Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-18 / 25. szám

elégtétel hozatott indítványba. A gyűlés megbotránkozva a felhozott és fordításban felolvasott cikkek aljas szenvedélyből sugalmazott kifejezésein, bár indokoltnak látszott a sajtópör utján keresendő megtorlás, még is elégségesnek látta az ily emberek iránt teljes megvetését nyilvánítani, meg levén győződve, miszerint a köztisztelet, mely superintendens úr személyét környezi, emelve a teljes jóváhagyás és bizalmi szavazat által, melylyel az egyházkerület erélyes és hazafias vizsgálati eljárását jutalmazza, sokkal magasabban áll, semhogy azt ily aljas rágalmak az ez ügyben oly határozottan nyilatkozó közvélemény előtt megingathatnák. (Jk. 7.) III. Neki melegedve azt vallja hívőlegMudron úr hogy a fő inquisitorok keresztes hadjáratot indítottak ezen intézet ellen, csak azért, mert tót volt és a mi ezen intézet ellen felhozatott, az szemfényvesztésnél, s meglehetősen ügyefogyott rá fogásnál sem volt egyébh. Egyben de csak egyben adhatok igazat Mudron úrnak, abban t. i. hogy magyar testvérek nyújtottak segédkezet annak megalapításához. Az erre vonatkozó egyházkerületi határozat (1862 jk 9.) ekként hangzik: „Olvastatott a gömöri esperességnek — melynek akkor Cékus sitp. volt főesperes elnöke — a testvéri szeretet alapjára fektetett és alapos okokkal támogatott előterjesztvénye, melynél fogva Nagy-Rőcén szláv algymnásium felállítása terveztetvén, annak ügye az egyházkerület pártfogásába ajánltat'k, az egyetemes gyűlésen ajánlása pedig annál inkább kéretik, minthogy a Nagy-Rőcei egyház egy tanári fizetést e tanintézet részére már biztosított.4 „Az egyházkerület örömmel ragadá meg az alkalmat annak bebizonyítására : miszerint mindig kedves köteleségének tartotta a nemzetiségek méltányos -és igazságos igényeit, lehetőleg kielégíteni s a rőcei szláv gymnásium ügyét magáénak nyilatkoztatván, határozá, hogy annak létre hozására minden erejében álló eszközt felhasználni kiván, azt ezennel az esperességek buzgó pártfogásába ajánlja, elvilég a kerületi iskolai segély tekintetében, már most a többi segélyeztetni szokott tanintézetek közé sorolja, és az egyetemes gyűlésnél történendő ajánlását elvállalja. Hogy pedig a nagy-rőcei szláv al-gymnasium ügye mielőbb előmenetelnek örvendjen," Zsedényi Ede felügyelő úr e célra azonnal a gyűlés szine előtt két ezer 0. é. forintot ajánlott fel alapítványul nagylelkűen, azonban oly világos kikötéssel, hogy ezen alapítvány csak úgy és addig birand érvénynyel, ha és meddig autonóm egyházunkkal szoros kapcsolatban maradánd, és annak törvényes organumai és hatóságai felügyelete alatt állva, tiszta jirotestáns szellemben működni meg nem szűnik. E nagylelkű ajánlatot a kerület tartozó hálás köszönettel fogadá, szláv ajkú testvéreink hálás érzelmeinek pedig Skultéty Ágost rozlozsnai lelkész ada meghatott kebellel és lelkes szavakban kifejezést, boldognak nevezvén magát és nyelvrokonait, hogy a kölcsönös bizalom, és testvéri szeretet a különböző ajkú testvérek részéről ily nemes áldozatkézség és magasztos tett által pecsételtetik meg.1 Ey valóban édes sajátjának tartotta azt az egyházkerület, kiválóan gondozta azt mindig. 1866-ban abbeli jelentését, hogy az a VH-ik osztályt is már megnyitandja »örvendetes4

tudomásul vette (jk. 40); panaszos felterjesztésére orvoslást keresett az egyetemes gyűlésnél, és az akkori helytartó tanácsnál (jk. 53) ; folyamodványára azt mint főgymnásiumot elismerte, s mint ilyet az egyetemes gyűlésnél és a ministeriumnál bejelentette, semmi mást nem kivánván, mint Jtogy növendékeit tiszta protestáns, de egyszersmind hazafias szellemben, és a magyar haza iránti hűségben nevelje.4

(1867 jk. 44). A vallásminister abbeli jelentése folytán, hogy „a nagyrőcei gymnásium tót nyelven szerkesztett jelentése áttekintés tárgyául nem szolgálhatott4

és az egyetemes felügyelőnek azon leiratára, melyben »superintendens úr felkéretik4

intézkedésre, hogy a nagy-rőcei gymnásium küldje föl ezután magyar csatolmányban is évi jelentését, a kerületi gyűlés, mint ezen egyházi középtanodának törvényes felettes hatósága, a rőcei gymnasiumot azon követelmények betartasára utasította (1868 jk. 18) s mennyiben bejelentetett, hogy az tót nyelven adja ki bizonyítványait, — utóbbiaknak azért, hogy azokat minden tanoda megérthesse és elfogadhassa, magyar nyelven is kiadására kötelezte (1868 jk. 19), Most búvott ki a szög a zsákból! A rőcei gymnásium pártfogósága, hivatkozással a tanoda szláv jellemére és az 1868-iki 44-ik törvény 26 §-ára, nem fogadta el a kerületi gyűlés határozatai s kivánta, hogy az »álljon el mult évi határozatától. Erre aztán csakhamar megkapta a választ „Miután egyházkerületünk határozata a gymnásiumot sem szláv jellegében nem veszélyezteti, sem más rokon intézetekkel tetszés szerinti közlekedésben nem háborgatja, miután a panaszolt határozat épen az idézett törvény 23 ik §.-a által, nem különben az eperjesi jogakadémia felszólamlása által is igazolva van : a gymnásium utasíttat ik, hogy a hozott határozat tiszteletben tartásával, annak foganatosítását szoros kötelességének ismerje4

(1869 jk. 28). A rőcei gymnásium által fellebbezett ezen határozatra egyetemes gyűlés kimondotta, hogy a rőcei gymsium »közmegérthetés céljából, jelezze a tantárgyakat és osztályzatokat magyar nyelven is* (1874 jk. 40), a kerület pedig azt határozta „hogy ezen bizonyítvány mintázatot terjeszsze be a superintendenshez betekintés végett (1871 jk 50.) Es most jő a java ! A gymnásium pártfogósága beterjesztvén a követelt mintázatot, oda nyilatkozik „hogy az egyetemes gyűlésnek (1870 jk. 40) aZon meggyőződését, mely szerint a rőcei gymnásium meg fog nyugodni azon, hogy ha »bizonyítványait tót szövegezésben kiállítva, a tantárgyakat és osztályzatokat magyar nyelven ís fogja jelezni4

— sérelmesnek és a protestantismus elvébe ütközőnek találván, azt az eddigi szokás megtartása mel-