Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-05 / 10. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-H I VATA L: IX. ker. Kinizsy-utca 29. si. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre \ írt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: t hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. fgfT" Teljes számú példám.yolckiSLl mindég szolgál ; atunk. Azon t. előfizetőink, kiknek elöfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. A bányakerületi superintendens pásztori levele. Nagytiszteletü Főesperes Úr! Ág. hitv. ev. felekezetünk s a bányakerületi lelkészi és tanitói kar ellen legújabban is, mint 1875-ben, súlyos vádak emeltettek, s részint külön iratban, részint a napi sajtó utján, országszerte támadások intéztettek ellenök, mint olyanok elleti, kik panszlavisztikus törekvésiiek, tehát a magyar haza, a magyar állam és a magyar nemzet ellen törnek. Méltóztatik emlékezni, hogy idézett évben én körlevélileg felhívtam volt a kerületbeli lelkészeket és tanítókat ama vádak ellen testületileg történendő tiltakozásra, s egyszersmind felszólítottam őket határozott és a magyar hazafiság terén való állásfoglalásra A kerületi gyűlés körlevelem kibocsátását helyesnek ismervén el, a benne foglalt tiltakozásnak minden betűjét, mint saját meggyőződése s álláspontja hű kifejezését, egész terjedelmében elfogadta. S bárha tudtommal azon év óta nemcsak az anyakönyvek vezettetnek az egész kerületben kizárólag magyar nyelven, én hozzám ugyanis csak ilyen anyakönyvi kivonatok terjesztetnek be; s bárha tudom azt is, hogy számos egyházban azóta nemcsak magyar nyelven prédikáltatik, hol az azelőtt nem történt, és számos tiszta magyar iskola állitatott fel nem magyar egyházakban, a közigazgatás pedig az egész kerületben kizárólag magyar nyelven vitetik — a superintendensi és az esperességi hivatalos érintkezéseket illetőleg: mindazáltal újra késztetve érzem magamat Nagyt. Főesperes urat ezennel felhívni, hogy idézett Í 875-iki körlevelem tartalma alapján, ugy is mint magyar hazafi, ugy is mint felekezetünk hű őre, a legközelebbi esperességi közgyűlésen behatóan tárgyaltassa azon kérdést: honnan van az, hogy lelkészeink és tanítóink arról gyanusittatnak, hogy nem eléggé magyar hazafiak, sőt hogy némelyike magyar gyűlölő és a pánszlávizmus szolgálatában áll ? Vájjon nem adunk-e, és ha igen, mivel adunk alkalmat arra, hogy szüntelenül ily undok vétekkel illettetünk r Tudom ugyan, hogy az a vád, hogy valaki „pánszláv", oly meggondolatlanul szóratik, hogy még a született magyar sem biztos, hogy azzal ne gyanusittassék, annál inkább ki van téve azon gyanúsításnak az, ki tótajkú szüléktől származott, s így magamon is tapasztaltam azon rágalom fájós voltát; de kisértsük meg testületül lehetőleg meghatározni : hol van azon határ, azon körvonal, a melyen belül összefér a jó magyar hazafisággal az, hogy valaki anyanyelvén — ha ez szláv nyelv is — hordozva szivén egyháza javát, tanítsa hűségesen a reá bizottakat a nélkül, hogy magyar állampolgári kötelességét megsértené. Nem lehetne-e a határvonalat például így jelelni, hogy: 1-ször magyar hazafi az, ki a magyar nyelv diplomatikus voltát az egész országra nézve tettleg is elismeri. Ebből folyólag: 2-szor magyar hazafi az, ki azon van, hogy mint magyar honpolgár a haza és hazafias célokra tehetsége szerint készségesen áldozzék, legalább közreműködjék, hogy a magyar álláspontnak megfelelő keresztyén miveltség terjedjen. 19