Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-05-07 / 19. szám
magát a magyarsag és alkotmányosság egy-egy letéteményeséül es kötelezett őréül tekinti, megállotta helyét, s emberül megmutatta, hogy — az írással szólva —: ^Nem adott nekünk Isten felelemnek lelkét, hanem erőnek és szeretetnek és józan elmének lelkét.* A politikai hatóságok, kik utasítva voltak, hogy a helybeli lelkészeket kényszerítsék a miniszteri rendelet felolvasására megtették a magokét: nem volt híjjá a fenyegetéseknek, pénzbírságoknak, sőt bebörtönzések is történtek. Mindamellett alig találkozott református lelkész, ki kötelességéről megfeledkezve a rendeletet felolvasta volna. Szervezkedésre pedig, ahol felolvastatott is, nem juthatott a dolog azért mert akkor meg rendesen a gyülekezet nem állott reá, úgyhogy minden zaklatás és fortély dacára a helv. hitv. egyház körében nem akadt esperesség, sőt alig egy-két egyház is, mely a pátens értelmében szervezkedett volna. Gyűlések azonban minden tilalmak, fenyegetések, katonai és rendőri beavatkozások, sőt számos befogatás dacára is, folytonosan tartattak. Becsben pedig igen jól tudták, hogy a protestánsok midőn vallásszabadságért küzdenek, hagyományszerűen alkotmányos szabadságot értenek s ezt tekintve, bizonyára körömszakadtig nem engednek vala, ha az isteni gondviselés közbe nem szól, és a magentai vereség a Bach-Thun féle politikai rendszert mindenestül halomra nem dönti E csapás azonban azoknak is kinyitotta szemét, kik eddig nem láttak, mert nem akartak látni, s igaznak bizonyult a régi mondás: Consilia magis res dant hominibus, quam homines rebus. A nemzet kibékítése halaszthatlan szükségűvé vált, s erre első lépésül legalkalmasabbnak mutatkozott az, hogy a nyilt parancs keresztül vitelével felhagyva, a protestánsoknak egyházalkotmányok restitutióját megengedik. Csakugyan O Felsége egy május 15-én kelt legmagasb leiratában megengedte, hogy az egyház régi törvényes állásába visszahelyezkedjék, egyúttal a nyilt parancs miatt elitélteket, valamint a perbefogottakat, köztük a Tájékozás miatt sokat zaklatott Révészt is kegyelmesen fölmentette. (Folyt, következik.) Ballagi Mór. BELFÖLD. í_ A szatmári ref. egyházmegye tavaszi gyűlése. Egyházmegyei gyűlésünk folyó évi april hó 18-kán a szatmári ref. egyház templomában kegyeletes ünnepélylyel vette kezdetét. E napon tartá meg egyházmegyénk köztiszteletben és szeretetben alló segédgondnoka Vallyi János urnák 25 éves gondnoksága jubileumát. Egyházmegyei gyűlésünk talan még egyszer sem volt ily népes, mert alig maradt el a 67 gyülekezetből egykettő, a mely ne sietett volna a közös örömben részt venni. Az örömünnep 18-kan délelőtt 10 orakor a szatmari díszes templomban vette kezdetét, melynek bejáratai zöld fűvel és virágokkal valának behintve. Az urasztalának rácsozatát díszes virágkoszorú övezé; az elő lapon számos virágbokréta volt diszpoharakban elhelyezve, s középen élő virágokból kirakva a V. J. betűk valának láthatók. Tiz óra előtt a nagy templom már teljesen megtelt minden rangú és felekezetű fényes közönséggel. Az ünnepélyes harangozás után pontban 10 órakor az 1 egyházmegyei tanácstestület megjelent a templomban, melynek egyházi tagjai teljes papi díszben valának, s a kijelölt helyen az urasztala korlátain belül elhelyezkedett. Ekkor orgona kiséret mellett felzendült a 37-dik dicséret: »Jővel szent lélek ur Isten( < , melynek eléneklése után Kiss Áron esperes ur felállott és mondott az ünnepély magasztosságahoz méltó emelkedett imát. Ezután a szatmár-németi ref. gymn. ifjúsági énekkar Beethoven : »Isten dicsősége8 cimű kitűnő darabjat énekeié. Mely után ismét Kiss Áron esperes ur állott fel, és nagyszerűen megragadó vonásokban fejtegette egyházmegyénknek a lefolyt 25 év alatti eseményeit, melynek küzdelmeiben az ünnepelt férfiú szabadság és függetlenség iránti szeretetének kimutatásara és kötelmeinek teljesítésére elegendő tág tér nyilt, s a melyen a vallás és egyház iránti nemes érzelmeinek s áldozatkészségének mindenkor fényes jeleit adá. E nagyszabású beszéd után Böszörményi Elek szatmari főgondnok állott fel és örömmel üdvözlé a két testvér egyház nevében az ünnepelt segédgondnokot, mint a szatmárnémeti ref. gymnazium egyetemes párfogóságának is elnökét és kivánta, hogy az egyh. megye és a gymnazium kormányzó testületének élén az emberi élet végső határáig boldogul éljen. Üdvözlé az egyházmegye tiszti karat, lelkészeit, tanítóit és küldötteit. Üdvözlé a nagybányai ref. egyházmegye megjelent elnökségét is. Ezek után Vallyi János ur meghatottan mondott köszönetet a kitüntetésért, melyben az egyházmegye közönsége személyét és szerény érdemeit részelteté. O a jelen ünnepélyt csak a vallás és egyház ügyeinek előmozdítására célzó intentió gyanát tekinti, és szerencsésnek érzi magát, hogy az egyházmegyétől 25 évvel ezelőtt, - 1856 julius 30'kán — nyert bizalmat megtarthatta. Köszönetét fejezé ki azon kitüntetésért, melyben
