Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-09 / 15. szám

mindketten. Az agost hitv. ev. egyház salakjatói nagyobbára megtisztulva került ki a megpróbáltatás olvasztó tüzéből; a még fiatal ev. ret. testvéregyház pedig megerősödve most lát hozzá egy imaház felépítéséhez. Szívből kívánjuk, hogy siker és áldás kövesse a megkezdett nehéz munkát Földiekben bar szűkölködve mindketten, de szellemiekben annál inkább bővelkedve s testvériesen osztva meg a két egyház földi s mennyei boldogságának munkálását, vállvetve nemes versenyben serénykedünk az Úrnak szent evangyelioma számára e városban erős várat építeni. Kegyelmes Urunk s Istenünk, elleneinknek nagy szégyenletükre kézzelfogható tényekkel bebizonyította, hogy egyházát el nem hagyja veszni s még azokat is, kik ellene törnek, fel tudja használni eszközeiül országának felépitéséhez. Első sorban ő neki legyen hala és dicsőség. Hálás elismeréssel azonban azokról is meg kell emlékeznem, kik bennünket létünkért való viaskodásunkban mind e mai napig tettel s jó tanácscsal hívségesen segítettek: bold. Zsedényi Edéről, a magyarhoni ágost. hitv. ev. egyház örökké felejthetlen, nagyérdemű inspectoráról, Ballagi Mórról, mint e lap nagyérdemű s nagyon tisztelt szerkesztőjéről, ki eleitől fogva kiváló szabadelvüséggel és hitrokoni szeretettel s buzgósággal becses lapja hatalmas védszarnyai alá vett bennünket, Kramár Béla és Bujkovszky Gusztáv ügybuzgó, fáradhatlan szorgalmú s ritka tapintatu fő- és alespereseinkről. Nem kis érdemet szerzett maganak ez irányban azonban még egy férfiú, kiről tüzetesebben szólani tisztelt szerkesztő úrhoz intézett ezen soraimnák kiváló célja. 1878 óta az Úrnak több jeles szolgája volt hivatva adminisztrálni a helybeli ev. ref. egyhazat, de valódi keresztény fennköltségben, felkentségben s igazi testvéri szeretetben, bátran merem állítani, mindnyájukat messze felülmúlta Kecskeméti/ Ferenc, ez idő szerint a newyorki, csak ez évben alakult magyar ev. ref. egyháznak nagyreményű fiatal lelkésze. Alig hogy Pancsovára érkezett, első teendője volt a két, egymással kemény harcban álló testvéregyház között a békét helyreállítani, nevezetesen szelid, szeretetteljes s alázatos modora által a felháborodott szivekben a szenvedélyektől felkorbácsolt hullámokat lecsillapítani. A min mások hiába fáradoztak, az ő neki, gyöngéd bánásmódja altal a legrövidebb idő alatt majdnem teljesen sikerült. Csakhamar magához ragadta mindazoknak s/ivét, kik állandó béke s Krisztus élő vize után szomjúhoztak. A ki őt közelebbről nem ismerte s vele nem érintkezett, annak lehetetlen leirni azon rokonszenves benyomást, melyet a vele érintkezőre gyakorolt. Bár rövid ideig, csak egy pár hónapig működött körünkben, mégis vajmi sokat köszönhetünk és köszönhetek sajat magam is ezen, az Úrnak nyomdokait oly hű szeretettel s ritka odaadással követő férfiúnak. Nem szégyenlem bevallani, hogy a mióta ő megkezdte városunkban nyilvános egyházi téren való működését, egészen más szellem szállta meg az azelőtt irántunk oly ellenséges érzelmű ev. ref. testvéregyházat, de megvallom, saját magamat különösen. Maradandó emléket hagyott ő maga után szivünkben. Élő példajavai nemcsak hogy öregbítette bennünk a valódi élő hitet, de arra is gondja volt, hogy az, a serdülő nemzedékben is idejekorán gyökeret verjen. O alapította meg saját kisded egyházában a vasárnapi iskolát s példáját követve én a magam egyházában. Egy idegen eredetű csemetét ültetett a két testvéregyház talajaba, mely még gyengéd és gondos ápolásra szorul, de van remény, hogy idővel meghonosul s ha Isten is úgy akarja, egy évtized lefolyta után a legédesebb s legnemesebb gyümölcscsel örvendezteti majd meg ápolóit. Joggal mondhatom, hogy, a mit Lévay Lajos I lelkésztársunk e becses lap egyik legutóbbi számaban csak óhajképen mondott el a magyarhoni protestáns lelkipásztorokról, azt Kecskeméty Ferenc személyében valósulva láttuk. Örökké sajnálnunk kell, hogy oly hamar eltávozott körünkből, bár hivatalbeli utódjaban Erdős I. lelkésztársunkban egy nem kevésbé ritka készültségü s a legszebb reményekre jogosító lelkipásztort van szerencsénk tisztelhetni. A fennebbieket nem bocsatottam volna nyilvánosságra s nem állitanam oly bennső meggyőződéssel, ha nem volnanak, kik mindezeket Kecskeméty tiszttársunkról szívesen megerősíteni készek ne lennének, s ha mi több, legközelébb a »New-York Evangelist« az említetteket kétségtelen tényekkel be nem bizonyította volna. Kecskeméty lelkésztársunk, mint az e lapban is közölve volt, az Óceánon túl a legszebb, mondhatni; bámulatos eredménynyel működik prot. egyhazunk érdekében. Az emiitett newyorki lap Kecskeméty működé séről s az általa megtartott első magyar istenitiszteletről a legmelegebben, a legnagyobb elismeréssel ir. Az erre vonatkozó két hírlapi cikkecske fordítása e lapban kivonatosan szintén közölve volt már. Visszatérve a pancsovai két prot. egyházra, tovabbra is a legmelegebben ajánlom azt a t. szerkesztő ur és a t. olvasóközönség kegyes partfogásaba. Schwalm György, pancsovai ág. h. e. lelkész. RÉGISÉGEK. Függelék a foktői ref. egyház történetéhez.*) Válasz főt. Városy Gyula úrnak. A polemizálás sohasem volt természetem. Magán életemben épen ugy, mint irodalmi munkásságomban *) 1. A foktői ref. egyház múltja és jelene. Irta Feleki József, foktői ref. lelkész. Kiadja a foktői ref. egyház. Ára 45 kr. Kapható szerzőnél, 11. p. Kalocsa. 2. Egy fejezet a XVIII. század interconfessionalis viszonyainak történetéből. Válasz Feleki József „A foktői ref. egyház múltja j és jelene" című munkájára. Irta Városy Gyula. Budapest. Knoll Károly ! bizománya. Kiadja ? Ára ? Foktőn ingyért kapható, legbiztosabban \ Zih Illés, a foktői ref. egyház egyik tanítója által.