Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-12 / 11. szám

Nem szabad érintetlenül hagynunk, hogy mily folytonos keserűséggel töltött el beniinket annak tudata, miszerint még csak egyházi törvényeinket sem birjuk anyanyelvünkön ; hogy nem kaptuk Nagyméltóságodnak magyar nyelven kibocsátott magas rendeleteit sem ugyanazon nyelven ; s hogy még soha sem voltak különös figyelemre méltatva a mi speciális magyar egyházi viszonyaink, s több nemű égető szükségeink, mint p. o. csak az imént emiitett papjeloltekbeni hiányunk. S mégis, habár mindezek és egyebek , mint megannyi életbe vágó sérelmek, eléggé okadatolhatták már eddig is elszakadásunkat egy oly anyaszentegyház kormányzata alul, mely az érdekközösség elvét reánk nemcsak nem alkalmazta, de folytonosan sértette, s a jogok élvezetéből is kizárt annyira, hogy csaknem idegeneknek, eltűrteknek kellett éreznünk magunkat: mi mégis e véglettől tartózkodtunk. — Egy neme a kegyeletnek a több százados, bár minket nem boldogított kapocs iránt; de méginkább, sőt mindenek felett — a mi szegénységünk, a mi képtelenségünk — mint külön esperesség berendezni magunkat — visszariasztott e lépéstől mostanig. De midőn már most még oly lehetetlennek hitt tény is merült fel egyházi életünkben, mint a múlt évbeli november 7-iki esemény, — midőn megtörténhetett, hogy egy 40000 lelket számláló egyházmegyében — 16000-nek — teljességgel fel nem adható jogai s érdekei — oly annyira fitymáltatnak, hogy ezeknek képviselésére s megvédésére még csak egyetlen egy magyar sem választatik be az ezen nemcsak szászokból, de magyarokból is álló egyházmegyét kormányozni hivatott Consistoriumba : ily leplezetlen megtagadása után az érdekközösség és jogegyenlőség szent elveinek — ily nyilvános erkölcsi, sőt tettleges kitagadásunk után a brassóvidéki ág. ev. egyház megyéből, csak azon lehetne egyedül csudálkozni, ha minden egyéb — még a szegénységünkre való tekintet is — el nem hallgattatnék általunk; s a már is teljesen meglazult kapocs végképen meg nem szakadna, és mi legszentebb érdekeinkben s jogainkban megsértve és veszélyeztetve — nem keresnénk ezekre nézve biztositékot máshol, ott, hol azt jobban feltalálhatni reméljük, s testvéri fogadtatásra számithatunk. Igen Nagyméltóságú Miniszter ur! Ily esemény után még szegénységünknek sem szabad minket többé a szakadastól visszatartóztatni, anélkül, hogy magunkat s nemzetiségünket meg ne tagadjuk, önbecsérzetünkről le ne mondjunk, s jövendőnket ne kockáztassuk. Nekünk, ha szinte semmi reményünk s kilátásunk se lehetne gyámolittatásra szegénységünkben; mint külön esperesség, más hazai ág, ev. püspökségbe való bekebeleztetésben — kell biztositékot keresnünk ugy egyházi, mint nemzeti fejlődhetésünkre. Fájó kebellel, de megnyugtatva azon tudat altal, hogy ezen szakadásnak előidézésével nem minket vádolhat sem saját szívünk, sem a történelem, bátorkodunk is 1) Nagyméltóságodnak ezen elszakadási eltökélt szándékunkat nemcsak a brassóvidéki ág. ev. egyházmegyéből, de az egész erdélyrészi ág. ev. anyaszentegyház kormányzata alul is — a legalázatosabban bejelenteni, a mint már értesítettük erről — a méltóságos ág. ev. főconsistoriumot is; de egyszersmind — 2) a legalázatosabban könyörgünk — ezen szándékunknak kegyelmes jóváhagyásáért, s ennek a magas országgyűlés részérőli legkegyelmesebb kieszközléséért is; hogy ezt megnyerve, s arra feljogosítva, mint brassóvidéki magyar ág. ev. esperesség megalakulhassunk, s bekebeleztetésünk iránt is egy más hazai ág. ev. püspökségbe vagy egyházkerületbe lépéseket tehessünk. Ezen legalázatosabb folyamodásunk mielőbbi legkegyelmesebb meghallgatásáért a legmélyebb tisztelettel ismételten esedezvén a Nagyméltóságú Miniszter Urnák Brassó, 1874. szeptember 3-án legalázatosabb szolgái : A hosszufalusi, a tatrangi, a bácsfalusi, a zajzoni, a csernátfalusi, a türkösi, a pürkereci, és az apácai ág. ev. egyházak nevében — aláírások : II. Az erdélyi Méltóságos ág. ev. egyházi fó'tanácsnah. 26490 sz. Az erdélyi ág. ev. egyházkerülethez tartozó brassói egyház vidékbe (esperességbe) kebelezett 8 magyar ág. ev. egyházközség, öt lelkész és számos egyház tag által aláirt kérvényt nyújtott be hozzám, melyben a rajtok kívül német ajkú egyházkerületben külön nemzetiségi viszonyaik, s jogos igényeik számba nem vételéből eredt százados sérelmeik fölemlitése mellett, különösen újabb időben az államsegélyek kiosztásánál kellő figyelembe nem vétetésüket, az iskolai segélyezéseknél teljes mellőztetésüket, az őket is kötelező egyházkerületi szabályzatnak velük csupán német nyelven, sőt a magyarnyelvű kormányrendeleteknek is csak német fordításban közöltetését, legvégül pedig a brassói egyházvidéki consistorium múlt 1873-ik évi november 7-én választás által történt megújításánál képviseltetésüknek — abból teljes mértékben való kizárását panaszolván, s az egyházvidéki és egyházkerületi consistoriumhoz sérelmeik orvoslása miatt eddig tett lépéseik sikertelen volta mellett — azoktól orvoslást nem is várhatván : az iránt esedeznek, hogy a brassóvidéki egyházmegyéből, sőt az egész erdélyi ág. hitv. egyházkerületből eltökélt, és a fő egyháztanácshoz már be is jelentett kiválási szándékuk végrehajtására, annak megtörténte után pedig külön magyar ág. ev. esperesség alakítására, s mint ilyennek valamely másik hazai ág. ev. egyházkerületbe való bekebeleztetésükre — az országos törvényhozásnak ís közbejöttével — engedélyt adjak, illetőleg eszközöljek. Az ügy egyfelől az illető egyházkerületi fő egyházitanács meghallgatása nélkül nem lévén végleg eldönthető, más felől azonban eléggé fontos arra, hogy a helyszínén alaposan megvizsgáltassák, elhatároztam e végből a vezetésem alatti minisztérium kebeléből Szász Károly osztálytanácsost küldeni ki, egyszersmind oda utasítani, hogy a vizsgálatot mielőbb ejtse meg.