Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-12 / 11. szám

ugyan nem illetékes. Ily esetekben esetleg igen fontos érdekek és jogi kérdések foroghatnak fenn, melyeknek eldöntése azon fordul meg, hogy a gyermek törvényes vagy törvénytelen-e ? Hogyan lehetne jogosítva a pap ezen fontos érdekek felett és jogi kérdésekben végérvényes Ítéletet mondani az által, hogy a gyermeket — elhiszem, hogy jó hiszemüleg, de tévedhető belátása szerint, a törvényes vagy törvénytelen rovatba vezeti be ? S nagyon jól van, hogy erre nincs jogosítva, mert hisz a pap nincs minden esetben — sőt igen ritka esetben van — azon helyzetben, hogy a valót minden kétséget kizáró módon kideríthesse. — Már korábban, nem egy esetnél gondolkozóba estem: váljon helyesen tesziink-e, midőn minden gondolható körülmény szigorú megvizsgálása nélkül, egyedül a nem csalhatatlan „köztudomás" vagy a szintén nem minden esetben biztos „önvallomás" alapján törvénytelennek irjuk be, a talán még is törvényes gyermeket ? Mert való az, s nem egy esetben tapasztaltam, hogy a szenvedélytől elvakított férj és apa, saját gyermekét is képes megtagadni, s törvénytelennek állítani. Legközelebb is volt esetem, hogy egy apa, azon alapon, hogy ő, mint állitá, kézzelfoghatólag meg van győződve neje hűtlenségéről, követeié, hogy a gyermek nevére ne Írassék, hanem törvénytelennek Írassék az anyakönyvbe. Tudok esetet, a hol a férj által szenvedélyesen törvénytelennek állított s a nő által is hasonló szenvedélyben olyannak elismert gyermeket, később higgadt észszel mindketten magokénak, törvényesnek ismerték el. Még az sem teljes bizonyíték, ha a nő nem él férjével, sőt ha mással van viszonya. Nem egy esetet tudok, hol az elváltán élő férj és nő időnként érintkeznek — s ismét elhagyják egymást. Már most ily kétes esetekben — pedig ilyen a legtöbb — mi jogon követelheti a pap, hogy az ő talán felületes, talán téves, talán célzatosan félrevezetett Ítélete legyen döntő oly fontos érdekek felett, a milyenek ily esetekben gyakran fenn forognak r Szóval, a tévedés lehetősége nagyon nyilván való. Megengedem, hogy lehetnek esetek, a melyekben a gyermek törvénytelen voltához alig fér kétség, ámbár alig van eset, a melyet — okkal-móddal — vitássá ne lehetne tenni, de sokkal nagyobb azon esetek száma, melyekben igen is fér ehhez kétség. A kettő között pedig alig lehet határt vonni. Vagy , a pap önkényére bizassék annak eldöntése is: melyik eset kétséges és melyik kétségtelen r De meg, a legkétségtelenebb eseteknél is, ennek törvényesen s oly módon kell be bizonyítva lennie, hogy az iránt évek után se merülhesen tel semmi kétség. Ennek constatálására, e feletti ítélet ki mondására pedig nem a pap van hivatva, hanem — a biró. En tehát teljesen igazoltnak látom, hogy a törvényszék az anyakönyvezést e tekintetben nem tartja döntőnek, — mert hisz az anyakönyv semmi más garantiát nem nyújt a tényállás valósága iránt, mint azt, hogy a pap bona fide irta be a gyermeket törvénytelennek. A törvényszék a házasság tartama alatt született gyermeket törvényesnek ismeri el mindaddig, mig az ellenkező csalhatatlanul nincs bebizonyítva, s itéletileg kimondva. Meggyőződésem szerint mi sem tehetünk másképen. Mindezekből pedig az következik, hogy egyáltalában nem kétséges: miképen értendő a legújabb törvény ide vonatkozó pontja? Az határozottan, szigorú büntetés terhe alatt oda utasítja a papot, hogy a törvényes házasság tartama alatt született gyermekeket törvényeseknek irja be, s ne arrogálja magának a törvényesség felett ítéletet mondani, melyre nincs jogosítva. Ha az illető férjnek alapos oka van neje gyermekének törvényességét kétségbe vagy tagadásba vonni, — keressen illetékes helyen igazságot; s ha a gyermek itéletileg törvénytelennek lesz kimondva, a törvényszék anyakönyvi kiigazítást fog elren! delni. Sárkány János. ISKOLAÜGY. Pánszláv tankönyvek. Nt. Mockovcsák János főesperes jónak látta kinyilatkoztatni, hogy a zólyomi esperességben a lelkészek közt nincsen egyetlen egy pánszláv sem. Úgyszintén kijelenté, hogy azon uton fog haladni, melyen járt hivatalbeli előde Raab Károly, most barsi főesperes és körmöcbanyai lelkész. Más esperesség belügyeibe soha sem ártom magamat. Miután azonban Raab Károlynak Skolnik-]a. -és olvasókönyve a kerület által elfogadtatott, kötelességemnek tartom bebizonyítani, hogy ezen tankönyvek nem mentek a pánszlávizmustól.