Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-28 / 22. szám

késség Istene legyen velünk ! Foktő, 1882. május 8-án. Zih Illés, foktői ref. tanitó. * A székelyudvarhelyi ref. egyház temploma építésének százados évfordulóját az idén iili meg. Ez alkalomból Baczoni Ádám egy versben föleleveníti a templom építőjének és az udvarhelyi főtanoda alapitó­janak, Kis Gergelynek emlékét. A szívből jövő rigmu­sokat nyomtatásban hozzánk is beküldte s mi kedvtelés­sel el is olvastuk azokat, mint az egyház iránti meleg ragaszkodás őszinte nyilatkozványait. Az előttünk isme­retlen Baczoni Ádámnak van is oka örvendeni ama ju­bilaeum felett, mert hát amint mondja : „Húsz évvel ezelőtt tettem nevét oda Zöld cserépből azon díszes nagy templomra. S ha a cserép hull is : örök emlékezet Végtelen időkig tartja fenn e nevet.* * Szerkesztői mondanivalók. P. I. A kérdés olyan, melynek szellőztetését jelenleg nem tartjuk alka. lomszerűnek. Ha mások annak tartják : az az ő dolguk Nekünk a jelen viszonyok között egyátalában nincsen kedvünk semmiféle dogmatikai vitatkozásba keveredni, még akkor sem, ha erre netalán provokáltatnánk. * Gyászhirek. Jónás Elek, a Kolos-megyében fekvő tűrei egyház papja közelébb életének 75-dik évé­ben elhunyt. — Alóliroltak szomorodott szívvel jelentik Ho rnyánszky Viktor György nyomdatulajdonos, mint szeretett férj, illetve atya, testvér és sógornak, folyó hó 21-én, délután 2 órakor, rövid szenvedés után életének 54-dik és boldog házasságának 15. éveben történt gyá­szos kimultát. A boldogultnak hült tetemei folyó hó 23-án délután 4 órakor az ágostai evang. egyház szer­tartása szerint beszenteltettek és a kerepesi ut melletti sírkertben örök nyugalomra tétettek. Budapest 1882. május hó 22 én. Béke hamvaira 1 Hornyánszky-Skita Fanni mint neje, Hornyanszky Viktor, Gyula Ernő, Ala­dár, Lina, Ilonka, Jolán, Lajos, Gusztáv, mint gyermekei; Hornyánszky Róza, férj. Korda, Lujza, Ágoston, mint testvérek. Skita Sándor és neje szül Fischer Mariska, Skita Lajos és neje, szül. Mückle Marianna, Skita Mihály, mint sógorok és sógornők. Az alsó-szabolcs-hajdúkeriileti egyházmegyét, a tiszántúli egyházkerületet s közvetve a magyar prot. egyházat súlyos veszteség érte Pápay Imre esperesnek, hajdúböszörményi ref. lelkipásztornak f hó 17-kén bek övetkezett halálával. A megboldogult 1868-ban választatott esperessé s azóta egyházmegyéjét ritka bölcseséggel és tapintattal kormányozta. Az egyete­mes egyház érdekében is sokat tett, részint mint az egyetemes népiskolai tanügyi bizottság, részint mint a közelébb megtartott zsinat tagja Irodalmi és tudomá­nyos téren hasonlóképen számos jelét adta tehetsé­geinek. Egyházának felvirágoztatása körül kiváló érdemei vannak. Temetése, mint a Debr. Prot. Lapban olvassuk, f. hó 19-én ment végbe nagyszámú résztvevő közönség jelenlétében. Jelen volt Révész püspök is, továbbá a debreceni tanári kar három képviselője stb. A halotti beszédet a templomban Pákozdy Lajos nánási lelkész és e. m. tanácsbiró tartotta, a sírnál pedig Tóth Sámuel e. k. főjegyző tartott rövid imát. Legyen áldott elhunyt jelesünk emlékezete ! NECROLOG. Hornyánszky Viktor. A főváros közönségének egy jelentékeny részét mélyen megrazta egy egészen váratlanul érkezett gyász­hír, Hornyánszky Viktor halalának híre. Sokoldalú mun­kássága, és munkássága köreinek mindegyikében tanúsí­tott lelkiismeretessége, tiszta becsületessége széles körben s a társadalom különböző rétegeiben ismertté, de egy­szersmind tiszteltté tették nevét, áldottá emlékezetét. Tanúságot tehetünk mi is több rendbeli érdemei felől. Hazai protestáns egyházunknak egyik legszebb virága, az élő vallásos hitnek, a valódi krisztusi szellem­nek egyik legáldásosabb gyümölcse az országos protes­táns árva-egylet s ennek arvaháza. Ez intézet negyed­százados életével s történetével erősen össze van forrva a boldogult neve. Egyike volt az alapitóknak, s egyik legbuzgóbbika az ezt ápolóknak, fejlesztőknek. Az ily intézetnél oly sok gonddal jaró pénztári tisztet ő vitte éveken keresztül lelkiismeretes hűséggel, pontossággal, és e mellett soha nem lankadó tevékenységgel. Tevé­kenységgel igen, mert hiszen az ő pénztárnoki tisztének a bevételek és kiadások teljesítése és lelkiismeretes bejegy­zése csak a kisebb s könnyebb részét képezte, bar egy ily jövedelmi forrásokból fenntartott intézetnél ez sem könnyű munka. Hanem az ő tevékenysége főként a pénztár jövedelmeinek fokozásában, újabb és újabb jövedelmi források keresésében s találásában, másrészt a takarékosság elvének minél nagyobb mérvű valósitasa­ban nyilatkozott. És ezekben ő amily faradhatatlan, ép annyira gyakorlati volt. Tengernyi elfoglaltatása közepett is szakított ő maganak mindenkor időt az arva-egylet ügyeinek fejlesztésére, a kezdetben parányi mustármag­nak növelésére. Úgy, hogy ha árva-egyletünk ma mar saját és a kor követelményeinek teljesen megfelelő ha­zában 70 árvát ápolhat s nevelhet évenként: ebben Hor­nyánszkynak nem kis érdeme van, s méltó aggodalom­mal tekintünk szét, hogy lesz-é egyhamar ismét férfiú; ki az ő helyét hozzá hasonlóul betölthetné. De ismertük az ő érdemét, mint protestáns embe­rét. O nemcsak szóval, de szivvel és tettekben is hu fia volt az evangelikus egyháznak, és ugy is mint áldozat­kész egyhaztag, ügy is mint író, s mint nyomdatulajdo­nos híven teljesité azon tisztet, mely az igazi protestáns embernek, kivált hazánkban, nobile ofticiumát képezi. A hazai evangelikus egyháznak úgy magyar, mint német és szláv ajkú krónikái hosszú időn keresztül megőrzendik vallásos lelkületéből fakadó érdemeit. És ezen kivül volt még egy tágas kör, melyben önzetlenségével, részrehajlatlan igazságérzetével nagyon sok jót eszközölt, s nevét, emlékét nemzedékeken ke­resztül megörökítette. Ez a kör a »budapesti nyomdá­szok segélyegylete« volt, melynek ő egyik megterem­tője s egész halalaig elnöke volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom