Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-19 / 12. szám

része már a 60—7o év előtt megjelent compendiumokban is volt ismertetve, sőt a legérdekesebb zsinatoknak p. o. az i-ső és 2-ik erdődi, az óvári, kolozsvári s több más zsinatoknak még csak kéziratban volt végzései is lemásoltattak gondolom több theol. akadémián is, de a pestin mindenesetre. Azután elmondja szerző, hogy a csengeri zsinatot, mely confessio Polonica név alatt járta be a világot, Kiss Aron visszahódította, s a maga helyére igtatta be. I Iát ebben meg az igaz, hogy Kiss Áronnak meg vannak a maga érdemei ezen zsinatra nézve is, de ő még akkor talán a világon sem volt, mikor ez a zsinat már visszahódíttatott. Az egervölgyi vagy debreceni confessio igaz, hogy eléggé érdekes, mint ismertető mondja, de úgy látszik, hogy arról sincs neki tudomása, hogy ez legalább latin nyelven, már régen világot látott. Még kevesebb sejtelme volt ismertetőnek úgy látszik a nagykárolyi zsinat kalendáriomos végzéseiről, pedig a négy éves theologián rég idő óta szoktak ezekről beszélni. Ilyen ismertető tájékozottsága a történelmi adatok terén, most lássuk a biráló és bölcselkedő történészt. Ez nagyon érdekes. »Most háromszáz év múlva elmondhatjuk, hogy hitbeli őseink sok hibát követtek el, s elmulasztották a kedvező időpontot az államhatalommal való össze forrásra. Elmondhatjuk, hogy furíosus szenvedélylyel vitt dogmatikai vitákra pazarolták az időt s így azután Pázmánynak könnyű dolga lett.8

Pfat először is az utóbbi passzusra vonatkozólag kérdem Rébusz urat, hogy tud-e egész Nyugoteuropában oly országot, kivált a hol több vallásfelekezet volt, a melyben a 16-ik század folyama alatt furíosus szenvedélylyel ne folytattak volna dogmatikus vitakat ? En nem tudok, de azt tudom, hogy ennek dacára sok helyütt éppen nem sikerült a Pázmányoknak a protestantismus leverése is. Következőleg Pázmány diadalának forrása nem ott keresendő, hol ismertető véli rejleni. E helyett az utólagos tanácsadás helyett nem jobb volna, ha ismertető a jelenhez fordulna, és intené a kormánypártiakat, habarékokat, szélsőbalokat, hogy ne pazaroljak az időt furiosus szenvedélylyel vitt politikai vitákra. Üres beszédek ezek. Minden kornak megvannak a maga életkérdései, és azok felett szenvedélyes vitákat szoktak folytatni, néha még karddal is. Azt a másik passzust, hogy őseink a kedvező időt az államhatalommal való egyesülésre elmulasztották, alkalmasint egy nem rég megjelent munkából olvasta ismertető, de erre is megfelelhetett volna, ha a történelmi viszonyok között kissé széttekintett volna. Az az pardon ! meg is telelt, csakhogy nem történelmi adatokkal, ez kissé kellemetlen foglalkozás, hanem nagy horderejű bölcsészeti axiomak felallitásaval. Halljuk : »Meg kell gondolnunk, hogy mindig az történik, a mi lehető (mit nem adott volna Hegel azért, ha azt a tételt ő találhatta volna ki), s a dolgok iendesen megtalalják azt az alakot, mely rájuk nézve a legjobb, mert egyedül lehetséges. És aztán (ez a consequentia a fentebbi tételekből) Erdély nemzeti fejedelemség volt kálvinista fejedelemmel. De végre is ki vetheti a szemére a fejlődő gyermeknek, hogy fejlődését nem vezette mindig a leghelyesebb úton?® Hát bizo:>y ön veti ezt a gyermek szemére io sorral feljebb, a mikor hibáztatja az ősöket; öt hat sorral lejebb pedig visszavonja a szemrehányást, mondván, hogy a dolgok rendesen megtalálják a legjobb, az egyedül lehetséges alakot. Ugyan az új nemzedék tisztaba van-e az efféle bölcseimi történelmi elvekkel, mert ezekkel meg én nem vagyok ám, öregebb nemzedék, sehogy sem tisztában. Valóban nagyon szerettem volna, ha nem beszéltek volna arabusul olyanok, kik nem tudnak arabusul, ha nem ülnek oly magas lóra azok, kiknek feje a kis lovon is szédeleg, és a magasból nem vagdalkoznak oly kegyetlenül bűnösökre és ártatlanokra. Az ismertetett munka kiemelése végett, nem szükséges körülötte mindent letaposni, kiemelkedik az különben is, melynek megjelenése felett sok másokkal egyetemben magam is szivemből örvendek. Farkas József. BELFOLD. A nazarenizmussal vívott gyomai harc. II. A matakerti mozgalom. De szétugrottak. Nem akar bemenni a beteg anyához. Zavar a családban. Letérdel a küszöbre és a Krisztustól engedélyt nyer. Szint vall és elkezd téríteni. Egy asszony a ki a szent embert megtámadja. A lelkész útját állja a népbolonditásnak ; de a baptista mást helyez kilátásba. Beteljesült a jóslat. A híradás és a rögtönzött terv. Beköszöntés a gyülekezetben. Megkezdődik ?z ostrom. A matakerti első nyilvános mozgalom 1876-ban volt, midőn a birtokaránylagos adókulcs alapján, behozták egyházunkba az úgynevezett szabad iskolázást. Ez nem eshetett meg bizonyos rendülés nélkül. S a mi nagyon jellemző, a nazarenus aspiratiók ez alkalomból szólaltak meg. Ugy látszik arra fordítják kiváló figyelmüket, hogy hol zúgolódik a nép valami miatt, s az ily elégedetlenkedők kedélye céljaikra nézve a legjobb talaj. Különösen forrongott népünk a város matakerti részén. „Nem fizetünk, inkább nazarénusok leszünlc,* hangzott a vak lárma. Es volt egy sok vidéket összekóborolt tudákos kolomposuk, Tiszai G. a ki névsort nyitott, tömérdek elégedetlenkedőt összetoborzott s összeköttetésbe tevén magát az orosházai nazarénusokkal, anynyira hozzá látott a szervezkedés munkálatához, hogy nagyon komoly és aggasztó jelek mutatkoztak. . . . Az előkolompos leánya szerencsére éppen nálunk szolgált, a ki felfedezte a titkot feleségem előtt, s elmondotta atyja terveit. Utána jártam tehát a tudomásomra is eljutott dolognak, s valónak találván a miről a hír szólt, elérkezettnek láttam az időt arra nézve, hogy nyilvánosan megkezdjem az ostromot. A szószéken szólaltam meg, egy több vasárnapra terjedt egyházibe-