Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-21 / 21. szám

volna künn. Hasonló esetek sok más egyházban is for­dulnak elő. Mindemellett e tanitók és lelkészek nagy része hasonló körülmények közt, oly hivatali hűséggel, önfeláldozással és saját érdekeik háttérbe szorításával működnek, hogy azoktól a legnagyobb elismerést meg nem tagadhatjuk. Arról, hogy ezen lelkészek és az ifjúság e vezérei minő emberekhez nem méltó lakásokban, nyomorult kunyhókban tengődnek, fájdalom, már ismételve értesí­tettünk benneteket, valamint arról, hogy ottkünn akár hány Istenháza a más hiten lévők gúnyolódását kelti fel, sőt hogy egy és más helyen pap és gyülekezet csak remegve és aggódva lépnek oly templomba, melynek egy az isteni tisztelet alatt támadható szélvihar roskatag fából összetákolt falait romba döntheti. Ily templomhoz (ha egy faszin ily nevet érdemel) hasonlít rendszerint e szegény gyülekezet iskolaháza is. Sötét, alacsony, nyirkos szobakba zsufolvák a sajnálni való, többnyire messzünnen jött gyermekek. Es minde­mellett örül az egyház, ha a kath. iskolai hatóság elnézi ezen állapotot és rövidesen el nem rendeli az ily iskola bezáratását ; mert ha a gyülekezetnek nem lesz többé isler-Iája, akkor hasonlít azon fához, melynek főgyökerei el vannak vágva. El fog az csenevészni. A gyermeknek szükségképen kellend a nyilvános, értsd katholikus isko­lákat látogatniok s ezekben az ősök hitétől el lesznek idegenitve. Itt van tehát atyánkfiai a segítségnek, még pedig a leghathatósb segítségnek helye. A hol az a hit, mely a mi hitünk is, veszélyben forog, ott a legszegényebb embernek adományát is ki kell kérnünk. Sokan vannak, kiknek gyermekei vannak távol országokban. A fiu elván­dorolt a szép Franciaországba, annak nagy fővárosaba, Lyonba, Bordeauxba vagy Marseillebe vagy tengeren utazott Egyptomba, vagy Kisázsia partjaira, Smyrnába. Leányaitok is mint nevelőnék, szolgálók tartózkodnak idegen országban. Avagy ismeri e mindenitek azon ve­szélyeket, melyekben kivált a fiatal leányok forognak ? Nem hisszük ; azt sem hisszük, hogy mindenitek tudná, miszerint ily távollévő fiaknak és leányoknak, az általa fenntartott papok és tanitók személyében a G.-A.-egy let lesz támaszuk, sőt megmentőjök. Ily módon működik a Páris után legfontosabb városban, Lyonban egy ev. lelkész, ki ön maga és gyü­lekezete részére lényegesen szükségeli egyletünk támo­mogatását. Lyon mint tudva van, oly hely, a hol sok fiatal van alkalmazva vagy hol, fájdalom, még csak ke­res alkalmazást. Különösen ez utóbbiak gyakran jutnak oly szomorú helyzetbe, hogy a hazulról hozott költség gyors elfogytával teljesen semmi nélkül állnak a nagy idegen városban. Ezek közül akarhány fordul az ev. lel­készhez tanácsért és segélyért, és az nem éri be vigasz­taló puszta szóval, hanem tesz is érettök, becsületes munkaadóknal vagy családoknál alkalmazást keres szá­mokra, legnagyobb szorultságban segiti őket vagy liaza­érésöket eszközli. Sok földinket vonzzák a déli országok. De csak jó dolog lakni ott, hol egykor a troubadúrok énekelgettek, hol az olajfa tenyész, hol az illatos olajok teremnek. Jönnek Marseillebe a középtenger kék habjaihoz, melyekben Francia-, Olasz-, Spanyolország és Afrika partjai tük­röződnek. Bizony jó lakás eshetik ott annak számára, ki gazdag segédeszközökkel ellátva vagy előre biztosí­tott állomásra mehet. De az, ki jó szerencse fejében megy oda, a kék ég alatt csakhamar bűs ínséggel, vagy a hitét és erkölcsét fenyegető még nagyobb kísértésekkel fog kiizködni. Akkor ott megint a G.-A.-egylet férfiai, minő Gujer lelkész Marseilleben és sok mások lesznek a jövevények vigasztalói és megmentői. Es ha továbbá a G.-A.-e. adakozik, hogy az Idvezitőnk élete és halála által megszentelt földön elár­vult ev. gyermekek a békesség fejedelmének drága evangyelioma szerint Syriában, Palesztinában, Egyptom­ban neveltessenek, avagy nem dicső dolog-e azt vallhat­nunk, ehez én is járultam adományommal. Ha a moha­medánok csodálattal és gyönyörködéssel szemlélik a karácsonyfa fényét, ha ez alkalommal még az izlam fa­natikus követőinek lelkében is derengeni kezd egy tisz­tább hit felőli sejtelem : akkor jól esik tudnotok, hogy ti barátai a G -A.-egyletnek szintén hozzájárultatok e ka­rácson fa felállításához, hogy nektek is részetek van ez öröm szerzésében. A szép nyári időben sokan utazgatnak a bajos Rajna-és Mosel-vidékén vagy a hófedte Alpeseken. Ekkor kö­szönt be a vasárnap, még pedig a vasárnap katholikus országban. P'eltünik akkor a vándor előtt egy kis temp­lom, mely felé mindenfelől, sőt nagy távolból egyszerű, komoly emberek vonulnak ; evangélikusok ezek és a temp­lom, a G.-A.-e. segélyével épített templom. Nem pom­pás róm. kath. dóm. és mégis kedves építmény, melynek karcsú tornya messze kitekint az országba és harangjai messze elhallatszanak, mint G.-A.-egyleti harangok. Fenndobog ilyenkor az utazó szive, fenndobog pedig annál inkább, mivelhogy mondhatja : én is tagja vagyok a G.-A.-egyletnek, én is segítettem e templomot létrehozni. És ha belép az Isten házába, hogy abban, mit felépíteni segitett, maga is épüljön az evangyéliomból, ugy mint otthon ; akkor, bizony ugy tetszik neki, mintha a lelkész szájából hallaná a mi kedves G -A.-egyletünk dicséretét és magasztalását, mintha hallana aldáskivanásat ez egy­letre és annak minden tagjaira. Bizony az ige „Adni jobb, mint elfogadni4 , szebben, mint ily élmény által, nem iga­zolhatná magát. PLs ha tovább utazunk s látunk ingó fakereszttel ellá­tott épületet s tudakozódásunkra — talán gúnyos hangon — feleletül nyeri, ez „az evangélikusok imaháza4 - és ha ezen épület mellett egy még roskatagabbat lat s megtudjuk, hogy ez az ev. paplak és iskola, avagy nem kell-e akkor i az ev. utazónak megfogadnia, hogy szánalomra méltó hitrokonain, kik ily helyen imádkoznak, gyermekeiket ne veltetik és lelkészein s tanítóin, kik kénytelenek ily he­lyen lakni, a mennyire csak tőle telik segiteni fog ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom