Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-02-26 / 9. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAT. SZERKESZTŐÉI őfizetési dij: Hirdetések dija: , e s Helyben házhozhordassal s vidékre postai küldésstl t hasábos petit sor többszöri beiktatásáért K I A D O - H I VAT A L. : félévre 4 frt ŐO kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden .) kr., egyszeriért 7 iv i_ a: "... .1.. no .. i •• , . i. i/i- ...il .. l-l-.-IX. tar. Ki: izsy-utca 29. sz. I. fim. kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példórnyokkal xriirxclég- szolgái b Azon t. előfizetőink, kiknek előíizetésök lejárt, annak megujitására felkéretnek. Az alapok és alapítványok jogi természetéről. v. Harmadik főkérdés ez : kit illet ezen alapok és alapítványok törzsvagyona és jövedelmei felett a rendelkezési és kezelési jog; a kath. egyházat-e vagy az államot s Magyarország apostoli királyát-e kizárólag, vagy a királyt és országgyűlést együtt véve? A vallás-tanulmányi és egyetemi alapok és ezek jövedelmei felett a fő fel ügyeleti és rendelkezési jog sohasem illette a kath. egyházat, mint konkrét állományt, hanem illette O Felségét a királyt, eleinte kizárólag kiiályi jogánál fogva (pro suprema auctoritate regia), azután apostoli királyi jogánál fogva (pro munere supremo apostolico és summo jure regio circa sacra) majd főkegyúri jogánál fogva (pro supremo jure patronatus). Az 1548: 12 tcikk csak annyit mond, hogy az elpusztult zárdák, kolostorok és káptalanok jövedelmeiről a kezelők a királyi Felségnek számot adjanak. Az 1550. 19 tcikk igy fejezi d magát: „Méltóztassék O Felsége az elpusztult egyházak, káptalanok és konventek birtokait és jövedelmeit iskolák lelállitására és tudós lérfiak ellátására fordítni." Az 1715 : 74. tcikk igy szól: a papnöveldék, tápoldák s tanodák felügyeletét s jövedelmeik számbavételét O Felsége pro munere apostoiico et auctoritate suprema egyedül magának tartja fenn. Az 1723: 70. igy fejezi ki magát: Bármely kegyes alapítvány felügyeletét s annak számadásai megvizsgálását O Felsége pro suprema auctoritate et munere apostoiico magának kegyelmesen fenntartotta. M. Terézia alapitó levele igy szól: „pro supremov jure nostro pat-ronatus, eminentique quarumvis piarum fundatiohtifyi inspectionis potestate"; másutt pedig igy fejezi kij magát: pro supremo patro-" natus jure quout^j£.ex Hungar. pleno jure fruimur, de annak előre bocsátásával, hogy szem előtt tartva b. e. elődeinknek, különösen I. Ferdinándnak, az ország karai és rendei beleegyezésével (statuum et ordinum regni consensu) tett intézkedését. Verbőcy is (I. R. 11. c.) patronatusi jogot mond, de a rendelkezési jogot nem emlit (Verb. I. R. 11). Az elmondottakból látható, hogy őseink magok sem voltak tisztában a korona ezen íenségi jogaival s azoknak az állam- és egyházhoz való viszonyával, s midőn egyházi javadalmak, alapok vagy alapítványok rendelkezéséről van szó, most egyiket, majd másikat használják, az államhoz való viszonynál pedig megelégesznek a beleegyezéssel és becikkelyezéssel A vallás- és tanulmányi alapok előadói még kevésbbé vannak tisztában ezen fenségi jog jogkörével, a mennyiben a patronatusi jognak oly széleskörű értelmezést adnak, mely az állam befolyását ezen alapítványok feletti rendelkezés- és kezelésre nézve teljesen megsemmisíti. Itt van tehát helye, hogy e tárgyra, a rendelkezési és kezelési jog tekintetében is egy futó pillantást vessünk, annyival inkább, mert a törvényhozásnak, az alkotmány új alapokra fektetésénél figyelmét elébb utóbb ezen középkori feudális jogra is ki kell terjesztenie. Nevezetesen : A magyar korona, mely kezdetben pusztán a monarchiai elv egyszerű jelképe volt, idő folytán, a feudalismusnak alkotmányunkba való betolakodásával, az állam fenségi jogai egész teljességének kifejezésévé vált. Az egyház megszen-, telése a szentség nymbusának sugaraival vette körül; a rendi jogok kifejlése a kiváltságos ren^dek összeségének eszményi személyesitőjévé tette,
