Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-02 / 27. szám

ténet-irójának lakásához vonult a menet s itt Hallgató János újonnan választott szénior tartotta az üdvözlő beszédet. Orbán válasza, ugy tartalomra, mint előadásra nézve, valóban megragadó szónoki mű volt. Akik hallották, — pedig Orbán érces hangját a szabad ég alatt is messzire meg lehetett hallani, frenetikus éljenzésbe és tapsba törtek ki, midőn az ősz tanár elérzékenyedve, de azért erőteljes hangon körülbelől így fejezé be remek beszédét: Három génius vezérli az embert a bölcsőtől a sírig : a hit, a remény és a szeretet. Az én életemet is e három génius vezette gyermekségemtől mai napig,. A hitet es reményt megtartom magamnak éltem hátralevő napjaira védszelleműl, de szeretetem egész teljességét önöknek ajánlom — ajándékozzanak meg érte viszontszeretetökkel. Az utolsó stáció Szinyei Gerzsonnál, a szintén jubiláló önképzőkör elnökénél volt, akit Yattay László, az önképzőkör alelnöke üdvözölt. Szinyei rövid szavakban megköszönte a megtiszteltetést, Ígérvén, hogy amint 14 év óta mint elnök mindent megtett a társulat felvirágoztatása érdekében, ugy ezentúl is meg fog tenni mindent. A fáklyásmenet után a publikum egyrésze ismét bevonult a kertbe tovább ismerkedni. Éjféltájban azonban a társaság szétoszlott pihenni s erőt gyűjteni a következő napra. Junius 25-kén reggel 9 órakor a díszes közönséggel zsúfolásig megtelt templomban kezdetét vette a tulajdonképeni ünnepély. A programúi, melyet annak idején közöltünk, minden pontjában hűségesen végrehajtatott. Terhes Barna sárospataki ref. lelkész egyházi beszédet tartott, melynek tárgyát a pataki ref. egyház története képezte. Azután a püspök megnyitván az örömünnepet, az énekkar emlékdalokat énekelt. Ezen emlékdalokat, melyek különböző korszakban daloltattak a pataki kántus által, Ivánka Sámuel állította össze, Orbán felolvasta rövid visszapillantását az énekkar múltjára, azután Apostol Bertalan ónodi segédlelkész szavalta el pályanyertes, de kissé hosszadalmas ódáját Erre ismét ének, azután Szinyei felolvasása következett. Az ünnepélyt az énekkar a szózat eléneklésével zárta be. Két énekdarab előadásában a kántus 10—15 régibb tagja is részt vett. Az lett volna azonban a szép, ha a régiek nem 10 — 15-én, hanem vagy 200-an álltak volna össze dalolásra. Kár, hogy programm olyan hosszú volt. A közönség nem győzte türelemmel, ugy hogy amikor már Szinyei előadására (a magyar nyelv és az önképzőtársulat a sárospataki főiskolában) került a sor, a templom ugyancsak kiürült. Ép ezért Szinyei dicséretre méltó tapintatossággal, lehetőleg megrövidítette különben mint hallom igen érdekes előadásat, amire a közebédnél Fejes egy toasztjában reflektált is, midőn elmondta azt az ismeretes adomát, hogy egy pap igen hosszú prédikációt tartván, hívei apránként mind ott hagyták a faképnél s már csak a harangozó hallgatta, de végre ez is beleunt, oda adta hát a papnak a templom kulcsát, hogy csukja be a templomot ha ki prédikálta magat, azután szépen eltávozott ő is. Reméljük különben, hogy Szinyei felolvasása meg fog nyomtatásban jelenni s akkor megismerkedhetnek a pataki önképzőkör történetével azok is, akiknek nem volt már türelmök a felolvasást meghallgatni Legcélszerűbb lett volna Szinyei felolvasásai az önképzőtársulat által kiadott Emlékkönyvben közzétenni. Itt megjegyzem, hogy Orbannak az énekkar történetét tárgyazó monográfiája, valamint Terhes Barna alkalmi prédikációja önálló füzetben is közrebocsájtattak. A templomból egyenesen a kollégiumkertbe indult a férfiközönség, hogy részt vegyen a közebéden. A fővárosi vagy nagyobb városi embernek fogalma sincs azon nehézségekről, amellyel vidéken egy nagyobb közebéd rendezése jár. Ezen nehézségeket ritkán sikerül a rendezőknek legyőzni, innen van aztán az, hogy az emberek rendszerint jókora adag elszántsággal és keresztyéni önmegtagadással szoktak leülni a vidéki banquettekhez s üres gyomorral és alaposan megkínozva kelnek fel onnan. A mi ebédünk azonban, melyen körülbelől 250-en vettek részt, minden tekintetben kitűnően sikerült. Tűrhető jó kiszolgálás, ízletes ételek, jó italok — szóval minden volt. A toasztok árja a hivatalos felköszöntőkkel vette kezdetét. Az első szónok Dr. Lengyel Endre volt. A közönség sajnálatára távol maradt br. Vay Miklósra ürité poharát, indítványozván egyszersmind, hogy az ősz főgondnokot a társaság nevében táviratilag üdvözölhesse, ami meg is történvén, a főgondnok ugyancsak táviratilag mondott köszönetet a szives megemlékezésért. Br. Vay a főiskola ifjúsága iránti szeretetének ismét kifejezést adott az által, hogy ezen ünnepély költségeinek részben való fedezésére az énekkarnak 200 frtot küldött. Különösen nagy hatást tett Kun Bertalan püspöknek köszöntője, melyet a különböző felekezetek közti jó egyetértésre s ezen egyetértés jelenvolt képviselőire : Prámer Alajos, Fesztóry Tamás és Dessewfy Sándor plébánosokra mondott. A nevezett plébánosok az ünnepély minden aktusánál jelen voltak. Felköszöntették még a többi közt a debreceni főiskolai ifjúság jelenvolt küldötteit is. Az ebéd befejeztével a közönség, kedve szerint különbözőképen szórakozott. Este 7 órakor a kollégium imatermében az énekkar hangversenyére gyűlt össze a publikum egy része. Akik jelen voltak azt mondják, nagy élvezetben részesültek. A hangverseny után 9 órakor a kollégium kertjében levő tornacsarnokban kezdetét vette a bál. A tágas csarnokot ez alkalomra kipadlóztatták s Dr. Kun Zoltán a főiskola derék orvosa, rendkívül szépen, kiváló ízléssel feldíszítette. A csupasz falakat transparentek, festmények (br. Vay főgondnok, Palóci Horváth Simon, Pálóci Horváth Mária, Rákócy, Kossuth, Deák stb. arcképei) és borostyánfűzérek borították; a terem fülkéiben virágok és szobrok voltak elhelyezve. Ahová csak nézett az ember, mindenütt a jó izlés nyomait szemlélhette. Egy beteges öreg ur azt az észrevételt tette előttem, hogy a ki be-