Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-12 / 11. szám

mány magyarul kiadott rendeletei is német fordításban közöltetnek velük, vagy köröztetnek közöttük. Sőt az egyházkerületben még annyi méltányossági érzet sincs, hogy saját torvénykönyvét a »Verfassung der siebenbürgischen evang. Landeskirche A. C."-t — s egyéb törvényeit és rendszabályait, csaknem 20 ezer magyar hive számara — magyar nye ven is kibocsátaná, midőn a magyar országgyűlés az országban lakó minden nemzetiség nyelvén hiteles fordításokban kiadja a hozott törvényeket ; annyi méltányosság sincs, hogy midőn az egyházmegyei consistorium és képviselet jegyzője, jegyzői fizetését az egyes egyházakra aranyiag kirótt összegekből s igy több mint egy harmad részben — a magyar egyházak évi befizetéseikből húzza, legalább a közvetlenül őket illető ügyekben magyarul adná ki nekik a jegyzőkönyvi végzéseket, a válóperi vagy egyéb ítéleteket; a mint mindezekről, a többször emiitett vizsgálati jelentés mellett nekem bemutatott — részint nyomtatott körözvényekből, részint irott végzések- s ítéletekből meggyőződtem. (Folytatása következik.) Helyreigazítás. E t. lapok 9. számaban A. S. körösi lelkész úr közié a vasárnap megszentelésére vonatkozó alispani rendeletet. Igen helyesen. Csak elismerést és méltó dicséretet érdemel megyénk veterán alispánja, hogy az ^ünnepek és vasát napok meg nem tartása (sőt megtörése) miatt hozzá ment panaszokat s megkereséseketa figyelembe véve, tiltó rendeletét kiadá, melyet természetesen az illető szolgabírónak hivatalos kötelessége volt valami comitivával körözni járásában, habar épen a megéljenezett szolgabíró járásában citáltattak be a felek vasárnapra, — a melyre élő és beszélő példákat tudok, s szedetett vasárnap az adó, melynek megint a mi községünk élő példája, úgy annyira, hogy egy-egy adószedési vasárnapon, — különben jó templomba járó gyülekezetem csak asszonyokból állott, — s midőn derék bírónkat — ki máskor harangozás alatt igen jól kántorkodott — szelíden megfeddém, hogy biró kora óta miért nem jár templomba ? azt feleié: hogy a törvénykezés miatt nem lehet! Az a »fegyelmi eljárás alá fogom venni az érde kelt elöljárót«, a járatlanok előtt ugyan erős kifejezésül tűnhetik fel; de mi mar tudjuk, hogy ez a mi szolgabiráinknál oly stylus-curialis, melytől senki se tart többé, hisz majd minden rendelete ezzel van fűszerezve; — például: akkor is fegyelmi eljárás alá fogással fenyegette a jegyzőt, bírót nálunk, — midőn egyházamnak a községtől évenként kegyadománykép járni szokott 200. írtját, dacára hogy a községi költségvetésbe felvéve s az érdemes alispáni hivatal altal megerősítve volt, — ónhatalmilag szintén ily fegyelmi rendelettel letiltotta ! Kálmán Farkas, gyüdi lelke'sz. Jegyzés. — Kéretnek más lapok t. szerkesztői is, e közlés felvételére. IRODALOM. Székesfejérvárott a Vörösmarty könyvnyomdában most hagyta el a sajtót: Élményeim 1848—1861. Irta Boros Mihály, kiadja Borongó. I. füzet, 170 lap. Ára 50 kr., a befolyó jövedelem a hírlapírói nyugdíjalap javára fordittatik. Igen érdekes adalékok vannak benne legutóbbi szabadságharcunk történetéhez. Megrendelési felhívás a nagy-kállói ev* ref. egyház története cimü munkára. Irta Görömbei Péter n.-kállói ev. ref. lelkész. Szerző évek óta gyűjtögeti Nagy-Kalló város s egykori végvára történetének megírásához az adatokat. Azonban e művet nem adhatja még ki, mivel néhány levéltárat előbb át kell kutatnia. Eddigi kutatásai közben azonban kikerekedett előtte a nagy-kállói ev. ref. egyház története. Tudva, milyen bizonytalan az emberi élet. hogy legalább ez adatok vele együtt el ne enyészszenek, e kis művet sajtó alá rendezi. Ezt követné Nagy-Kalló város s végvára, s ezt ismét a felső szabolcsi ref. egyházmegye történetének megírása, melyek egymással igen szoros viszonyban állanak. Bár kizárólag a nagy-kállói ref. egyház történetét akarta megírni, mégis érintenie kellett Szabolcsmegye reformációját, s a felső-szabolcsi ref. egyházmegyei ref. egyházak történelmi viszontagságait ; mert csak igy, e nagyobb keretbe beillesztve lehet érthetővé tenni s megvilágítani a nagy-kállói ref. egyház múltját. De bátorította azon nagy figyelmet érdemlő körülmény is, hogy Szabolcsmegye területéről, Kis-Várda város történetén kivül, alig jelent meg történelmi mű. Ezen okok azon reményt keltették fel benne, hogy midőn szerény művével régi mulasztást üt helyre : ugyanakkor az efféle történelmi művek iránt érdeklődő közönség sern vonja meg tőle nagybecsű támogatását. A jun. elején megjelenendő mű fő fejezetei: I. Vázlatok Nagy-Kálló város múltjából. II. Az egyház és egyházmegye reformációja s a nagy-kállói egyház történetei időrendben. III. Vallás-erkölcsi élet. IV. Iskolaügy (1850-ig gimnázium), V. Lelkészek s rektorok (a gimnázium igazgatóinak) nevei s rövid életrajzuk. Kapcsolatban ezzel : a felső-szabolcsi ref. esperesek névsora máig stb. Tisztelettel hívja fel lelkésztársait s prot. hitrokonait, hogy jelzett műve közrebocsátásában megrendeléseik által támogassák. A megrendelés levelező-lapon, utólagos fizetés kötelezettsége mellett is eszközölhető. A megrendeléseket kéri, a nevet, lakhelyet, utolsó postát tisztán feltüntető lapon, cimére Nagy-Kállóba (postahely,) intézni. A mu terjedelme 6—7 nyomtatott ív leend. Ára 50 kr. Kókai Lajos kiadásában Bpesfcen megjelent, az Ifjúsági Népkönyvtár XII. kötete gyanant: Púpos Pista, elbeszélés az itjuság és a nép szamára irta Banfi János. Egy képpel. 152 lap. Ára, Ízléses színezett kötésben, 50 kr. Táborszky és Parsch nemzeti zeneműkereskedésében legújabban a következő kották jelentek meg : Soupercsárdás. Eredeti magyar, zongorára szerzé Nicolich Sándor. Ára 1 frt. — Viszontlátás. 10-dik magyar induló, zongorara szerzé S. Fahrbach Eúlöp, a 30-dik gyalog-