Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-14 / 20. szám

tanmenetet is közli óraról-órára egész iskolai évre. Ezek nem üresen hangzó dicsériádok, ez nern reclam akar lenni, hanem figyelmeztetés arra nézve, hogy még most i írtjával előfizethetni szerzőnél e műre, mely igen megérdemli minél szélesebb körben a pártolást. Később jóval drágább lesz a mű. Nemcsak béltartalma, hanem külső, vagyis nyomdai kiállítása is igen csinos, papírja szép, nyomása hibátlan. Azt hiszem, hogy azok előtt, e kik a művet megszerzendik, ajánlásom miatt nem kell pirulnom; mert sokkal több szépet, jót és hasznost fognak e műben feltalalni, mint én röviden jelezhettem. Kapitány János, képezdei gyakorló iskolatanitó. Német Károly bpesti ev. hitoktató ismét két füzet népszerű vallásos kézikönyvet írt. Az egyik : Kis imádságos könyv. Prot. gyermekek számára, iskolai és maganhasznalatra. E füzetben igen-igen szépen irt, a gyermekek értelmi fejlettségéhez alkalmazott, rövid de tartalmas imák foglaltatnak. Ara 15 kr. A másik: Keresztyén kis énekes és imádságos könyv és 38 szokottabb egyházi dallam. A vallásoktatáshoz segédkönyvül, iskolai és magánhasználatra. Van benne 15 énekvers, melyek viszhangozzák a ker hit- és erkölcstan elemi és alapigazságait. Hangjegyek is vannak hozzá mellékelve, melyek vegyes magyar-német ajkú iskolákra való tekintetből, német szöveggel vannak ellátva. Ára 50 kr. Mindkét füzet igen ügyesen van szerkesztve, csak az az egy hibajok, hogy szemrontó kicsiny betűkkel nyomtatvák Nagybecsű fölfedezést tett Révész Kálmán debreceni ref. theologus az országos könyvkiállítás kéziratai között. Megtalálta ugyanis Debreceni Ember Pal egyháztörténetének eredeti szerkezetű kéziratát, mely jelenleg Ágoston József bibliophil tulajdona, kinek birtokába a Fáy-könyvtárból került. A kéziratot Révész ur röviden ismerteti a debr. hittanszaki önképző Közlönyében, kimerítő leírását pedig a Debr. Prot. Lap legutóbbi számában adja, melyre felhívjuk bibliographusaink figyelmét. KÜLÖN FÉLÉK. * Személyi hirek. Lapunknak írják, hogy a mezőberényi ág. hitv. ev. németajkú egyház f. évi april 23-án tartott választó közgyűlésében egyhangúlag és nagy lelkesedéssel Dax Györgyöt valasztá meg lelkészéül, kiben az egyház ép oly jeles képzettségű papot, mint kifogástalan jellemű hazafit nyert lelki ügyeinek vezetőjéül. — A marosi ref. egyházmegye f. hó 2-án tartott közgyűlésén az öregség miatt visszalépett Pap Elek helyébe Muzsnai Pált választottak meg nótáriusnak. — Szűcs Gyula vilonyai ref. lelkész í. hó 2-án egyhangúlag tótvázsonyi lelkészszé választatott meg. — Az ér- és berettyómelléki helv. hitv. tanitó-egylet f. hó i-én tartott gyűlésén alelnökévé Tóth Miklós, jegyzőjévé Hajdú József kiskereki tanítót választotta meg. — Az erdélyi ref. egyházkerületi közgyűlésre ünnepi szónokul Nagy Péter püspök, Ignácz Károly bánffy-hunyadi lelkészt s kolozs-kalotai egyh. megyei jegyzőt nevezte ki. — Edes Albert nyugalomba vonult alsóborsodi ref. esperes, sajtó alá adta tanulságos önéletrajzát, s a Sárospataki Lapok szerkesztősége útján, annak egész jövedelmét a pataki tanári nyugdíj intézet javára ajánlotta fel. Mi, akik ösmerjük Edes Albert pályafutását, feszült érdekeltséggel varjuk annak leírását. Bizonyara helyes címe lenne e füzetnek: »egy hű lelkipásztor élete." — A kőrösvölgyi ref. tanitó kör elnökévé Szabó Gyula mezőtelki tanítót választottak meg. — A marosvásárhelyi ref. egyházi képviselő-testület ápril 30-án tartott gyűlésén Vályi Károly kebligondnok ezen állásától felmentését kérte. A dr. Antal László főgondnok elnöklete alatt összegyűlt egyházi képviselet, id. Hincs Miklós indítványára, életfogytiglan tiszteletbeli gondnoknak kiáltotta ki egyhangúlag a derék férfiút, kinek jegyzőkönyvileg is megörökítette az egyház érdekében kifejtett érdemeit. Kebli gondnoknak Lemhényi Bálinth Dénes, ny. p. ü. tanácsos választatott meg. * Pánszlávizmus az Alföldön ! A Szarvasi Újság következőket írja : Pár héttel ezelőtt nem csekély megdöbbenéssel azt konstatálta a Békésmegyei Közlöny, hogy a „Hlasznik* című turóc-szentmártoni pánszláv lap Csabára 92 példanyban jár, míg a nép közé ugyanoda a megyei lapokból alig jár 4—5. E közlemény olvasásakor rögtön felébredt bennünk a gyanú, hogy e lap valószínűleg Szarvason is utat talál maganak, annyival is inkább, mert tudunk itt egyéneket, kik a pánszláv eszméknek úgyszólván nyilt hirdetői. Szomorú feltevésünkben nem csalódtunk. A Pllasznik című pánszláv újság Szarvason 40 példányban jár a nép közzé. 40 példanyban hirdeti e lap nálunk a magyarság gyalázatat ; 40 példanyban szór vadat minden ellen, mi a magyar hazafisag fogalmahoz tartozik; s nálunk is mint Csaban, nincs mód ellensúlyozni szintén sajtó utján e lap gyalázatos üzelmeit, mert a megyei lapokból egyetlenegy példányt sem járat a nép. — E közlemény olvasása után, méltán kérdhetjük, hogy ha Magyarország szivében, az aranykalászos Alföld síkjain, a legtőzsgyökeresebb magyar nép között élő tótajkuak kebelén is a pánszlávizmus apoltatik, hol vannak azon varosok lelkészei, tanitó és elöljárói, hol késnek az éji homalyban ? Ugyancsak a Szarvasi Újság legutóbbi számában megfelel e kérdésre. Ügyesen irt vezércikkében leplezetlenül kimondja, hogy a pánszlávizmus egyik fő fő apostola Szarvason Korén István ev. gymnaziumi tanar, s a Hlasznik-féle lapok Áchim Ádám esperes ur asztalan is megfordulnak. Ouousque tandem ? . . . . * A Gusztáv-Adolf-egylet ez évi, 36-ik nagy gyűlését sept. 12. 13. 14. napjain fogja megtartani Lipcsében, az egylet szülővárosában, s erre az egyesület minden tagját és barátját tisztelettel meghívja. Nétalani előadások, a tárgy megjelölése mellett, a központi elnökségnél f. évi aug. végéig bejelentendők. * Helyreigazítás és indítvány. E lap 18-dik szamának „Különfélék« rovataban P>kete József úrtól idézett cikkben az mondatik nevezett lelkész ur által : »Biztosan állítom, hogy a tiszántúli érmelléki tractus, a megyei özvegy árvatár javára, minden stólárét megkétszerezett,8 Nem tudom, illető lelkész honnan vette e „biztos tudomást. 4

Mert ez allitása minden alapot nélkülöz. Az érmelléki tractus özvegy-arva pénztára javára csakis sajat zsebére és terhére hordta, és hordja össze a fiilléreket, nevezett forráshoz pedig sohase fordult. Különben a mi azt a stóla emelést illeti, mindnyájan tudjuk, hogy az efféle, mily odiosum quid köznépünk szemében, a mihez a legvégső szükség esetében is cum grano salis kell és lehet nyulnunk, kiváltkép a jelzett célra. A mi tractusunkban, — mint a környékbeliek nagyobb részében is,