Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-03-19 / 12. szám
nak nem lett volna kitétetve. Midőn beléptünk, a hamis atyafi az asztalfőn iilt, körülötte az Eiler család idősebb férfi tagjai, mindenik egy-egy bibliával maga előtt . . . Váratlan megjelenésünk nagyon meglepte a gyülekezetet ! Az asztal mellett ült családtagok mind felálltak ; Kornya pedig lesütött szemekkel ülve maradt mozdulatlanul. Behatolván nagy nehezen — mert oly zsúfolásig telve volt a szoba, hogy alig voltunk képesek rést csinálni — a szoba közepéig, így szólaltam meg: „Kegyelem, irgalmasság és békesség nektek az Istentől, a mi Atyánktól, és a Krisztus Jézustól, a mi Urunktól ! Ámen." A hátam megett állt lelkésztár.^ak pedig utánmondták: ,Ámen* oly ünnepélyes hangnyomatékkal, hogy nem tagadhatom, egész valómban megrázkódtam reá. És lőn nagy csendesség, melyet — folytatva missiónk tisztét — e szavakkal törtem meg. „Kedves atyámfiai az Úrban! Értésünkre esett, hogy valami próféta járna közöttetek, a ki az Istennek oly csodadolgairól beszél, a melyekről ti még soha nem hallottatok. Eljöttünk tehát mi is, az e helyen letelepedett prot. gyülekezetek pásztorai, hogy ha csakugyan Isten küldötte e ti prófétátok, valamit ő tőle mi is tanulnánk ; ha pedig nem az Istentől van az ő megbízatása és egy volna a futkározó liamis atyafiak közül, az ő erőtlenségét és tudatlanságát, itt e helyen mindjárt ti előttetek bebizonyítsuk.* Szívesen látjuk! hangzott a házigazda válasza, melyre azután neki vetkezvén, az asztal körül helyet foglaltunk. Beszédemet pedig így folytattam Kornyához fordulva: „Edes atyámfia! Ki vagy és mi alapon érzed magad fel,ogositva arra, hogy e mi városunkban gyülekezetet hivtál össze a mi hiveink közül, a kik előtt a szentírást a mi értelmünktől eltérőleg magyarázod?* , lsmered-e azt a polgári kötelességet, mely a becsületes állampolgárnak azt parancsolja, hogy engedelmeskedjék az ország békességeért hozott törvényeknek s a polgári hatóság engedélye nélkül, ne hívjon össze népgyűléseket ?* „Arról vettél e értesülést valakitől, hogy itt nincsenek lelkipásztorok, vagy, hogy talán erőtlenek és alkalmatlanok ők szent megbízásuk teljesítésére, melyet az Ur kegyelméből magukra vállaltak ?« „Ha igaz uton jársz, miért rejted el magad az éjji sötétség leple alá, s végezed alattomoskodással a te mun kádat, holott a Jézusnak igaz követője nem kerüli a világosságot ?* Mind e kérdésekre annyi volt az egész felelet: „a biblia utján járok; az irást szabad magyarázni.* ,Szabad édes atyamfia! — válaszoltam a rövid feleletre — csakhogy ne feledd el, hogy ott, a hol törvények uralkodnak, egymás jogait tiszteletben tartozunk tartani. Mit szólnál te nekem, ha én a te engedelmed nélkül, a te vetésedbe éjszakának idején elmennék aratni ? Nem azt mondanád-e, hogy tolvaj vagyok ? És ha te a te gyermekeidet jóra tanítanád; én pedig kijatszva a te apai figyelmedet, arra ingerelném őket, hogy ne hallgassanak a te oktatásaidra, nem azt mondanád-e, hogy megmételyeztem a te gyermekeidet ^ Lásd így cselekszel te épen, midőn sarlód a mi vetésünkbe vágod, s az éj sötét leple alá bújva, ellenünk ingerled a mi híveinket. Mondd, megegyezik-e a tulajdonjog szentségét védő törvénynyel a te eljárásod?* „Én csak ezen az uton járok, és ez nem gonosz ut!* mondotta ismét, rátéve kezét a bibliára. „Nahát járj édes atyámfia ! valaszoltam rá ; nyisd fel a szent könyvet, és mi hallgatóid leszünk. Válassz egy verset szabad tetszésed szerint !„ De a kisegítő szentlélek megkésett ugy látszik ; mert Kornya uram perabsolute nem érzett magában kedvet magyarázni. És ekkor megszólaltak lelkésztársaim is, s olyan kérdéseket adtak Kornya elé, és oly hatalmasan kezdték szorongatni, hogy a prófétáról már a veríték is hullott. „Nem hallhatunk tehát, édes atyámfia ! — vágtam közbe ismét — holott pedig akkor igazolnád képességedet, ha mi előttünk is szólni merészelnél. A jó mesterember bátran oda adja munkáját a másik mesternek is, sőt örül ha olyan szakértőnek adhatja, a ki azt megbírálni és méltányolni is képesítve van. Te pedig, ugy látszik, félsz előttünk szólni, s nem találsz az egész szentírásban olyan verset, a melyet a mi jelenlétünkben is magyarázni mernél. Hát ha te erősebb vagy mint mi, az Isten dolgainak tudásában, s azért jöttél, hogy jobban tanítsd azt, a mit mi jól tanítani képesek nem vagyunk, mi dolog, hogy megnémultál az erőtlenebb pásztorok előtt ?». . . (Folyt, következik.) Garzó Gyula. A hosszufalusi papválasztásról I. A jelen év március 5-én nagyszámú hallgatóság jelent meg a hosszufalusi ág. hitv. ev. templomban. Nagy érdeklődés kötötte őket, részint a papválasztási alkalmi beszédhez, részint pedig és főként annak megtudatása vezérelt sokakat a templomba ugy, mint az utcára ki, hogy vájjon ki lesz a megválasztott uj lelkész Hosszufaluban ? Az egyházmegyei esperes úr a pürkereci ág. ev. lelkészt bízta meg a nevezett naponi isteni tisztelet- és papválasztási alkalmi beszéd megtartásával. Ez teljesíttetett is a jelzett nap délelőttjén 1 li 10 órától 1 i-ig. Nevezett egyházközségi lelkész az azon napra előirott epistolát használta fel szövegül, t. i. Pál 1. Thes. 4 : Themája ez volt: Miképen kelljen néktek járnotok — és Istennek kedveskednetek ? Mely kérdésre felelelete s dispositiója ez volt: Ugy kell néktek járnotok és Istennek kedveskednetek — ez idő szerint, hogy Hósszufalu egyházközségének válasszatok :
