Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-06-11 / 24. szám
ber részvétével. A templomban Pákozdy Lajos h -nánási lelkipásztor prédikált Csel. XX. 24 verse alapján. Nem választhatott volna illőbb thémát a boldogult jellemzésére, mert igazán nem ajkain hordozta, de tettével bizonyította, hogy semmivel nem gondol, az ö élete is nelci nem drága, csak elvégezhesse a szolgálatot, melyet vett. Pápay Imre volt az, kinek a prédikáció vezéreszméje : , van valami, a mi az életnél is drágább, és ez a kötelesség* — kiváltképen jelszava volt, ki a jelszónak meg is felelt. A sirnál Tóth Sámuel mondott szép és megható imát. Oly általános fájdalom, oly őszintén hullatott könyek, minők itt támadtak szíveinkben s hullottak mindnyájunk szemeiből, — nagyon kevés alkalommal ismétlődnek. A hű pásztornak, szerető férjnek, családatyának, és valódi igaz embernek emlékezete legyen áldott örökre 1 Marjai Péter, nagylétai ref, lelkipásztor. Az életben nem mindig felel meg a munkának a jutalom, érdemnek az elismerés. Régi időkből fenmaradt tapasztalati igazság ez, mit nem döntött meg a jelen, s nem fog megdönteni a jövő. Küzdünk, fáradunk a jövő boldogsága érdekében, s midőn már-már megközelítettük, vagy épen elértük volna a célt, hogy a kijelelt munkatéren saját jóllétünk mellett munkálhassuk egyebek jóllétét, boldogságát, Istentől vett tehetségünk szerínt használhassunk a közügynek, előmozdítói lehessünk a nekünk jutott körben az emberiség haladásának, művelődésének : ime jő egy nehéz betegség, s lefegyverezi a tetterőt, ellankasztja a munkaképes karokat, elhervasztja a magának még hosszú éveket ígért ifjú életet. Jő egy nehéz betegség, s megtámadja a test koronáját, a lelket, a szellemi képességet, hogy a beteg testben még betegebb lélek elveszítve munkaképességét, mint élő halott szenvedjen az emberi évek során át gyötrő kínt, éljen szánalmas, keserves életet, melynek egyedüli orvosa a nyugtot adó halál. Ez igazság valóságát tapasztalta a mezőföldi helv. hitv. egyházmegye lelkészkara legközelebb, egyik legszebb, mondhatni ifjú életidejében levő kartársa, Váradi István, falu- és szabadbattyáni helv. hitv. lelkész elhunytával, ki 39 éves életét, s vele hosszú és nehéz szenvedéseit máj. hó 24-én bevégezte. Halála, mig egyrészről fajdalmas csapás özvegyen maradt ifjú nő- és szerető rokonokra, addig másrészről vigasztaló lehet, sőt hálara kényszeríthet a gondolat, hogy a rövid élet megszűntével megszűntek a hosszú s nehéz fájdalmak is. Váradi István született Sár-Egresen, Fehérmegyében, 1843. december 25-én. Szülői voltak Váradi Péter ref. lelkész, és Szikszai Klára. Gymnásiumi tanulmányait Gyönkön és Pápán végezte. Ugyancsak Pápán végezvén a theologiaí tudományokat is, iskolai pályaja i végeztével, az 1864 5-ik isk. év nyarán, édes atyja néhai Váradi Péter falu-battyáni ref. lelkész mellé rendeltetett segédlelkésznek, mely minőségben édes atyjának 1876-ban történt haláláig, 11 évig működött, amikor is a' gyülekezet a közszeretetben álló ifjú s. lelkészt rendes lelkészéül megválasztotta. De fajdalom, mint fennebb mondám, a munkának nem mindig telel meg a jutalom. Mint rendes lelkész csak 3 évig működhetett hivatalában, mert egy nagy s nehéz betegség, az ugy nevezett agylágyulás, megtámadta a magának még számos éveket igért ifjú életét, megtompitá a lelkésznek nélkülözhetetlen fegyverét a szellemet, melynek következtében a lélekkel, a szellemi képességgel együtt hanyatlott a test ereje is, mig végre a testben lélekben elgyengült beteget a fájdalmak éles nyilai ágyba szegezték, melyből nem kelt fel többé Három évi hosszú szenvedéseit máj. hó 24. én d. e. 1 2 órakor megszüntette a jóltevő halál. Temetése máj. hó 26-án d. e. 11 órakor általános részvét mellett ment végbe. A háznál Medgyaszay Vin-# ce kálosi lelkész, a boldogultnak szeretett barátja mondott mindenkit könnyekre fakasztó gyönyörű imát, a templomban Nagy Károly csőszi lelkész emlékezett meg az életeleven gyermek, a vidám kedélyű, kedves barátságii ifjú, az önzetlen jellemű férfiú, és végze a nehéz nyavalya által megtört Váradi Istvánról; a temetőben Pusztás István szent mihályi s. lelkész tartott síri beszédet A kik ismerték, s különösen betegsége alatt ismerték, mit kívánhatnának, mit kívánhatnék én, ki a boldogultnak kaplánja valék, s kit, nagyitás nélkül elmondhatom, hogy ragaszkodással szeretett, — mást, mint azt, hogy mitől hosszan tartó szenvedései megfosztották az életben, találja fel a sirban ! Béke lengjen porain. Tóth Károly, ref. h. lelkész. A D A K OZÁSOK. A kecskeméti reform, főiskola tápintézete részére a folyó tanévben következő kegyadományok folytak be : Fülöpszállás 10 frt, Nagy-Abony 10 frt, Czegléd 10 frt, Jászberény 2 frt, Gomba 2 frt, Gyöngyös I frt, Szent Mártonkáta 2 frt, Jászkisér 5 frt, Tószeg 1 frt, T. Vezseny 1 frt, Halas 10 frt, Izsák 2 frt, Vadkert 3 frt, Pánd 6 frt, összesen 65 frt. Midőn ezen kegyadományokat nyilvánosságra hozzuk, egyúttal intézetünk nevében hálás köszönetünket nyilvánítjuk. Kecskeméten, május 31. 1882. Az igazgatóság. Az orsz. prot. árvaházra: Morvái Ferenc szaporcai ref. lelkész ur küldeménye 7 frt, mely összeghez járultak: a nevezett lelkész ur alapítványának évi kamatja 6 frt, az újévi persely 20 kr., a confirmandusok 67 kr., (névszerint: Csöme Zsuzsa 20 kr., Czégényi Anna 10 kr., Haraszti Juli 2 kr., Csöme József 4 kr.,
