelleme hatná át működésöket. Bátran merem állítani, hogy nincs nemzet a világon, mely az országának területén lakó nemzetiségekkel loyálisabban bánna, mint a magyar; sőt épen az a baj, hogy loyalitásunk a gyengeségbe csap át. De épen mert így áll a dolog: egyátalában nem tartjuk korrektnek Szeberényi részéről a magyar hazafiság határvonalaira vonatkozó kérdés olyatén formulázását, mintha Magyarországon bárkit is bármikor gyanúsítottak volna hazafíatlan-59