Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-04-30 / 18. szám
melyeket a magyar érzés és szív kiválóan kedvel: megkísértem adni a prosodiai méretet is. Az iitem mértéke a szerént külömbözik, a mint az egy, kettő] három vagy négy szótagra terjed ki. (Ötös a magyarban nincs, nem is lehet, így hát az ötödik szótagra tenni a cesurát absurdum; igaz, hogy ezt én magam is tettem, Szász Károly VIII. zsoltárát például így scandaltam, de itt meg kell gondolni azt, hogy Goudimel-dallammal van dolgunk, s e zsoltárban épen az ötödik hangra esik a hangsúly, mely nagyon ritka ugyan, de — sicuti figura docet — mégis elő jön ; megérezte ezt maga a költő is, s ő is azon a szótagon hangsúlyozott). Menjünk tehát sorba : I. Egy szótagu ütem: ez mindig hosszú (—) s nem egyéb mint a spondeusnak fele, melynek mási'c felét nyűg (pausa) tölti ki, péld. : A csillag | a csillag | az égen j jár. II. Két szótagu ütem : itt mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy magyar rytlimust jámbuson adni nem lehet, német az gyökerestől (tehát mindazok, kik jámbus méreten irtak vagy irnak, nem magyarul, és nem magyar éneket irtak, a magyar érzék a jambust nem tűrheti, — más műfajokban igenis nagyon szép sikerrel használható s használtatik is, de énekben, dalban lehetetlen). A két szótagu ütemnél használatos verslábak a spondeus (— —), vagy (utóhangja megrövidülvén) a trochaus (— tehát a kétszólagu ütem bárhova essék a sorban, elől, középre, vagy végül, hosszú méretet követel (a trochaus utóhangja megrövidülvén, helyét nyűg tölti ki), péld.: Jó ló | volt a fakó Hortobágyi | pusztán | fú a szél. . . . Amoda van | egy kis kerek | erdő. .... E mérték az egy és két tagu ütemeknél oly általános szabály, mely alól nincs kivétel; néha egész, vagy fél dalsor csupa spondeusokban vánszorog le, de csak azért, hogy a rá következő annál meglepőbb legyen, péld. Nincsen \ olyan | derék | asszony Ugy ég | a tűz j ha lobog III. Három szótagu ütem : itt már nagyobb változatosság tűnik fel, míg az egy és két szótagu ütem mérsékli, ez elevenné teszi a dallamot. Uralkodó verslábak : a) Bacchius (•—' — —), b) Amphibrachys (-— — ), e kettő egyforma súlyt ád az ütemnek, azért akárhol bizvást fel lehet cserélni őket, péld. Rég veri már J a magyart a | teremtő. .... Tisza parton j van egy hajó | kikötve c) Creticus vagy Amphimaker, — — az előbbiek ellentéte, mert ellenkező súlyt ad az ütemnek, péld. Juhász legény | busán | útra kél d) Dactylus, a c) alattival egyenlő nyomású (— - —), vele hát bizvást felcserélhető. Itt azonban nagyon vigyáznunk kell, mert a dactylus kétféle, u. m. magyar és német, a német a magyar 2 /4 ütemet képez, s a magyarnak nincs felütése (Vorschlag), mint a németnek, mert a felütést a magyar érzék nem tűri. A dactylust nekünk költészet-tanáraink igy tanították : Ker- | temre sze- | liden az | este le | száll. . . . Jár | szám kive- j tetten az [ árva fi- | u. És bizony mondom egy cseppet sem értettek hozzá. Ez nem magyar dactylus sor, hanem német, mert a »Ker*- és Jár* felütés, míg a magyar dactylus felütés nélkül más rythmust ád, péld. A garad | a garad | üresen | jár. . . e) Anapaestus (>— — —), többnyire a dactylussal összefordítva használtatik, mint az üresen példában, és itt: Nem anyá- | tói lettél, | Rózsafán | termettél Már mivel hogy az anapaestus és dactylus összefordítva használtatnak, némely zenészek (elég hibásan) az ily anapaesticus kezdetét a sornak felütés gyanánt veszik. Magyarban — mint mondók — felütés nincs, anapaestus az, mire majd dactylus, majd fél spondeus következik, és nyűg, mint az elébbi példában és itt: Már ezu- | tán | csak azt vá- | rom Kocsi jöj- j jön | értem há- | rom f) Molossus (— — —), ez leginkább sor végén áll, és tulajdonkép nem is egy, hanem két ütemet képez, péld. Magasan re- | pül a daru [ szépen | szól Még azt mondják | a kapások | nem lesz | bor Mit innék hát | a vén páter | ilyen- | kor. Régibb költészetünkben gyönyörű példákat találhatni a a molossus tömeges használatára, például Tinódi a „Várkucs Tamás idejében volt csatákról* igy énekel : Sokat szólltam én a régi | dolgok- | rál Császárokról, királyok nagy | urak- | ról Vitézeknek gyakor via- | dal jók- \ ról Kezdettől fogván lett sok nagy | csudák | ról. Egy keveset szóllok Magyar-országról! ínségéről szerencsétlen voltáról, Végbelieknek gyakor csa tájukról, Törökökkel sok tanako dásukról, Buda vala feje magyar országnak, Ki kezébe esék török császárnak, Most végháza im a török országnak, Herdo helyett ott Nabatot kiáltnak. stb. IV. Négy tagu ütem : ezek között legnagyobb szerepet játszik s mondhatnók a magyar dal eredeti jellegét teszi a Choriambus (— — —- —). Minél több ily mérték foglal helyet négyes ütemeinkben, annál jobb. De oly vers, mely csupa choriambusból állana, mégsem lenne ment az egyhangúságtól, azért folyvást cserélni kell, részint hasonló, részint ellenkező nyomatú vagy súlyú ütemekkel. Hasonló nyomatú ütemek azok, melyek a két középső szótagot rövidnek meghagyják, mint a ) b) ~ ~ -Példa : a clioriambusra : Rég veri már | stb. az a) alatti ütemre : Lesz e neki | még valaha | jó napja, a b) alatti ütemre : Azt is adott | mivel a bút \ ölje meg. Ellenkező nyomatú vagy súlyú ütemek azok lesznek
