Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-01-01 / 1. szám
reflektál aztán szerző hazánk történelmének ama korszakára, a midőn bűn vala szeretni a hazát. S Haubner akkor hazaszeretete miatt bűnös lett, börtönbe vettetett. Mert akkoraban az életpályán csak két ajtó állott nyitva : j a menekvés és a börtön ajtaja. „Az elsőre rámutatott az eszélyesség, a másikra rámutatott a jellem.4 Jelleménél fogva »saját kezével nyitotta fel önmaga előtt börtöne ajtaját,4 mert „könnyebb a napot útjából eltántorítani, mint Fabriciust az igazság mellől.4 Haubnernek a börtönben való szenvedését szerző mindig növekedő melegséggel festi ; akkor pedig, midőn a nagy halott hű leányáról szól, mint már emiitők, az előadás a szépség legmagasabb fokát éri el. t A fogságra vitetett atyának azt mondá hű leánya : a hová te mégy, ocla megyek, a hol te lakol, ott lakozom én is, a hol te meghalsz, ott lesz az én temetőhelyem is. Hajoljatok meg e szó előtt: gyermeki önfeláldozás. Az őskorú népektől két rege maradt reánk, két kép a gyermeki szeretet eszményitésére. Az egyik egy leányt tüntet fel4 stb. De nem, nem idézem tovább, mert kiszakitva egyes részeit a beszédnek, csak rontom az egésznek szépségét. Olvasni kell a beszédet eleitől végig, hogy fogalmunk legyen annak szépségeiről. A II. részben szerző evang. egyházunk sorsát s azon körülményeket ecseteli, melyek között Haubner börtönajtaja megnyílott. Képzelhetni , mily szellemben teszi ezt szerző, ha csak e következő pár mondatot idézem: ,A protestáns templomok kulcsa a nemzet törvénykönyvén pihen. A nemzeti szabadság arany kulcsa, felnyitó s védő zárkulcs a protestáns templomokhoz is.4 ,Minden börtönnek, hol az eszmék martyrjai vannak, két kulcsa van, mi felnyitja azt. Az egyik az igazság isteni hatalma, a másik a nemes fejedelem kegyelmi ténye.® »Megnyílván Haubner börtönajtaja, megnyílott előtte a geresdi templom ajtaja is, és a geresdi szószék sohasem volt nagyobb, mint midőn üresen állt s Haubnerre várt.4 S A geresdi szószékért vívott harcban egyházjogi kérdés oldatott meg, s nyert fényes győzelmet.4 S E márvány lap beszéli a világnak azon felemelő igazságot, hogy nincs elveszve a jog azért, mert legyőzetett.4 ,Ez emlékkő olyan, mint a Jézus húsvéti sírjáról lefordított kőlap; azt beszéli a világnak, hogy a szent eszmék feltamadnak sírjaikból, az igazságnak győzni kell.* A III. részben szerző a mai felületes gondolkodást, melynél fogva »nincs nagy ember*, „e kor nem a tekintélyek és kegyeletek kora többé4 , „nincs hála, nincs emlék, nincs elismerés4 ,— összeveti a történelem tanúságával, a nemes szivek háladatosságával, a kegyeletes utókor megemlékezésével s azon meggyőződésre jut s minket is arra vezérel, hogy mindaz, mit itt a felületesség és közöny tagad, megvan. s Igen, van jutalma a nemes, a valódi érdemnek. A jellemet, az észt, a tudományt, mindig tisztelte a világ.* Midőn a fenkölt szerző és szónok ezen állításait történelmi tényekkel bebizonyította, az érdemekben megőszült Káldy József felé fordúl s így szól: >És e koszorúból hadd szakítsak le én egy zöld babérlevelet, hadd vegyem el s tegyem rea arra az ősz fürtű homlokra, a sírja szélén álló nemes, fáradt bajnokra, ki mint felügyelő emelte fel s vezette Haubnerért e templomban folytatott s protestáns autonómiánkért megvívott szent küzdelem zászlajat. Nemes ősök buzgó utóda 1 Haubner emlékünnepén az ő koszorújából egy hervadhatlan levél téged is illet. Most egy zöld levél fürteidre, majd ha meghalsz, koporsódra reáteszszük a templom kulcsát s az ősi család címerére tett kulcs azt beszéli majd, hogy a templomod kulcsának, vallásod jogának hű őre valál, midőn lelkész nélkül állt az oltár és a nép. Áldás te reád is !4 Ezzel befejezem hézagos ismertetésemet. Trsztyenszky Gyula az ő mesteri emlékbeszédével bizonyára még jobban, még érthetőbben megörökité a nagy főpap emlékét, mint ama kőlap, mely fenkölt szónoklata által nyert életet. Bierbrunner Gusztáv. BELFÖLD. A torzsai papválasztás. A torzsai evang. egyház lelkésze Tessényi János kiérd, esperes a mult évben október hó végén elhunyt. Halala után a papválasztásra nézve csakhamar három párt keletkezett az egyházban. Legnagyobb pártja volt Stiegelmarnak, a legutóbbi káplánnak; de volt még pártja Frint pázuai administratornak és Petri soóvéi lelkésznek is. Azonban Fammler, cservenkai administratornak, próbapapolása után szintén támadt egy kis pártja. Miután időközben Frint aradi lelkészszé választatott, pártja mind jobban leolvadt, s utoljára egészen átment Fammler pártjához. Közvetlen a választás előtt tehát ismét három párt volt. A valasztás előtt Stiegelmar pártja mintegy 200 biztos szavazatra számított, míg Petri és Fammler együttesen mintegy 160 szavazatra számíthattak. Azonban mindjárt Tessényi János elhalálozása után elterjedt a hir Torzsán és környékén, hogy a főesperes Stiegelmárt, a legutóbbi torzsai káplánt nem fogja kandidálni. Midőn tehát T. J. halála után öt hétre Belohorszki Gábor főesperes ur Torzsára kijött a presbyteriummal s az egyházzal a lelkészválasztás felett tanácskozandó, Stiegelmar káplán pártjának 12-es küldöttsége (leginkább presbyterek, élökön a kurátorral), kérdést intézett a főespereshez, igaz-e, hogy ő St. káplánt, kit az egyház legnagyobb része papjának óhajt, nem akarja kandidálni ? Az esperes úr ezen kérdésre kitérőleg ilyforman válaszolt: Én tetszésök szerint 5—6 lelkészt is kandidalok s azok közül aztán választhatnak ; különben a jelen papválasztási ügy felett még gondolkoznom kell.* De közvetlen a választás előtt 2—3 nappal ismét nagyobb mérvben elterjedt a hir, hogy St. káplán
