Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-15 / 3. szám

többi vendégeket ki akarja zavarni, egyszer csak maga van ajtó előtt — kint az utcán. Hiába, a protestáns józanság, nálunk Magyar­országon legalább, az exclusivismust tartósan meg nem tűri. Lapom mind e harcok között nem tévesz­tette szem elől az egyházkerületek közös cselek­vésre való szövetkezésének kérdését; ezt min­denféle változatokban újra meg újra hangoztatta s ezzel kapcsolatban le nem tett a reményről, hogy a domestikának is előbb-utóbb létre kell jönnie. A szélsőig feszitett ellenkezés és egyházi ügyeinknek ebből folyó szemlátomásti romlása, utoljára egy egyesítő intézmény szükséges voltát oly érezhetővé tette, hogy a helyi függetlenségek legátalkodottabb pártolói is az egyházkerületeket összetartó valamilyes testület megalakulását nem­csak kívánatosnak, hanem sürgősnek is találták. Csakugyan, még 1875 folyamában történt, hogy a már korábban határozatképes convent mellett nyilatkozott három egyházkerülethez a dunántúli ref. egyházkerület is csatlakozván, közeledni láttuk az időt, mikor elvalahára az öt superintendentia egyöntetű szabályzása és betetőzése által az egye­temes magyar ref. egyház megalakul Csak a tiszántúli egyházkerületet feszélyezte a több mint egy század óta állhatatosan hangoz­tatott tiltakozása a határozatképes convent ellen, mint a mely az egyházalkotmányt törvényhozó zsinaton kiviil tetemesen megváltoztatná. Végre 1877 ben fölhangzott Debrecenből a közvetítő jelszó, hogy tartsunk alkotmányozó nem­zeti zsinatot s ennek előkészítésére legyen ad hoc határozatképes convent Lapom kifakadó örömmel fogadta a hírt, s kijelentette, hogy ne­künk utoljára mindegy, akár conventnek, akár zsinatnak nevezik azt a gyűlést, mely annak a mi oldott kéveszerü állapotunknak véget Ígérkezik vetni, csak hogy legyen meg elvalahára az az egyetemes szervezet, mely mint keresztyén ala­pon nyugvó mű, bizonyára első föladatának fogja tekinteni, hogy az erők központositása folytán a gyöngébb egyházakat segitse s azokat rendelteté­sük teljesítésére képesítse, az elszórt tagokat egybegyűjtse, s a szellemi erőket kellő alkalmazás által képesítse. Azonban, eleintén még korainak látszott az öröm. Minthogy az öt egyházkerület közül négy már végzésileg kimondotta volt. hogy határozat­képes conventet akar : sokan egyszerűbbnek, és illőbbnek is látták, hogy az ötödik simuljon, és legyen konvent, mint azt, hogy megfordítva a a négy superintendentia hajoljon meg, és legyen, mint az ötödik akarja, zsinat. Különösen Török Pál, szokott hatalmas logikájával mind végig vitatta, hogy >a nagy dobot verni, harsonát fúni, zsinati nagy apparatussal mozogni a cél felé, melyet rö­vid úton, zaj nélkül, egyszerűen, tüstént el lehet érni, legalább is szükségtelen." Minthogy azon­ban propter bonum pacis és a megalkotandó határo­zatképes konvent tekintetéből a debreceni inditványt általában még sem ellenezte, utoljára a dunamel­léki egyházkerület is csakúgy, mint a többi négy, meoválasztotta a zsinatot előkészítő konventre o képviselőit. Ezzel a kérdés el volt döntve. Az ad hoc konventek felváltva Budapesten és Debrecenben megtartattak, az előmunkálatok megtételére ki­küldött bizottságok s azokban első sorban Tóth Sámuel, Molnár Aladár s Beöthy Zsigmond de­rekasan dolgoztak s lehetővé tették, hogy a zsi­nat múlt évi november hóban üléseit megtartotta és oly munkát végzett, melytől isten segedelmével egyházi életünk teljes megújhodása s felvirágzása várható. A Prot. Lapnak mindazokban a dolgokban directe semmi tényleges része nem volt; de megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy a zsinat munkálkodása elejétől végig azon irenikus szel­lemben folyt le, melynek lapunk kezdettől fogva hirdetője és terjesztője volt. E szellemnek köszönhető, hogy a zsinat oly kérdésekbe nem bocsátkozott, melyek tapasztalat szerint csak háborúságot szülnek; és bármily pa­radoxonnak láttassék, mégis igaz, hogy a lefolyt zsinat jelentősége nem kevésbé abban keresendő, amit tudatosan mellőzött, mint abban, a mit tény­leg megalkotott. Jövendőben is csak e mérséklet folytatása biztosithatja a hozott törvényeknek azon egyetemes jóakaratot, mely azoknak sikeres élet­beléptetéséhez szükséges. E lapokon nem fog múlni, hogy a jóakarat élesztessék. Még csak egy szót! Nehéz idők és körülmények közt, de szebb jövő hitével szivemben léptem a pályára. Hála a 5*

Next

/
Oldalképek
Tartalom