Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-23 / 17. szám

nitását elfojtsa, de hogy gyökeresen kiirtsa, erre már nincsen elegendő anyagi ereje. Tehát igazságot kérnek a baptisták, mikor azt akarják érvényre emelni, hogy őket vallásos meggyőződésökben senki se korlátozza. De kérdés, ha vájjon igazságot kérelmeznek-e akkor, midőn törvényes vallásfelekezeti nyilvánításukat kérelmezik? E tárgyról, én ki tüzetesebben foglalkoztam a baptismus lényegével s céljaival, egyenesen tényekre támaszkodva nyújthatok némi fölvilágosítást, most épen, midőn olvashattuk a lapokból, hogy Mayer a baptista gyülekezetek nevében beadta kérvényét s az véleményadás végett kidatott a közoktatási minisztériumnak. Első kérdés tehát, melyre felelnünk kell, ha vájjon csakugyan baptista gyülekezetek-e azok, melyek nevében Mayer kérvényez. Itt már egyenesen tagadólag válaszolhatok, még pedig kétségbevonhatlan adatok alapjan. Nem természetem, hogy a levéltitkok után tudakozódjam, de egészen véletlenül jutottam tudomására azon levél tartalmának, melyet Mayer a Lacházán lakó két szál baptistához intézett. Ugyanis az itt lakó baptista többek előtt nyíltan dicsekedett azzal, hogy nemsokára kifognak ők a lelkészeken, mert külföldi fejedelmek vetették magokat érettük közbe; s most már biztosítva lesznek. Én a baptista ifjú atyjával beszélvén, ez kinyilatkoztatá, hogy igaz, miként fia csakugyan kapott Budapestről levelet s a levél mellé csatolva volt a kérvény is, melyben fia, mint a lacházai baptista gyülekezet tagja irt ala másod niagaval. Ilyenforma levél intéztetett egy-egy kérvény mellékletével minden oly helyre, hol csak egyetlen baptista t artózkodik is. Most már kérdés, ha vájjon ott, hol csak egy pár baptista tartózkodik, alkalmazható-e a gyülekezet fogalma. Jogilag nem. Pedig kétségtelen, hogy Mayer a feliratokban, a hol csak egy baptistaja lakik is, azt a várost ugy jelöli ki, mint a hol már imaházuk van. Ha a kérdéses helyekre fölvilágosító kérdés intéztetnék : teljes meggyőződésem, hogy a felsorolt száz gyülekezet talán ölre vagy annyira sem olvadna le. Sőt nagyon valószínű az is, hogy az aláírások közt nem egy lehet olyan, melynek alairója nem tudta azt, hogy minek irt alá. Igazságot kérnek, ha azt akarják kivívni, hogy hitüket szabadon vallják, de nincs s nem lehet igazságuk abban, midőn ügyesen lázítanak főkcnt a lelkészség ellen. Garzó Gy. barátom nagy hatást szii't cikksorozatából, ha nem feledte is ki egészen, de csak ugy en passant említi meg, hogy a futkározó téritők szónoklatának éle főként a lelkészek ellen van intézve, s hogy tervök sikerüljön, csaknem mesterileg ki tudják zsákmányolni a szentírást, mintha mindig csak azt keresgélnék. Elkezdik mindjárt Malakiás 11-ik r. I - 10 ;s oly empha'ice hangoztatják : »átkot bocsátok tireátok, óh Papok . . és ganéjjal bekenem a ti arcátokat stb.4

. . majd Jerém XXIII. részéből olvassak az elámítottak előtt a prófétákra mondott átkot és igy sorról-sorra, úgyhogy ezen már megbotránkozott még az a lachazai nő is, ki nekik szállást j adott s főként ez vitte rá, hogy a következő nyilatko- i zatot allitsa ki: B

Nyilatkozat. Alólirott, ezennel kinyilatkozatom, hogy hajlékomba a lelkibékeséget fölzavaró baptistákat be nem bocsátom, miután meggyőződtem arról, hogy azok nem a bűnt, de a lelkészeket ostorozzák s mint a nálam lakott baptista is, csak a magok hasznát keresik; én magamat ezentúl a reform, egyház buzgó hívéül vallom. Ozv. Huszár Istvánné.« Fia, ki szintén közel állott már ahoz, hogy a baptistákhoz átpártoljon, következő nyilatkozatot állította ki: Alólirott, ezennel ünnepélyesen, józan eszem s lelkiösmeretem sugallata szerint ezennel kinyilatkoztatom, hogy eddigi tévelygéseimet beösmerve és megbánva, ezentúl tántorithatlan híve leszek az evangy. ref. egyháznak, stb. Huszár Sándor. A fentemlített okon kívül még e két egyént azon körülmény is vette e nyilatkozat tételre, mert több ízben hallották a nálok lakó baptistától, hogy azok, kik az ő szertartásuk szerint bemeritve nincsenek : tulajdonképen nem is keresztyének, de pogányok. És ők elvileg mindenkit, ki bemeritve nincs, o-akugyan pogánynak tartanak. Ebből magyarázható ki az a lelki kevélység, melyet a más nézetüek irányaban tanúsítanak. S hogy ezen állitásom nem légből kapott szó, sajat, még pedig egyik hírnevesebb szónokok vallomásából erősítem meg. Dr. Judson egy közkézen forgó röpiratában így nyilatkozik : „Etí, ki gyermekkoromtól fogva szüleim vallásában neveltettem, meggyőződtem arról, hogy keresztyén keresztségben nem részesültem . . . továbbá így folytatja : »a keresztség természete meggyőzött engem arról, hogy engem soha sem kereszteltek meg, mivel az igazi keresztség csakis az alámeritésből allhat.K

E nyilatkozat involválja azt, hogy az, ki alá nem merittetik, nem lehet keresztyén ; s a baptistak egyenesen e külsőségre fektetvén fősúlyt, konokul ragaszkodnak azon elvhöz, hogy csakis az a keresztyén, ki alamerül. Nem vitatva most e kérdés dogmatikai oldalát, hogy mennyiben van s nincs igazuk, én csak az ebből vont következtetésekre fektetek fősúlyt. S ez a következés az, melyre hivatkoztam, hogy a többi felekezeteket elvileg hamisaknak tartják s követőiket megnem tért pogányoknak. Ebből ered aztan más oldalról az a fanatikus hittéritői rajongás, mely nálok valóságos mániává fajul. Ok hfvatvák arra, hogy a világnak uj ábrázatot adjanak ; szülei, honfiúi kötelességek eltörpülnek, . . . csak egy cél lebeg szernök előtt: a pogányok megtérítése, s ettői, ha szabad vallásgyakorlatot nyernének is, el nem állanának. Ugyan mit tennének katholikus atyánkfiai, ha mi protest. lelkészek, kezünkbe véve a vándorbotot s evangyéliomot, faluról-falura járnánk téritgetni híveiket Azt hiszszük, hogy a módunkban álló eszközökkel hatalmas revoluciót tudnánk előidézni; de másfelől rank olvasnák ám a büntető törvénykönyv sújtó cikkelyeit. Ám adjanak igazságot baptistának, hadd higyje azt a mi őt idveziti, de másfelől a törvénytől mi is igazságosan kérhetjük a védelmet erőszakos s allattomos térítéseik ellenében ; sohasem mondottam s nem is mondom, hogy val-