Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-23 / 17. szám

hoz (a levél Kriesch János műegyetemi tanárnak cím­zendő) fordulnak. Egyes példányok megrendelése esetén legcélszerűbb, ha a megrendelő a könyv árat póstautal­ványnyal előre beküldi, minthogy ily csekély árú könyv postai utánvéttel való meghozatala a magas vitelbér miatt nem ajánlható. A magyar földmives című gazdászati havi folyó­irat indult meg ez évben, mely a vaalvidéki gazdasági kör közlönye. Felelős szerkesztője Vasadi Balogh Lajos, fő­munkatársa Szobonya Bertalan kiadói és szerkesztői hi­vatala Gyúrón van, u. p Martonvásár. Hogy e folyóiratra nagy szükség van, legjobban mutatja a ,faiskoláinkról4 szóló cikkének e passusa : »Egész járásunkban az egy Bicske kivételével nincs szambavehető faiskola, mely csak középszerűen is, elbirná látni a közönséget nemes, egész­séges gyümölcsfákkal.® Előfizetési ára igen csekély : egész évre i frt, félévre 50 kr. KÜ LÖN FÉLÉK. * Személyi hirek. Ungváry Gyula uj-létai ref. lelkész az érmelléki egyházmegye poklostelki kicsiny, de virágzó gyülekezetébe választatott meg rendes lel­kipásztorul. — A bihari ref. egyházmegyében meg­választattak : Kiss Elek világi jegyző és Pappszdsz Károly földbirtokos, világi tanácsbirákká, Kocsis József lelkészgyámintézeti pénztárnokká, Szemes László szentjá­nosi lelkész közpénztárnokká, Dr. J ári Szabó Béla bi­hari körorvos világi jegyzővé. — Hosszas vajúdások után végre betöltetett a lieblingi ev. lelkészt állomás is. A megválasztott lelkész Zvarinyi Emil úrban, ki theologiai tanulmányait Göttingenben és IIeidelbergben végezte, oly férfiút nyertünk, ki jeles képzettsége, vallása és egy­háza iránti őszinte szeretete, buzgalma, valamint haza­fiúi gondolkodása altal nemcsak az egyháztagok szerete­tét, hanem az egész járás becsülését vivta ki magának. Mult hó 26-kán volt az installatio. Nt. Kramar főesperes úr ez alkalommal oly meghatóan végezte a functiót, hogy a tú'tömött templomban senkisem nézhette megindulás nélkül az egyházi jelvények átadását. Áldás koronázza a jeles szónok és képzett lelkész itteni működését! Bús Lajos községi jegyző. — lfj. Nagy Péter, a hasonnevű kunhegyesi rektortanitónak tanárjelölt fia, mint a Debr. Prot. Lap irja, segédtanarul választatott meg a sepsiszent­györgyi székely Mikó kollégiumba. — Vállyi János szat­mari ref. egyházmegyei ügy buzgó segédgondnoknak 25 éves jubileuma, az egyházmegye e héten Szatmárt tar­tott közgyűlésén nagy ünnepélyességgel ment végbe. A jubilálok örömnyilvánitásaihoz mi is tiszta szivünkből hozzá járulunk. Egyházunk ama kitűnőségét tartsa meg az Egek Ura még sokáig, boldogúl, hogy tovabbra is boldogíthassa egyházunkat 1 — Perbenyiki (Zemplénin.) ref. lelkészszé, mint levelezőnk irja, f. hó 16-án Futó Já­nos megyaszói segédlelkész választatott meg. Ellenfele Pál Albert szomotori helyettes pap volt, ki csak 4 sza­vazattal maradt kisebbségben. A szavazásban 70 egyház­tag vett részt. A választást Dr. Lengyel Endre világi tanácsbiró vezette. * Borzasztó szerencsétlenség érte f. hó 14-én reggeli 8 órakor Ungmegye Salamon községét, s benne ref. egyházunkat. Ugyan is a jelzett időben ismeretlen okból a tanitó szalmája kigyúlt s egy pillanat alatt el­borította a pusztító elem a tanitó csűrét, istállóját, az iskola házat és tanitó lakot. S minthogy nagy szél fujt, csakhamar lángtenger borította el az egyház minden épületeit — a templom kivételével — paplakot s minden gazdasági épületeit, így az egymás hátán épült házakat s mellék épü­leteket. Az épületek többnyire náddal lévén fedve, mihelyt tüzet kaptak, a tetők azonnal leomlottak s igy a dühöngő szélben az oltásra gondolni sem lehetett. Egy rövid óra alatt 32 ház és sok mellék épület pusztult el s 44 csa­ládnak nem maradt egyebe a rajta valónál, és meg­mentett marhájok takarmány nélkül. Hajlék, ruha, kenyér nélkül boszantó ínségre jutottak. A kár 30—40000 frtra tehető. Legtöbb kárt szenvedett a szerencsétlen tanitó az ő fundusán ütvén ki a vész: annyi ideje sem volt, hogy marháját megmenthette volna, 5 db. marhája égett oda, több mint 50 köböl életje; családjával csak annyija maradt a mi rajtok volt. A lelkész is egy pár darab bútorán kiviil mindenét elvesztette, nincs egy betevő falata, más felekezetüeknél talált hajlékot és táp­lálékot, s általában az inség sújtotta szerencsétlenek a szomszédos községek könyör adományaiból tartatnak fenn. Biztosítva c-;ak az egyházi épületek és egy lakház voltak. Nagy szükség, hogy minden oldalról adakozás nyittassék felsegéllésökre, s hisszük, hogy a részvét és könyörület adójat megfogják hozni mind azok, kik­nek keblökben felebarátaik iránti szeretet lángol. Pazar József, ref. lelkész. * A liptómegyei baptistak, kikről lapunk 15-ik szá­mában emlékeztünk, ismét életjelt adtak magukról. F. hó 13-án baptista keresztelés volt Liptószent-Miklóson a Vag friss vizében. A keresztelés hírére nagy számú közönség özönlött ki a Vághoz s a szeles időjárás dacára mindenki megállotta helyét. A szent arcú baptisták megérkezvén, felütöttek két sátort, melyek egyikébe a férfiak, a másikba a nők bújtak öltözködni. Legelőször Mayer Henrik bu­dapesti baptista pap jött ki a sátorból fekete öltözetben, vízmentes hosszú kaftánban és gummí lábbeliben. Begye­sen kiállott a gyepre s várta a hivek csoportját. Egymás­után körbe állott a munkásosztályból való 7 férfi és 5 nőszemély. A férfiak öltözete hosszú, fehér vászonkaftán és harisnyából állott, a nők földig érő fehér ruhában és fehér főkötőben voltak. Rövid karének utan a pap né­met beszédet tartott. Fejtegette a most előveendő keresz­telés jogosultságát és alaposságát. A katholikusok — úgymond — akkor kereszteltetnek, midőn még nem ké­pesek a szertartás jelentőségét fölfogni és megítélni. A szentírás több idézett helyeiből pedig az tűnik ki, hogy a megváltó a felnőtteknek parancsolá meg a kereszte­lést. Midőn a mindenható szemrehányásokat tett Izrael népének, hogy miért bántak a megváltóval oly kegyet­lenül, miért feszitették keresztre, Izrael népéből 3000-en bűnbocsánat végett fordultak Pálhoz, ki mindnyájukat oly módon keresztelte meg, mint a hogy én foglak tite-

Next

/
Oldalképek
Tartalom