Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-01-15 / 3. szám
nal figyelmeztetett, egy kifejezésre, mely szerinte nem nyugszik helyes bibliai magyarázaton : Vessződ és botod megvigasztal engem, —- ez nem helyes magyarázat. Az eredeti héber kifejezés : Sebeth, — első jelentésre : hajtás (fa hajtása), ebből a második : fa hajtásból készült pálca, bot; — átvitt értelemben birói pálca, — harmadik : irgalom, mert a birónal pálca és irgalom kell, hogy együtt legyen, — Dávid Jehovájánál is együtt van e kettő. — Ez Ballagi magyarázata, ki midőn ezt a : vessződ és botod megvigasztal engem-(é\e kifejezést tanítványainak helyesen megmagyarazta, hozzá tette ezt: , köszönöm én azt szépen, mikor valaki engem veszszővel meg bottal akar vigasztalni.4 *) A helyes átirás tehát ilyen formán lehetne : A te irgalmad megvigasztal engem. * — Miután pedig, népünk nagyon hozzá van a vessző és bot kifejezéshez szokva, minden lelkész megmagyarázhatná a fen tebbi módon hallgatóinak, még bizony örülnének is neki! — Béke velünk ! Kálmán Farkas. KÖN YVISMERTETES. Keresztyén egyháztörténelem. Negyedik korszak. Luthertől a jelenkorig. Első rész: a XVI. és XVII. század. Irta Balogh Ferenc hittanszaki tanár a debreceni ref. kollégiumban IV füzet. Debrecen. Kiadja ifj. Csáthy Károly kir. gazd. tanint. könyvárus 18S2. Ara 1 frt 20 kr. Hazai protestáns egyházi irodalmunk ha lassan is, de folyvást gyarapodik. A hazai sajtón volt bilincseknek leveretése, ha nem idézett is elő feltűnőbb tevékenységet az egyházi téren, de azért az üdvös hatas nem maradt el, s örömmel tapasztaljuk, hogy a mennyire a mi, sok tekintetben hátrányos s nyomasztó körülményeink engedik, az egyházirodalmi munkásság is folyvást emelkedőben van. Örömmel s elismeréssel említjük fel az ujabb kori prot. szellemi termékek között Balogh Ferencnek fentebb címzett munkáját is, melynek kiadasát ő mar évekkel előbb megkezdette, de a befejezéséhez — sok rendbeli elfoglaltatasa miatt csak most közelget, biztatást nyújtván a most megjelent füzetben, hogy az utolsó vagyis az ötödik füzet is még a jelen év folytan kikerülend sajtó alól. A most említett füzet a 16 és 17 század történel*) Ezt igen is így mondhattam ; de helyesebb magyarázatul a fentebbi szóelemzést én nem ejthettem, azért, mert olyatén távolról vett metaphoiákat (irgalom, inert a biróná! pálca és irgalom kell hogy együtt legyen) a nyelv nem ismer ; itt meg erre szükség sincs, mert a héber szövegben használt általában pálcát, botot, de különösen pásztorbotot, mint a gyöngéd őrködés és gondozás jelvényéi is jelenti, nv^'w'ÍI pedig a. m. gyámol, tehát minden mesterkélés nélkül a vers magyarul így hangzanék : pásztorbotod és gyámolod, ezek megnyugtatnak engem. Szerk. mét, vagyis az egyháztörténelemnek legérdekesebb részét tartalmazza, s érdekes rész különösen nála, kinek az őt kivallóan jellemző vallásos hévnek, egyházához való hő s erős ragaszkodásnak tolmácsolásara különösen kedvező alkalmak kínálkoznak. Fel is használja az alkalmakat, s nem csak kalauzul óhajt szolgálni az olvasóknak s különösen az ifjusagnak az egyháztörténelem mezején, de egyszersmind szíve egész melegével igyekszik föllelkesíteni az olvasót azok iránt, a kiket ő szeret és tiszteli másrészt utálattal, megvetéssel elárasztani azok iránt, a kiknek elvei és tettei iránt ő magaban undort érez. Ö nem csak ismerteti az említett két századnak, de különösen a 16-iknak a jóban avagy a gonoszságban kimagasló nagy alakjait, de igyekszik is lehetőleg megkedveltetni, illetve megutaltatni őket. A munkán, keresztül vonuló ezen szellemből következik már némi részben ezen műnek ugy árny- mint fényoldala. Árnyoldala, a mennyiben a nagy melegség szerzőt kelletinél jobban felmelegíti, s kedveltjeinél csak a szépet s nemeset latja s lattatja, azoknak gyengeségeit is bearanyporozza, míg gyűlöltjeinél csak a bűnt s gonoszságot tünteti fel, vagy is a történészi higgadtságnak s az események pártatlan megítélésének hianya több helyütt érezhető ; fényoldala, a mennyiben keze alatt megelevenülnek, vagy legalabb kiváló élénk szint nyernek alakjai, s ez altal megragadják kedélyünket is, különösen az ifjujagét, s a protestan tismus hősei iránti ragaszkodas érzetét jelentékenyen fokozzák. Ezen utóbbi oldalról tekintve mi vaióban becsesnek tartjuk ezen munkát, tudván, hogy ennek fő rendeltetése az, hogy tankönyvül szolgáljon, és pedig nem csupán lelkésznövendékek szamara, a kiknek több mas oldalról is van alkalmuk ugy általaban a keresztyénségnek, mint különösebben a protestántismusnak nagy alakjaival megismerkedni és azok iránt nemes lelkesedesre gyulladni; de tankönyvül szolgai ez — ha nem csalódunk — a joghallgatóknak is, a kikre pedig az ujabbkori népiskolai és középoktatási rendszer mellett nagyon is reájuk fér, hogy a szeretet és kegyeletes tisztelet érzetével árasztassanak el azon egyház iránt, a melyért egykor őseik oly nemesen lelkesültek, oly sokat áldozták, melynek hazánk és nemzetünk oly sokkal tartoznék, de a mely tartozásról a legújabb kor oly igen szeret megfeledkezni. A könyvnek egy másik fényoldalat a benne levő történelmi adatok gazdagsága képezi. Szerző nagy olvasottsága s lelkiismeretes tanulmányozása meglátszik az egész művön keresztül, de meg különösen némely szakasznal, melyek ugy látszik kedvenc tárgyait képezik olvasmanyainak, s mdyeknél annyi érdekes adattal ismerteti meg az olvasót, mennyit terjedelmesebb müvekben is ritkán lelhetni fel; meglátszik továbbá alapos tanulmanyozása azon §-oknál, melyek a magyar prot. egyház történelmét tárgyaljak, s melyeknek előadasánal több helyütt egészen uj ösvényen halad.. Emeli továbbá a könyv becsét az is, hogy majd minedgyik § végén