Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-26 / 9. szám

Volt-e már vájjon kezében a baptisták hitvallása. Nem sorolom elő egyenként ostromolható tételeiket, csak azt említem meg: nem elegendő-e az, mikor hitvallásukban nyiltan kimondják, hogy bár szükségből, a hatóság kényszerítésére fegyvert fognak, szívesen szorítnak jobbat felekezetük azon tagjaival, kik sem meg nem esküsznek, sem fegyvert nem fognak. Hát azt vájjon emlitsem-e, hogy ők már hitelveiknél fogva egyenesen azokat tartják Krisztus igaz követőinek, kik a bemerités szentségében részesültek, a többiek szerintök nem igen keresztyének ; s épen ezért minden kigondolható uton és módon téritni akarják a veszni kész világot. Azt mondja p. o. Irányi ur, hogy a baptistákat nálunk üldözik. Ennél tévesebb állítást ritkán bocsátott ki ajjakán a tisztelt képviselő ur. Bármily csekély számmal legyenek is e be nem vett vallásfelekezet tagjai, ők vállalkoztak az üldözői szerepre s nem a protestáns egyház. Mi hagynók bátran minden akadály nélkül őket összeseregleni gyülekezetházukban ; nem bánnók ha ott reggeltől estvélig hintegetnék egymásközt a kommunista elveket. De mikor városról városra, faluról-falura bolyonganak, mikor ily kifejezéseket használnak: >eljöttem, hogy a kőtemplomból ostorral űzzem ki a latrokat, eljöttem, hogy megverjem a pásztort, ki az Ur nyájának juhait szaggatja,® vájjon ha szentírásból idézget is, mi már, puszta liberálismusól tűrjük el, hogy bennünket marjanak. Mi nem üldözünk senkit sem vallásos meggyőződéseért, de mikor a mi intézményeinket ostromolják nemtelen fegyverekkel, alattomban orozva, éjjel, tűrjünk mindent mint a mészárszékre hurcolt bárány, csak azért mert a liberalismus ezt kívánja. Irányi ur a baptistákat még csak báránybőrben látta ; de erőszakoskodásukról fogalma sincs. Elvök a : »coge intrare* a szó legmerészebb értelmében ; s ezt nálunk minden áron érvényesíteni akarjak. Ne gondolja Irányi ur, mintha e sorok irója nem ösmerné az angol baptistákat. Nagyon jól. Azok egészen másképen járnak el, mint a hamburgi vallástételt követők. A Spurgeonisták p. o. ezekkel minden solidaritást megtagadnak. Ezek evangy. keresztyének, a mi magyarországi baptistáink evangy. kommunisták. Ég és föld különbség, s ezt csak az ösmeri, a ki célzatukat látja s működésöket figyelemmel kisérte. Angliaban, Amerikában, hol az államélet egészen más, hol az egyház történelmi fejlődése is egészen más bázisokon nyugszik, mozoghat mindenki bátran és szabadon ; de még ott sem nézik jó szemmel az államellenes törekvéseket s a mi baptistáinkat jelenlegi szervezetökben, jogtipró törekvéseikben bizonynyal nem pártolnák. Ők vették kezökbe az üldözés, rágalom fegyverét, mi csak védelmezzük magunkat nyilaik ellen a jog s igazság paizsával. S bizonynyal, ha teljes vallásszabadságot nyernénk is, még akkor sem lehetne igazság szerint megengedni, hogy községenként futkossanak s ügyesen beburkolt tanításaikkal csalják lépre az együgyii lelkeket s ingassák ineg átalában az egyházak békéjét. Audiatur et altéra pars ! Ha eddig Irányi ur csakis a baptisták s nazarénusok sopánkodását hallotta, hallja meg most tőlünk, hogy miért tesszük magunkat védelmi állasba. Üldözni őket vallásos meggyőződésökért esze ágában sincs senkinek, de védelmezni saját egyházunkat e lelki rajongók ellen emberi s lelkiösmeretes kötelességünk. Igen ! ezt követeli maga az emberi kötelességérzet, mert kétségtelen bebizonyított tény, hogy vallásos rajongásban szenvedő szülők gyermekei ezt a bajt átöröklik. Tehát még az utódok lelki állapota is veszélyeztetve van. Valóban szerencse, hogy Irányi urnák e tekintetben nagyon idealisztikus nézeteit a józan közvélemény elitéli, s hiszem, hogy ő maga Is, mihelyt komolyabban néz a dolgok után, nem lelkesül annyira a nazarénusok s baptistak mellett. Dixi et salvavi animam mam. Bocsássa meg Irányi ur őszinte nyilatkozatomat. Üdvözlöm s remélem, velem együtt üdvözlik sokan Tréfort minisztert, ki meggyőzőleg indokolta érveit. Kérjük ezentúl is a világi hatósag tamogatását a bennünket üldöző futkározó vandorapostolok ellenében. Az álliberalismus veszélyétől óvjon meg bennünket a Gondviselés. Könyves Tóth Kálmán. A vasárnap megszentelése Baranyában. Kedves köteleségemnek tartom megismertetni „a P. E. és I. L.* érdemes olvasóközönségével azon módszert, mely mindenesetre leghathatósabb eljárás, a társadalmi életben megszerezni úgy a vasárnapoknak, mint az ezeken kivül eső ünnepeknek is, kivánt tiszteletben tartásat. Korunknak, mely kiváltképen szeret érettséggel hizelegni önmagának, s talán épen azért, a vallások életkörében sok éretlenséget is engedett, nem elég a jó rend szükségének megbeszélése, többre van szükség, t. i. a közigazgatást vezető tisztviselőknek oly intézkedéseire, mellnek célja ez : »adjátok meg az Istennek a mi az Istené.1 Nem kell az ily intézkedés hasznosságát bizonyítgatnom, nem kell azt mondanom, hogy a királynak s az államnak is csak ott vannak igazán jó polgarai, hol a vallásos érzés az élet alapja, hol az istenitisztelet minden ember altal különbség nélkül gyakoroltatik, hol a gazdag a szegénynyel, az úr a szolgával együtt siet az imádság házába, nem kell azt sem mondanom, hogy a családélet lazultsága, a sok fekélyek, melyek a társadalom testén evesednek, mind a vallásos élet pusztulásának szerencsétlen következései : mind ezek helyett bemutatom, hogy Baranya megye tekintetes alispánja megértette a kor szükségét, s szolgabiráival kezet fogva, mikép igyekezik gyógyítani azt a sebet, melyet érinteni eddig legtöbben nevetséges éretlenségnek tartottak. Másolat. 10317 szám. alispán. Baranyamegye alispánjától. Tekintetes szolgabíró ur! Minden nemzet tiszteletben tartja a hitfelekezetek 1 ünnepeit, s ez iránt törvényhozás utján is gondoskodott.