Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-04-09 / 15. szám
ficus tana, hogy az igazságnak, az isteni eszmének diadalra kell jutni, de, hogy csak szenvedések után juthat diadalra, —ez teremtette a hősöket, ez nevelte eddigelé is már oly magasra a keresztyén népek civilizátiójának fáját. Meghiszem, hogy ma már akadnak az emberiség fáklyavivői között olyanok is, kik nem tartják fődicsekvésiiknek s egyedüli nyereségüknek a Krisztust, kik talán közömbösek, hidegek azon előttük elavultnak látszó intézmény iránt, melyet keresztyénségnek nevezünk; de azért mégis ennek a szelleme a főmunkás bennünk, mert hiszen egy jórészében már krisztusi az a közszellem, a melyben felnövekedtek, melyben élnek, mozognak, és ha nem reflektálnak is arra, hogy az általuk beszívott levegőben menynyi a szellemi oxigén, a krisztusi elem, azért csak annak éltető hatása működik náluk ; akár bevallják, akár tagadják, ők is találkoztak az emmausi úton Krisztussal, s az ő lelkükben is viszhangot ad ama krisztusi mondat, és ha szóval nem is, de tetteikkel tanúságot tesznek Pállal együtt, hogy hiábavaló a mi hitünk, ha Krisztus fel nem támadott ! Bizony hiábavaló! Vannak a keresztyénségnél sokkal régibb, vannak jóval újabb vallások is, hiábavalóknak nem akarom őket mondani, mert hiszen ezeknek is volt és van legalább ideiglenes hivatásuk; de hol az ezek által előidézett világtörténelmi hatás, a keresztyénség csodahatása megett: Mily messze áll az ezeket követő népek politikai élete, társadalmi humanistnusa s tudományos műveltsége a keresztyén népekétől? Bizonyára a mely népnek nincsenek a hősies kitartásra, szenvedésre lelkesítő vallásos eszméi, a mely népnek nincs Nagypénteke, Húsvétja: annál a józan haladásnak, s a folyvást előbbre törő civilizációnak legerősebb s legéletképesebb csirái hiányzanak. Nemzetünknek s hazai protestáns egyházunknak volt Nagypénteke bőven, de voltak — hála a Gondviselőnek — oly fiai is minden időben, kik megértették Krisztus amaz emmausi mondatát, s a keresztyénségben rejlő gondolatához a halhatatlanságnak lelkök egész erejével ragaszkodtak ? Hisszük és higyjük is, hogy lesznek nemzetünknek és egyházunknak örvendetes húsvétjai is. Fai-kas József. TÁRCA. Beszélnek a számok. V-t • : »r "i -J] : irA A mult év végén írtam e becses lapok hasábjain az aequivalens adókról s jeleztem, hogy azokat,, tőlünk^ akár lelkészeken akár egyházainkon, a legnagyobb arajjy^ talansággal és igazságtalansággal szedik. Jelzettem azt i^ hogy ezt az adónemet a múlt évben szabalyoztak, .felemelték s a lelkészeket 500 frt birság terhe alatt vaílomási ívek betöltésére évenként kényszeritik, szóval olyarj. zaklatást követnek el rajtunk, mint a jövedelmi adó bevallásánál ; sőt még többet, mert itt minden ingó] ságoknak, épületeknek, alapitvanyoknak értékét követe-? lik, sőt leltárt és számadásokat is, s ezzel oda vagyunk dobva a jegyző és adó-közegek önkényének, kik rendesen egyházunkhoz nem tartozvan, sőt ha hitfeleink ify, talan hivatali túlbuzgóságból nagy percentek reményében egyéb adóinkat is, de különösen a nem egyenes adókat rajtunk a legnagyobb kedvvel és készséggel exequálgatyak.Az abauji tractus ez évi gyűlése ez ügyet targyalta és beterjesztést tesz az egyházkerületre, hogy az illető helyen orvoslást kérjen. Azt azonban nem olvasom, hogy a többi egyházmegyék is felszólaltak volna, pedig ez a baj minden lelkészt és egyházat; egyaránt sujt országszerte, még pedig a törvéiny firmája alatt;, s ez az eljárás olyan csinos modern üldözést eredmé-. nyez, hogy az a goromba régi üldözés sem volt különb, mikor a templomokat szedték el; mert hiszen nem, kell azt elszedni, csak elviselhetlen adóval kell megterhelni mind az egyházat mind a lelkészt: elzüllik akkor a felekezet papostól együtt s nem lesz egy 50 év múlva magyar egyház a jezsuiták nagy örömére. Ugy látszik, ehez szoktatnak is már bennünket, amennyiben híveinket a plebdnusok számára exequálgatják s a mi egyházi követeiéseinket nem hajtják be. Mi bizony - kivülrekedtünk az alkotmány síncain s csak akkor tere'nek be.bennijri.ket, ha, nyírni, vagy nyúzni akarnak. • .», ^ Egy igen eklatáns példaval szolgálok. A mult év-f ben is küldöttek hozzám egy ilyen bevallási ívet, liPgy én minden ingó és ingatlan vagyonat az egyháznak ^ lelkészi hivatalnak jegyezzem rá pénzértékben, s miután megírtam hogy én mindezeknek pénzértékét meghatározni , képtelen és illetéktelen is vagyok, s miután kijelentet-^ tem, hogy adatokkal szolgálni kötelességemnek ismerem ;{ megfenyegt-ttek 500 frt pénzbírsággá/. Tudva azt, hogy az adóhivatallal tréfálni nem lehet, mert kezében ,van testünk, lelkünk és exequál, a mikor, és a mint neki tet-^ szik: tehát rájegyeztem az ívre, hogy féltelek papi foJd. és az utána járó legelőilleték van, mely után fizettünk, eddig aequivalens adó fejében 8 frt 50 krtJ ; egyenes adója pedig 38 frt, az adókönyvben fel van véve 138, frt jövedelme, holdakban kitesz 21 holdats néhány Qr ölet, hectárokban kimutatni nem tudom, miután a kataszteri munkalatok kezeim között nincsenek. A paplakot és te}jjj>; lomot is rájegyeztem, gondolom-forman allapilvan meg - * \ o *4 25*
