Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-04 / 23. szám

guk altal választott egyházakkal, mint lelkészeket jutalmazott. S távol tőlünk minden dicsekvés, az ekkép felállított s működő gymnásium nemcsak hogy derék férfiakat nevelt az egyháznak s nemzetnek, hanem, mi legfőbb célja volt a nemes grófnak, a magyar elemet annyira összetömörítette, hogy ma már e kis városka e vidéken egyik legerősebb bástyája a hazai nemzeti törekvéseknek. Ennek legfőbb bizonysága az, hogy midőn a pátens korszakában megjöttek itt is a megpróbáltatás napjai, már akkor a gymnásium az önmaga által nevelt férfiakban mindmegannyi oszlopot talált, kikanyagi áldozataikkal sietve sietének megmenteni azt s ujabb adományaikkal képessé tenni arra, hogy hat osztályról államérvényes bizonyítványokat adhatott. Abban az időben alulírt még nem volt tagja az e -megyének, de utólag meghatottan olvasta az adatokat, mikép versenyeztek világi uraink, lelkészeink és tanitóink e szent oltár körül. Volt, aki gyalog bejárta az egyházmegyét kérve, könyörögve, buzdítva, lelkesítve mindenütt a híveket az adakozásra Es e működés nem volt eredménytelen, mert az uj alapitványozók közt valóban fényes nevekkel találkozunk; hogy többeket ne emiitsek, elég legyen Csépánt, Sárközyt, Somsicsot, Nyárádit említenem ; azt sem hallgathatom el, hogy a lelkészek és tanítók úgyszólván mindnyájan az évi kötelezettségen felül még részint alapítvanyokat tettek, részint élethosszig bizonyos évi összeg fizetésére magukat lekötelezték, mely körülmény azon kedvező helyzetbe hozta az egyházmegyét, hogy mintegy 52 ezer frtnyi tőkével rendelkezvén, nemcsak a tantermeket a kor igényeinek megfelelőleg rendezhette, hanem állandósított tanárokat is, mint szakembereket, jelenleg már négy okleveles tanárt, tisztességes lakással és fizetéssel ellátva állithatott be ; majd a convictust, nemkülönben a benlakást is célszerűbben atalakitotta; három díszes tanári lakot emeltetett ; könyvtarát, úgy természetrajzi- és természettani tárát gyarapította, mely kiadások azonban a tőkét 43 ezerre apasztottak le. Mindé tiszteletreméltó törekvés és eredmény mellett is, be kelle latnia az egyházmegyének, hogy a hat osztály bevégezetlen, betetőzetlen mű ; mert maga a tananyag a legvilágosabban kijelöli, hogy a gymnásium vagy négy vagy nyolc osztályú legyen. E meggyőződésnek és a terv kivitelének első s legbuzgóbb apostola jelenlegi esperesünk Körmendy Sándor úr, ki már 1879. aug. hóban Csurgón tartott közgyűlésen felhívta az egyházmegyét, hogy »azon jelentőség, a mit a protestantismus e világító tornyának s nemzetiségünk e végvárának a hazai prot. és hazafias közönség tulajdonit, de mindenekfölött egyházmegyénk e szemefénye, apáink e drága hagyatéka, a nagy Festetics, e korán fölülemelkedett férfin alapítványa iránti kötelmeink, arra utalnak bennünket, hogy gymnásiumunk jövőjére vessünk egy komoly s beható tekintetett Majd azt mondja továbbá: »Vagy négy oszt. algymnásiumra leszállanunk, vagy nyolc oszt. főgymnásiummá fölemelkednünk kell. Mert egy hat oszt. gymnásium a maga bevégzetlenségével, nem engedhet tanügyi szempontból megállapodást. A négy osztályra leszállást szégyenleném, de nem is merném önöknek proponálni, a nyolc osztályért lelkesedem s hiszem, hogy önök velem együtt hevülnek. Igen, de ahoz, hogy gymnásiumuiikat esetleg főgymnásiummá emeljük, áldoznunk kell. Jó, hát áldozni fogunk ! Nem elég, mond a mélyebbre tekintő ; hanem tőkénket meg kell kétszereznünk. Tehát meg fogjuk kétszerezni ! De mikép ? szól a rideg számítás, sőt tán kétkedés. Akaraterőnkkel, a protestantismus e ható erejével, a közmivelődés, gyermekeink s bennünk, egyházunk, hazánk, nemzetünk jövője iránti érdekeltségünkkel, a legszentebb ügy iránti élő hitünkkel, mely hegyeket mozdít meg. Igen, de a puszta lelkesedés nem elég, mondja a józan ész. Ellenkezőleg, minden nagy dolgot még eddig a fenkölt igaz lelkesedés szült, vitt ki, teremtett sokszor semmiből. A mi egyházmegyénknek pedig 80 gyülekezete van, 64 lelkésze, 81 tanítója s annyi neves, lelkes, vagyonos és befolyásos világi tagja. S ott van a tanintézetünk iránt eddig is figyelmet, érdekeltséget, sőt némi csekély áldozatkészséget is tanúsított egyházkerületünk; ott a 3 millió magyar protestáns egyházegyetem, mely tudja, hogy mi volt nekie a múltban, s mi kell, hogy legyen nekie a jövőben is itt, a haza, a magyar nemzetiség és protestantismus e hullamverdesett védgátján Csurgó ; ott vannak a nagy Festeticsnek még élő, nagylelkű s emelkedett szellemű utódai ; a tanintézetünk nemzeti missióját, kulturális hivatását felismert Somsicsok, megannyi Maecenások ; Somogymegye nagy és lelkes közönsége; a hivatása színvonalára emelkedett Csurgó mezővárosa ; ott az államkormány, mely a Csurgó által egy századdal előbb kikiáltott programmot: végvárakat állítani fel és erősíteni s a civil isátio fegyverével tartani meg a karddal szerzettet, oly következetesen s már is szebb jövőt jósló eredménynyel igyekszik hazaszerte keresztülvinni, mely szempontból annál kevésbé hagyhatja figyelmen kivűl a meglevőt: szóval, annyi tényező, hogy csak férfiak kellenek, a kik ne szégyeljék a munkát, s a kik ne restelkedjenek Mózes pálcájával élő Csurgó forrást fakasztani a kősziklából is Csurgó számara, hogy az visszacsuroghassa a tudomány aldásait4

. E lelkes felhívás, magával ragadva a közgyűlés tagjait, azon határozatot eredményedé, hogy az öt tagú gymn. igazgató bizottság utasítva lőn, mikép a jövő gyűlésre a terv kivitelére vonatkozólag véleményes javaslatot terjesszen be. E javaslat az ügy anyagi komolyságánál fogva lassan készült s mindenesetre ez helyesen is volt igy. Ez eszmének vérré kelle válnia az e -megye minden tagjában, annyival is inkább, mert találkoztak csakugyan kétkedők és rideg számítók. De esperesünk ez alatt társadalmi uton is ernyedetleniil működött, és az 1881. évi ápril hóban tartott közgyűlés elé terjesztett jelentésében határozottan kimondá, hogy »amig a gymnásium nyolc