Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-12 / 7. szám

menye. A vasárnapi iskolák a tanu'ás utáni vagyat ébresztvén fel, e vágy tette szükségessé a hétköznapi iskolák alapítását. Lancaster József e téren a kezdeményező (1796) az ő monitor rendszerével, mely szerint nem tudván a gyermekek számainak megfelelő tanitót találni, a nagyobb gyermekeket alkalmazta a kisebbek ranitására. O az egész ország nevelését e módszer szerént akarta berendezni, de ehez nem volt elég lelki ereje. Azonban rendszerét kellő képességű egyének tovább fejlesztették és ennek hatása folytán jött létre 1808-ban a szegényebb osztály gyermekeinek nevelésére a Lancaster-féle intézmény. Ez intézmény néhány év múlva mai nevét t. i „a Brit és Külföldi Iskola-Társulat* nevet kapta. Lancaster módszerét elfogadta és tovább fej- | lesztette Bell, azon különbséggel, hogy míg Lancaster az iskolákat felekezet nélküli alapokra akarta helyezni, a biblián kívül semmi más könyvet nem fogadvan el a vallás tanításánál, addig Bell szűkebb körű vallásos nevelést kívánt az iskolákba bevinni; az ő hatása folytán alapíttatott 1811-ben a „Nemzeti Társulat* a szegényebb néposztály nevelésének előmozdítására az angol egyház elvei szerint. Lord Brougham 1820-ban törvényjavaslatot terjesztett a parliament elé a népnevelés általánossá tétele és javítása ügyében. A javaslat szerint az iskola-mesterek csakis az angol egyházból voltak valasztandók, a kiknek kötelessége lett volna a többek közt a sz. irást a hiteles szöveg (authorized version) szerint tanítani, | abból kiválogatott mondatokat iratni és olvastatni, a miatyánkon és bibliai mondatokon kívül semmiféle imát és isteni tiszteleti szertartást nem használni az Lkola felett alló anglikán pap beleegyezése nélkül. Ezenkívül még arra is lett volna kötelezve a tanító, hogy a kátéból és liturgiából a pap által kiválasztott bizonyos részeket hetenként tanítsa be a gyermekeknek és őket vasárnaponként templomba vigye. Nem anglikán szülők gyermekeinek azonban meg lett volna engedve, hogy kátét és liturgiát ne tanuljanak r; a templombajáras szintén tetszésökre bízatott volna. E javaslat ellenzésre talált. A dKszentereknek nem tetszett, hogy a tanító csak az angol egyházból legyen választandó és hogy az iskolák feletti felügyelet kizárólag anglikán papokra bízassák. A Sunday School Union sérelmesnek találta a javaslatot, minthogy az elvonta volna a vasárnapi iskolák tanulóit, és a vallás tanítását fizetéses tanitók kezébe akarta letenni, a kiknek gépies tanítása az ingyenes vasárnapi iskolatanitók vallásos és erkölcsi befolyását nem lett volna képes pótolni. Brougham erre megijedvén a sokféle megtámadástól , javaslatát visszavonta. 1843 ban azt határozta a parliament a gyári munkások gyermekeire nézve, hogy vasárnaponként 3 órát a vasárnapi iskolában töltsenek, az angol egyház elvei szerint kátét és liturgiát tanuljanak és járjanak el az angiikan templomba, továbbá a szülőknek büntetés terhe alatt megparancsolta, hogy gyermekeiket iskolába küldjék, a gyár tulajdonosoknak pedig kötelességévé tette, hogy c-ak oly gyermekeket fogadjanak be gyáraikba, a kik vagy a vasárnapi, vagy a brit, vagy pedig a nemzeti iskolákat latogatták. A Sunday School Union és más vasárnapi iskola-társulatok tiltakoztak a rendelet ellen, minthogy a különböző felekezetekre sérelmes volt, törvény altal akarta erőszakolni a vallás tanítását, a mi a vallásszabadsággal ellenkezik és a vasárnapi iskolák ingyenes tanitoi és önkéntes tanulói közt a jó egyetértést és szeretet-teljes munkálkodást megzavarta volna. A tanitók azzal védekeztek a rendelet ellen, hogy a vasárnapi iskolák a társadalom javulását, a nép vallásos, erkölcsi és polgári jóllétét és biztonságát jelen rendszer mellett jobban előmozdítják, mint bármely más intézmény, tehát azok rendszerébe változtatást hozni be fölösleges, sőt káros. 1846-ban az általános népnevelés kérdése ismét targyalás ala vétetett. A parliament neveléstani bizottsága ugyanis a nép nevelését a kormány ellenőrzése alá kivánta helyezni; azt akarta, hogy a kormány építtessen iskolákat, az adjon a tanítóknak fizetést, az gyakoroljon főfelügyeletet az iskolakon, a nélkül azonban, hogy azok belügyeinek vezetésébe beléelegyednék. A vallás tanitásat illetőleg azt javasolta, hogy a hétköznapi iskolákban tanítani kell a kátét is, hogy a gyermekek látogassák a templomokat. A vasárnapi iskola társulatok megint tiltakoztak ez ellen, mint a mely a vallasos oktatást kényszer munkává akarta tenni. Majd 1848-ban a Sunday School Union a vasarnapi postai szolgálat ellen tiltakozott, mint a mely e napot megszentségteleníti, 1852 ben pedig azt rótta meg, hogy a vasárnap mulatságokra fordittatik és hogy a muzeumok, képtarak stb. vasarnaponként nyitva vannak a közönség előtt. Az uniónak ez utóbbi tiltakozása, s altalaban azon törvény ellen, mely a színházakat, nemzeti képtárakat, muzeumokat vasarnap bezaratni rendeli, ujabb időben heves ellenzék keletkezett, de a mely eddigelé csak annyit tudott kivinni, hogy a kristály palotat, Sándor palotát, Kensington Gardent, stb., melyek mind a kiilvarosban vannak, vasárnaponként megnyitják a latogató közönség szamara. 1870 a nevelés-ügyet itt is az allam vette kezébe és az iskola-kötelezettséget általánosan kimondotta. Az ekkor hozott törvények a vallás tanítását illetőleg a lehető legszabadabbak. Ezek szerint egy tanuló sincs arra kötelezve, hogy a vasárnapi iskolákat és az isteni tiszteletet látogassa. Semmiféle vallasos szertartast vagy oktatást nem tartozik gyakorolni szülői beleegyezése nélkül és nem tartozik iskolába menni, a midőn ünnepe van. Kizárólag egy felekezet kátéi vagy szertartásos könyvei (formulary) nem taníthatók az állami iskolákbán, s isteni tisztelet és vallásoktatás csak a tanitas kezdetén vagy annak végével alkalmazható. Az úgynevezett nemzeti iskolákban valamely felekezet tanai szerint is tanítható a vallás, de az iskola felügyelőjének joga van azt figyelemmel kisérni, nem különben a vasárnapi iskolák és az iskola-társulatok működését is. (Folyt, következik) Varga Dénes.