Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-09 / 15. szám

Az egyik az a törvényjavaslat, mely szerint a más vallású katonák ne kényszeríttessenek a katholikus vallási szertartásokon részt venni. A lelkiismereti szabadságnak csak nagyon kevés respektálása kell ahoz, hogy ennek igazságosságát és méltányosságát bárki is belássa. S hogy az eddigi katonai reglement szerint a protestáns vagy izraelita katonának, szintúgy mint a katholikusnak, vallásos meggyőződése ellenére le kellett térdepelni az ostya felmutatásakor, ez is csak azt bizonyítja, hogy a katholicismus még a katonai rendszabályok alkotására is lidércként nehezedett. A javaslat most az államtanács előtt van s nincs okunk kételkedni, hogy az a lelkiismereti szabadság szerint fog határozni. De barmit tegyen is, már maga az nagy horderővel bir, hogy egy ilyen javaslatot egy katholikus ország katholikus kultusz-minisztere vesz pártfogásába. A másik törvényjavaslat a temetőkre vonatkozik. E javaslatot a kamara még a nyár folytán megszavazta s most az államtanács is megerősítette. A köztársasági törvény szerint vegyes községekben annyi részre kellett volna a temetőket felosztani, a hany felekezet volt a községben. Egyik részt a másiktól, fallal vagy legalabb palánkkal kellett volna elkeríteni s mindegyiknek külön bejáratanak kellett volna lennie. Ez ellen a törvény ellen elméletileg nem lehet kifogás, mert az mindenik felekezetet egyformán respektálva, az egyenlőség alapjára volt fektetve. De nem így volt a gyakorlatban. Elsőben is sok helyen teljes lehetetlen volt a törvény alkalmazása. A falusi temetőknek legtöbb helyen csak egy ajtajuk volt s ahoz csupán egyetlen egy út vezetett. Nem lehetvén pedig más útat választani, a temetők elkülönítése s külön ajtókkal való ellátása illuzóriussá vált. A melyik községben még csak egy-két protestáns lakott, ott a nagy többség hallani sem akart temetőjök megkisebbitéséről s ha aztán ilyen helyen egy protestáns meghalt, a plébános, ki a temetőt en bloc felszentelte, világért sem engedte meg, hogy egy eretnek pormaradványai megszentségtelenítsék a szent földet, hanem a gyászoló feleket utasította arra a félreeső zugra, a hova a kivégzettek s öngyilkosok zoktak temettetni. Továbbá Franciaországban nagyon gyakoriak a vegyes hazasságok s igen soknak van családi sírboltja, melybe a csaladtagok, a mint őket Isten elszólitgatja, egymás mellé helyeztetnek. Ámde a klérus meg nem engedte, hogy a katholikus családnak protestáns tagja is a közös sírba tétessék s igy a halálban kénytelenek voltak elszakadni azok, a kik e földön együtt éltek. Most ezek a visszaélések megszűnnek ; a kamra megszavazta, az allamtanács megerősítette azt a törvényt, mely minden temetőt a megyei hatóság alá helyez, mely szerint minden temető közös temetője lesz minden polgárnak. A kath. klérus minden egyes sírt, melybe katholikus tétetik, külön-külön köteles felszentelni. J^jy meg fog szűnni az a számtalan botrány, mely míg egyrészről a gyászba borult családokra kimondhatlan fajdalmakat, a kath. klérusra meg, saját erőszakoskodása miatt, az elfogulatlan közvélemény előtt annyi szégyent és szemrehányást szerzett. Igy oszlik lassanként a setétség éjjele s kezd mindinkább feltünedezni a felvilágosodás ragyogó hajnala. Eppur si muove. Hetesy Victor, lelkész. IRODALOM. Nagy megnyugtatásunkra szolgalhat, hogy a közibünk furakodó nazarenizmus és baptizmus ellen megindúlt a háború, nem védelmi-, hanem támadó-harc, melyet nem ököllel vívnak, nem a nyers erővel, hanem a szellem rozsdamentes, ellenállhatatlan hatalmas fegyvereivel. Könyves Tóth Kálmán lacházai ref. lelkész egyike azoknak, kik e szellemi buzogányokat legnagyobb bravourral tudják kezelni. O mindig készen áll arra, hogy a fegyverforgatásra oktassa, tanítsa társait, a lelkipásztorokat. Ismét három röpirattal száll síkra a fölismert ellenséggel. Hazug próféták cím alatt figyelmeztető szózatot intéz a magyar néphez, melyben ismerteti a házról-házra bujkáló vándor baptisták üzelmeit, kik meghamisítják Istennek beszédét. Ezen fiizetke, mely olcsóságánál fogva (5 kr ) is széleskörű elterjedésre van hivatva, különösen alkalmas a nép közt való elterjesztésre. Könyves Tóth K. má^ik népszerű elmélkedése : Futkározó hamis atyafi vagy a leálcázott baptista, ezúttal már harmadik kiadásban jelent meg. Ára 10 kr. E könyvekkel együtt jött : A nazarénus Kósza Julis siralmai vagyis szerecsenmosdatás. Két énekben, zengi Malmos Gazda. Ara 6 kr. Ép humorral irt költemény, melyben a lapunkban is említett rácfördői baptista keresztelés van pelengérre állítva. Kigúnyolja a német baptista ágenseket, s proselytáiknak titkos szándékait: Rácfordős csak nézte, mosolyogva nézte, Mikor azt a mókát testvércsók tetézte. »Ha csók a szokásuk, magam is fölcsapok.!* S megereszté kádján a vezető csapot. Nevetségessé teszi szemforgatasukat. Azt állítják magukról, hogy nem karomkodnak. Hát akkor minek nevezik kőkoporsónak az Isten házát, ördögpohárnak az urvacsorai kelyhet, disznócsávának az urasztalához járulást, Bázsan bikájanak a harangot ? Végül erős föllendüléssel, mely fokról-fokra van erősbitve, így vágja ki az ének utolsó accordjat: Templomból Megváltónk ostorral űzé el, Akik csúfot űztek szent háza nevével ; Kezünkben az ostor, korbácsoljak most is, Akik közénk hozták ezt a lelki pestist. Mindezen füzetek kaphatók K. Tóth Kálmán lelkész