Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-02 / 27. szám

érke/ett egy munka (17 iv). Jeligéje: ,.Ember tervez, Isten végez." A munka bírálatára Nt. Szőts Earkas igazgatótanár ur kéretett fel. Bírálata szerint a munka alapos tanulmányra és rendszeres gondolkozásra való szép dolgodat. Kár, hogy Jánost nem tárgyalja, bár azt tervezete után várni lehetett. Azonban a dolgozat így is aránytalanul nagy a jutalomhoz képest. A jutalom dicséret mellett kiadandó. Jeligés levél febontatván, a munka szerzője: Józsa Károly III. th. Kívántatott még egy preadicatió a következő textusra ,Gen. L. 20.* Jutalma egy arany. Kitűzte Urházy Sándor III.th. Beérkezett egy munka. Jeligéje : ,,Ad majorem dei glóriám." Bírálta Nt. Kovács Albert tanár ur. Bírálata szerint,[mint hogy a részek elég jól \ annak kitejtve, bár setét világnézlet húzódik végig az egészen s mert irálya is elég tiszta, világos és dagályosságtól ment: a jutalom kiadható. A jeligés levél felbontatván szerző Dézsy Mihály IV. th. Ezek után kötelességemnek érezem még az önképzőkör nevében hálás köszönetemet kifejezni Kovács Albert, Réső Ensel Sándor s Széky Géza uraknak, kik könyvtárunkat ajándékozásaikkal gyarapítani szívesek voltak, valamint Dr. Ballagi Mór, Gyertyánfy István, Dr. Bartók György s Breznay Béla szerkesztő uraknak s a debreceni és pozsonyi theologiai önképzőköröknek lapjaik ingyen való megküldéséért. Utoljára pedig kifejezem saját köszönetemet is az önképzőkörnek irántam tanúsított szíves bizalmáért s hivatalomat, melyet örömmel viseltem, visszaadom kezeibe azon őszinte óhajjal, hogy a jövő önképzőkör messze haladjon túl bennünket munkálkodásával. Budapest 1882. juníus 21. Kiss Kálmán, titkár. Az eperjesi coll. hittanintézeti „Önképző és önsegélyző egyesület" zárünnepéről. Az eperjesi ev. coll. theol. ,Önképző és önsegélyző egyesület* folyó évi jun. 25-kén nyilvános zárünnepélyt rendezett. Ez ünnepélyen meglehetős nagy számú mivelt közönség jelent meg. Nagy számmal volt képviselve főleg a szép nem. Délelőtti 11 órakor a collegiumi nagy könyvtári teremben, a theologiai dalárda szabatos megnyitó éneke (»Kazinczy Hymnus) után JJörk József theol. tanár, az egyesület elnöke az ünnepélyt a következő beszéddel nyitotta meg: Mélyen tisztelt közönség! Azt mondja a költő: ,Nem a patak hal meg, Ha medrét elhagyja : A szegény medernek Hal ki keble, partja . . .* és igaza van. Ha e szavait a mi eperjesi ev. theol. önképző s önsegélyző egyesületünkre alkalmazzuk: akkor azt latjuk, hogy a mint az minden ilyen irányú egyesülétnél lenni szokott, a kép szavait feloldva : a tudomány, a művelődési folyamat, a szellemi haladás, e patak árjai tovább is megmaradnak, mig az egyesület, a pataknak egy kicsiny medre, melyben az különben vidáman folynék, s majd virágot hömpölygetve, majd drága ismeretgyöngyöt rejtene, patak nélküli mederré válnék nélküle, melynek ugyan meg lehetne külső alakja, de melyből hiányzanék a létjogosultságát biztosító tartalom. Szóval ,a szegény medernek halna ki keble, partja* . . . És azért ilyen üres alak, holt forma lenni nem akarván, ez egyesület keblébe, medrébe vezette a művelődés, a szellemi haladás gyorsan folyó patakját s hogy mi virágot s mi tudomány-gyöngyöt hozott annak árja, azt tiszteletteljes hódolattal bemutatni s így a mélyen tisztelt közönséggel egy darabot a maga életéből megismertetni, ez ünnepélyes alkalommal szándékozik. A mi egyesületünk még csak három éves, s így ha e mederben, még a patak habjainak minden oda nem tartozó része le ne szállott, ne méltóztassanak csodálkozni ! Hiszen a fiatal vér zavaros hullámot vet még e patakon, az itjúi tévedések, gyarlóságok még mind meg annyi kövek, melyeken a folyás megütközik, s néhanéha bár nem véglegesen, meg is akad 1 De e patak foly, ez Önképzés, ezen szabad akaratból eredő öntökéletesítés, e szellemi haladás, mely ez egyesületnek, ez egyesület életének létjogosultságát biztosítja, bár nem magasra, de láthatólag, észrevehetőleg csapja fel habjait! Ringassuk képzeletünket e habokon ! És légyen ezen ünnepély ama alkalom, mely e habokkal szembe hoz bennünket 1 De hogy ismeretesekké, legalabb magyarázhatókká legyenek e habok, e feltűnő hullámok, röviden elmondom : mely téreken ment át eddigelé e patak árja ? Bejárta ez, bár gyors futással, a szépnek mezejét, hol tündérujjak művészi remekeket mutattak neki, mert hiszen széptani tanulmányokat is tett ez egyesület s ekkor élte hasonlított a virányon keresztül suhanó csermelyhez, melynek partján szendén illatoznak a gyöngyvirágok s szinpompájokban helyeslőleg bólintgatnak a rózsa üdearcu virágai, s melynek a hajnal kelleme édes hangokon suttogott ábrándos gondolatokat s az estalkonyat mélázva mondott egy ,Isten hozzád*-ot ! Bejárta a bölcsészetnek téréit s ekkor hasonlított a mély vizű folyó lassú menetéhez, melynek felszínén sok az új élet által, a 19-ik század felvilágosultsága által teremtett jármű halad, vivén különfélébbnél — különfélébb árút meg annyi újon felfedezett eszmét, melyet azonban a felzavart fenék iszapja igen gyakran eléktelenitett, megpiszkolt — úgy hogy sok tisztogató, sok rendezgető munkára lesz még szükség, mint az mai nap a bölcsészet terén általaban úgy vagyon, — mig ez áruk, a bölcsészeti fejlődés legujabbkori eszmei megtisztítva lesznek és a közforgalomba kerülhetnek ! ! 1