Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-05-28 / 22. szám
PROTESTÁNS "í 7"99 SXF.RKKSZTŐ-es KI ADÓ-HI VATAL: IX. br. Ki izsy-iíca 29. sz. 1. sm. Előfizetési dij: Helvben há/liözhordásstil s vic'ékre postai küldesse félévre l írt -r >0 kr., egész évre í) írt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helylien a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: I- hasabos pelit sor többszöri V»eiktrtlágiiétt •") kr., egyszeriért 7 kr. sorjja. — Kélyegdjj kül im, :U) kr. T Teljes számú péld-áLix^rokilceil mindég szolgái la ia i Azou t. előfizetőink, kiknek elöfizetésök lejárt, annak megujitására felkéretnek. ""^jg Pünköst ünnepén. Van egy régi történet, melyet isinei iink gyermekkorunk óta, és a melyet mégis oly igen kevéssé ismerünk és értünk. A történet ez: Volt Jerusálemben ezelőtt majd 19 száz évvel 12 közönséges műveltségű ifjú, ki halász, ki vámszedő, de rriindánnyia egy már akkor is világszerte gyűlölt népből eredő. Egy napon- egy sajátságos eset adta magát elő ezen itjak körében, melynek folytán ők úgy érezték magukat, hogy valamely csodás átváltozáson mentek keresztül, egészen más emberekké lőnek, és olyasfélékről kezdenek álmodozni, hogy azt az erőt és szellemet, melytől az ő keblök dagad, elterjesztik az egész föld kerekségén, s annak keresztje előtt, kitől ők e sajátságos erőt s szellemet eredetinek hitték s ki előttük oly igen kedves volt, letérdeltetik a föld minden népeit. Bizony vakmerő gondolat vagy álom, határos az őrültséggel. A mi lelkünkben is felvetődik az a hajdani kérdés, hogy azon ifjak talán édes bortól részegedtek meg ? Hova gondoltok vak rajongók ? Hiszen csak azt a maroknyi népet is, melynek körében éltek, ki tereli le a két ezeréves alapról ? Van-e emberi hatalom, mely azt a sokszoroson megerősített sövényt szétbontsa, melylyel az Írástudók és farizeusok a régi törvényt körülvették s hitrokonaik lelkében örök időkre meeo szilárdították. Azt a népet leölheted, avagy világgá szétszórhatod; de ősei hitétől el nem tántoríthatod. I De még ha ez sikerülne is ; ha megnyernétek is a kebleket hevitő szellem híveiként egész népeteket, mit érnétek el vele? Az a magas műveltségű görög, ki a félvilág felett uralkodik a maga civiiisátiójával, csak nem fog szellemi kincseket, világboldogító eszméket az obseurus rabbi-iskolák növendékeinél keresni, Athénből jerusálembe, az areopagustól a synedrionhoz zárándokolni? Az a római, ki előtt meghajol az egész ismert világ, csak nem fog térdet hajtani az őt uraló szolganépek legkisebbikének egyik keresztre feszített tágja előtt; s a három világrész népéi felett csillogó fényes koronát csak nem fogja a gúny és megvetés között font töviskoszorúval felcserélni ? Vagy az a sok mindenféle vad népe a.föld kerekségének, melynek tudatlanságát, babonás vakhitét, másrészről állatias szenvedélyét, vérengző, vad indulatát sem Hellás r " ' . j r műveltsége sem a hét hegy- hatalmi vesszeje nem tudta eloszlatni, megszelídíteni: csak nem fosf a o r o bethlehemi csillag fénye által az 'évezredes setétségből kivezéreltetni, s a szelídség és alázatosság nádveszszeje által csak nem engedendi magát megfékeztetni ? / Es mégis úgy történt. Az. ábrándozok álma mesfvalósult. ö r r De hat, hogy lehetett ez-? A titok kulcsát kezünkbe adták már gyermekkorunkban ' Öt't olvastuk a könyvek könyvében, hogy mikör a pünköst napja bekövetkezett volna, a 12 ifjú, a tizenkét apostol mind „együtt valának egy akarattal; s akkor lőn az égből nagy hirtelen, miíít >b zbul Jszo fl£ ..4 3 -II q
