Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-02-12 / 7. szám
gyökerében tamadtatik meg, ha elvonatik tőle szabadsága éltető levegője. Mert bizonyára nem a puszta esetlegesség szüleménye, hanem a belső összefüggés, és öntudatos tevékenység tanúbizonysága, hogy a magyar protestáns egyház 30 fő és 27 nem teljes gymnasiumot, 13 hittani intézetet s ugyanannyi tanitóképezdét és 6 jogakadémiát tart fenn önerejéből, az állam legkisebb megterheltetése nélkül. Vérrel szerzett szent erősségek ezek, melyekre önérzettel tekinthet a két prot. felekezet, mert nagy feladatot teljesitettek azok és kétségtelen érdemük van magyar nemzetiségi tekintetben is. A szabad szellem- és szabad eszméknek voltak azok menhelyei s igen sokszor az alkotmányos szabadságnak' s igaz hazafiságnak védvárai. Igazolták tanintézeteik altal a protestánsok, hogy a teljes szabadságot, melyet a tanügy terén biztositottak számukra békekötések és törvények : hasznosítani s értékesíteni tudták. Nem volt aldozat nagy és drága, melyet ennek érdekében meghozni ne siettek volna. Mutatják e tények azt is, hogy őseink az autonómiát épen nem valami szűkkeblű felekezeti szempontból, hanem a nemzeti művelődés szempontjából fogtak fel s annak érdekében hasznaltak. Egyház s iskola a legbelsőbb és elvalhatlan kapcsolatban voltak a hazai két protestáns egyháznál és kell, hogy legyenek jövőre is, ha biztosan fennmaradni s élni akar. Ez együvétartozást igazolta az 1790,1. országgyűlés is, mely a prot. autonomiaról s államjogi viszonyairól is tüzetesen szóló törvénycikknek címéül elfogadta : „de negotio religionis* s az 1848. 20. t. c., melynek cime egyszerűen: »a vallas dolgában.« A magyarhoni protestáns egyházak teljes autonom jogaik mellett, természetesen mindenkor elismerték cs tiszteletben tartották az állam legfőbb felügyeleti jogát, de viszont azt mindig természetes jelentősége és tartalma szerint fogták fel. Az autonómia valódi jelentősége és fogalma mellett, ez nem lehet más, mint közvetett ellenőrzési jog és hatalom, mely fogalmilag kizár magából minden positiv intézkedést, mert nem volna mire ügyelni, mit inspiciálni, ha szabad cselekvési tért nem engedne, hanem rendelkeznék a helyett, beavatkoznék annak cselekvési körébe, kit a működés megillet. A felügyelet ily módon átlépné körét s az autonómia illusoriussá tétetnék. A legfelsőbb felügyeletnek a múltban is, s a hoszszas gyakorlat által folytonosan e/.en értelem adatott, s annak egyedül ez azon jelentősége, mely a tanügy terén is az autonom szabadsággal megfér. Előadtuk ezekben és tüzetesen kifejtettük azon alapelveket, melyekhez a középtanödai oktatas rendezé-e kérdésében mindenkor szilárdan ragaszkodunk. Es ha mar most tekintjük, hogy a legutóbb előterjesztett törvényjavaslatban mennyiben vétettek ezen sérthetlen 'törvényes alapok figyelembe, mennyiben teljesültek azon kívánalmak, melyeket ezen elvek alapján, a hazai helvét és ágostai hitv. evang. egyházak, a korábbi hasontárgyu törvényjavaslatok alkalmával kifejeztek és részben formuláztak is: ki kell jelentenünk azon sajnos tapasztalatunkat, hogy a javaslat azokat ismét sérelmesen meliőzte. A magyarországi helvét és ágost. hitv. egyházakat illetőleg, a javaslat intézkedései a felebb előadottakkal legnagyobbrészt elvi ellentétben áílanak. Ugyanazért nem is tekintjük helyén valónak és feladatunknak, hogy a javaslattal szemben részletekbe bocsátkozzunk, hanem még csak némely ily elvi ellentétben álló, s a prot. egyházak ismételt felszólalásai dacára fenntartott intézkedéseknek, főbb vonasokban való megjelölésére szorítkozunk. Igy ki kell emelnünk, hogy mellőztetett a magyarorszagi helvét és ago.-,t. hitvallása evang. egyházak történelmileg kifejlett, békekötések s alaptörvények által biztosított jogi állásának követelménye, hogy középtanodáinkrói a fennebb megjelölt alapokon kii,ön fejezetben rendelkezzék a törvény. Autonómiánknál^ éiintet'en megőrzése s ennek a törvényben való kifejezése, és további valósítása nem felekezeti kiváltság, hanem jogfolytonosság követelménye s ehe/. ragaszkodni a protestáns egyházaknak önfenntartasi jogukból folyó kötelessége, mert fajdalom, hazánkban a felekezetek közti jogegyen őség és viszonosság nagy elve, még testet nem öltölt. Mig legalább tényleg gyakorlatban létezik uralkodó vallás, mely hatalmas intéző karjait társadalmi életünk minden rétegéjen a törvényhozás asztalatói kezdve kiterjesztheti, addig a létért való küzdelemmel nem nélkülözhetjük azon palladiumunkat, melyet kivívott jogaink törvényes biztositékában birunk. A törvényjavaslatban egy vonalba helyeztetnek iskoláink és sok tekintetben egyenlő intézkedések ala vonatnak, még magánosok altal állított iskolákkal is. Középiskolák telállitása, melyre az 1790/1 -ik évi 26. t. k. feltétlen jogot biztosit, feltételekhez köttetni terveztetik. Az egész javaslaton keresztül vonul bizonyos egyenlősitési irány és oly részletezés, melyek mindegyike a haladast biztosító szabad verseny és a szabad fejlődés 1 kárára van. Törvény altali megszorítás és korlátozás terveztetik, igy p. o. a tanárképesitési vizsgakra, osztály összevonásokra, tanarok és tanórak szamára és még több oly tárgyra nézve, melyben egyházainknak szerzett s minden jövendő időre biztosított joga a szabad rendelkezés. A főfelügyeleti jog kivéve valódi értelméből, rendelkezéssé és közvetlen intézkedéssé alakittatik at. Több intézkedésnél pedig kapcsolatba hozva, a részletekig menő hatarozmanyokkal, p. o. tantermek, felszerelésre vonatkozókkal, ezen önmagaban sérelmes és helytelen korlátozásokhoz, még a beavatkozás és súrlódás veszélyét csatolja Különösen ki kell emelnünk, hogy még e javaslat is fenntartja a nyilvánosság elvonását, holott a nyilvá-i nossági joggal a protestáns egyházak minden taninté-