Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-14 / 20. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX, tar. Kinizsy-utca 29. sz, 1. em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdi killöu 30 kr. Teljes számú péld-érnyokikiSLl mindég szolg-áLHisLtu-nk:Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Carpe diem. A hazai ág. hitv. evang. egyházban a panszlávismus által felvert hullámok, úgy látszik, nem akarnak csillapulni. A napi sajtóban és egyházi lapjainkban egyre jönnek uj vádak és ezek ellen uj védekezések. Ha protest. férfiak találkoznak valahol társaságban, a jpanszlávismus* bizonyosan szóba jő, és érdekes, némelykor heves viták támadnak. Az egyik kicsinyli az egész perpatvart, a másik komolynak, veszélyesnek tartja, nem csak közös hazánkra, de egyházunkra nézve is. Nem régen egy társaságban Thébus barátomnak az egyházunk körén belől létező panszlávokat felsoroló statistikája került szőnyegre, s akkor valaki ezt a megjegyzést tette: „Nem tudom, nem ugy járunk-e mi lutheránusok e vádaskodásokkal, mint ama mesebeli csillagász, ki látcsövével egészen bele merült a lét végtelenségébe s nem vévén észre a hiba előtt fekvő árkot, abba bele pottyant." E szavak sokáig nem mentek ki eszemből, dacára annak, hogy én a szláv testvéreink közt ta lálható panszlávistikus hajlamokra sohasem fektettem nagy súlyt. Szláv testvéreink melancholikus véralkatuak, minélfogva szeretnek a múltba elmerülni, s a jelent is a mult szemüvegén át szemlélni. Ily hangulat mellett nagyon tudom képzelni a költői virányokon andalgó szláv ifjú rajongásait, midőn csillapíthatlan mohósággal szívja magába például Kosmasi Dalemil elbájoló regéit: Csech fejedelem- j ről; Libussa büvésznőről és a dewini leányviadalról. Megmagyarázhatom magamnak, hogy visszakívánja a multat, ha eszejárása nem mozog a jelenkor ösvényein, hanem messze hátul, például a 890-iki időtájban, midőn Svatopluk legyőzi Arnulfot, Karintia és Pannónia hercegét. Dicső napok voltak ezek a szláv nemzetiségek életében. Svatopluk Arnulf nagybátyjától, Vastag Károly császártól Pannoniát hübérűl kapja s miután Csehországot is megnyerte, támadott Nagymorvaország, melynek a németek is adófizetői lettek. Felfoghatom, hogy ez költői álmodozás és ábrándozás számára ^nectár* és ^ambrosia^-képen szolgálhat és igen kellemes lehet. De hogy valaki ezt a mai, realistikus világnézlet melíett;

egészen megváltozott viszonyok között 'mindennapi kenyerének tartsa; hogy valaki azt gondolja, miszerint ág hitv. evang. egyházunknak áldásos szolgálatot tesz, ha a haza ellen bűnt követ el, ezt érteni képes nem vagyok. Azt mondják, hogy a régi szláv dicsőséggel bíbelődni, nem álom és ábránd; hogy az ujabbkori szláv politikának vívmányai világszerte nagyszerűek, hogy hazai ág. hitv. ev. szláv hitsorsosaink Kollár János óta öntudatra ébredtek s igy joguk van, ezen öntudatot érvényesíteni is. Van tudomásom róla. Tudom hogy Kollár ,Slávi Dcerája* például egészen beillenék szláv „Messiadé"-nek; hogy egyházi beszédei közt is van számos, melyből szláv óhajok dús életnedvet meríthetnek. Ilyen például egy, a szentháromság utáni 27-ik vasárnapon tartott predikaciója Máté XXII, 1 —15 felett e thémáról: „Mire szolgáljon nekünk nemzetünk nagyságáról való elmélkedésünkEbben előadja, 39