Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-07 / 19. szám

magát a magyarsag és alkotmányosság egy-egy letéteményeséül es kötelezett őréül tekinti, meg­állotta helyét, s emberül megmutatta, hogy — az írással szólva —: ^Nem adott nekünk Isten fele­lemnek lelkét, hanem erőnek és szeretetnek és józan elmének lelkét.* A politikai hatóságok, kik utasítva voltak, hogy a helybeli lelkészeket kényszerítsék a minisz­teri rendelet felolvasására megtették a magokét: nem volt híjjá a fenyegetéseknek, pénzbírságoknak, sőt bebörtönzések is történtek. Mindamellett alig ta­lálkozott református lelkész, ki kötelességéről meg­feledkezve a rendeletet felolvasta volna. Szervez­kedésre pedig, ahol felolvastatott is, nem juthatott a dolog azért mert akkor meg rendesen a gyü­lekezet nem állott reá, úgyhogy minden zaklatás és fortély dacára a helv. hitv. egyház körében nem akadt esperesség, sőt alig egy-két egyház is, mely a pátens értelmében szervezkedett volna. Gyűlések azonban minden tilalmak, fenyege­tések, katonai és rendőri beavatkozások, sőt szá­mos befogatás dacára is, folytonosan tartattak. Becsben pedig igen jól tudták, hogy a pro­testánsok midőn vallásszabadságért küzdenek, ha­gyományszerűen alkotmányos szabadságot értenek s ezt tekintve, bizonyára körömszakadtig nem en­gednek vala, ha az isteni gondviselés közbe nem szól, és a magentai vereség a Bach-Thun féle politikai rendszert mindenestül halomra nem dönti E csapás azonban azoknak is kinyitotta sze­mét, kik eddig nem láttak, mert nem akartak látni, s igaznak bizonyult a régi mondás: Consilia ma­gis res dant hominibus, quam homines rebus. A nemzet kibékítése halaszthatlan szükségűvé vált, s erre első lépésül legalkalmasabbnak mutatko­zott az, hogy a nyilt parancs keresztül vitelével felhagyva, a protestánsoknak egyházalkotmányok restitutióját megengedik. Csakugyan O Felsége egy május 15-én kelt legmagasb leiratában megengedte, hogy az egy­ház régi törvényes állásába visszahelyezkedjék, egyúttal a nyilt parancs miatt elitélteket, valamint a perbefogottakat, köztük a Tájékozás miatt sokat zaklatott Révészt is kegyelmesen fölmentette. (Folyt, következik.) Ballagi Mór. BELFÖLD. í_ A szatmári ref. egyházmegye tavaszi gyűlése. Egyházmegyei gyűlésünk folyó évi april hó 18-kán a szatmári ref. egyház templomában kegyeletes ünne­pélylyel vette kezdetét. E napon tartá meg egyházme­gyénk köztiszteletben és szeretetben alló segédgondnoka Vallyi János urnák 25 éves gondnoksága jubileumát. Egyházmegyei gyűlésünk talan még egyszer sem volt ily népes, mert alig maradt el a 67 gyülekezetből egy­kettő, a mely ne sietett volna a közös örömben részt venni. Az örömünnep 18-kan délelőtt 10 orakor a szat­mari díszes templomban vette kezdetét, melynek bejára­tai zöld fűvel és virágokkal valának behintve. Az urasz­talának rácsozatát díszes virágkoszorú övezé; az elő lapon számos virágbokréta volt diszpoharakban elhelyezve, s középen élő virágokból kirakva a V. J. betűk valának láthatók. Tiz óra előtt a nagy templom már teljesen megtelt minden rangú és felekezetű fényes közönséggel. Az ünnepélyes harangozás után pontban 10 órakor az 1 egyházmegyei tanácstestület megjelent a templomban, melynek egyházi tagjai teljes papi díszben valának, s a kijelölt helyen az urasztala korlátain belül elhelyezkedett. Ekkor orgona kiséret mellett felzendült a 37-dik dicsé­ret: »Jővel szent lélek ur Isten( < , melynek eléneklése után Kiss Áron esperes ur felállott és mondott az ün­nepély magasztosságahoz méltó emelkedett imát. Ezután a szatmár-németi ref. gymn. ifjúsági énekkar Beethoven : »Isten dicsősége8 cimű kitűnő darabjat énekeié. Mely után ismét Kiss Áron esperes ur állott fel, és nagysze­rűen megragadó vonásokban fejtegette egyházmegyénk­nek a lefolyt 25 év alatti eseményeit, melynek küzdel­meiben az ünnepelt férfiú szabadság és függetlenség iránti szeretetének kimutatásara és kötelmeinek teljesíté­sére elegendő tág tér nyilt, s a melyen a vallás és egy­ház iránti nemes érzelmeinek s áldozatkészségének min­denkor fényes jeleit adá. E nagyszabású beszéd után Böszörményi Elek szatmari főgondnok állott fel és öröm­mel üdvözlé a két testvér egyház nevében az ün­nepelt segédgondnokot, mint a szatmárnémeti ref. gym­nazium egyetemes párfogóságának is elnökét és kivánta, hogy az egyh. megye és a gymnazium kormányzó tes­tületének élén az emberi élet végső határáig boldogul éljen. Üdvözlé az egyházmegye tiszti karat, lelkészeit, tanítóit és küldötteit. Üdvözlé a nagybányai ref. egy­házmegye megjelent elnökségét is. Ezek után Vallyi János ur meghatottan mondott köszönetet a kitüntetésért, melyben az egyházmegye közönsége személyét és szerény érdemeit részelteté. O a jelen ünnepélyt csak a vallás és egyház ügyeinek elő­mozdítására célzó intentió gyanát tekinti, és szerencsés­nek érzi magát, hogy az egyházmegyétől 25 évvel eze­lőtt, - 1856 julius 30'kán — nyert bizalmat megtart­hatta. Köszönetét fejezé ki azon kitüntetésért, melyben

Next

/
Oldalképek
Tartalom