Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-30 / 44. szám

1390 tehát az a főpapi secretarius oly szolgálmányt követelni, mely alól az 1790/91. XXVI. t. c. a község protestáns részét fölmentette ? Hogy merészkedett a község érde­keit képviselő szolgabíró és esküdt elfogadni ily törvény­telen követeléseket > Nem törvénytiprás-e ez; nem hűt­lenség-e az ország törvényeihez ? S váljon nem méltó-e az, a ki ma az ily hitvány alapon álló követelésekre ráiiti a törvényesség bélyegét, hogy az ország színe előtt vád alá helyeztessék ? Hát nem volt még elég az üldözés ? hát a va­gyonban szegény protestantismusnak tovább is kell még folytatni a létért való küzdelem harcát, csak azért, mert róm. kath. főpapok secretariusai, Frajzazzen szolgabirák és Bota Benedek esküdt urak a törvényt nem ismerték, vagy ismerni nem akarták ? Faj ez nekünk nagyon ! Ül valaki ott a magasban, nem az égben, hanem a vörös bársony széken, hová a szegény prot. papok vállain emelkedett, a ki ismeri erőnket, mert vezérünk volt egykor a létért való küzdelem nagy harcában; ez a valaki ne feledje el ott a magasban, hogy ha vállainkról • végképen lebocsátjuk, a szent klérus ugyan nem fogja feltartani. De hát édes protestáns testvéreim, hiába tüzeske­dünk: nekünk soha sincs igazságunk, mert a szent klérus, a törvények klauzuláinak nagymestere, mindig ügyesebben magyarázza a törvényt, mint mi. íme a tiszanánai plébánus ur, nem követeli a can. visit. jegyző­könyvben körülirt szolgálmányokból azokat, melyek az 1790/91. XXVI. t. cikkbe ütköznek. Az idén is kijavították, kimeszelték a paplakot, iskolákat és ezek­hez nem kért a községtől sem igás erőt, sem kézi munkát, mert ezt a törvény nem engedi bár a visitatio canonica jegyzőkönyvében ez is benne van ; pedig azt állítja, hogy ő annak a jegyzőkönyvnek minden pontjára megesküdött, hogy meg fogja tartani. De hát ki tehet arról, hogy abban az 1790/91. XXVI. törvénycikkben se csirkeólról, se szénatartóról, se disznóólról, se barom­istállóról nincsen emlékezet; ezekben a plébánus ur lakik, tehát ezek nem képezik a parochi ális épületet, és igy nem ütközik a törvénybe, ha azok építésébe a protes­tánsok is befolynak. Hát a só és szalonna, a fa és misei borravalók, benne vannak-e a törvénybe, hogy azokat sem tartoznak fedezni a protestánsok ? Bizo­nyára nincsenek. így tehát megvan a jogi alap. A szoba nem egy a kemencével ; a paplak nem egy a csirke és sertés­óllal sat. És Magyarország kormánya szentesíti az ily kö­veteléseket a legislegujabb alkotmányosság tizennegye­dik esztendejében. Gyöngyósy Sámuel, ref. lelkész. A pestmegyei ev. esperesség közgyűlése. A pestmegyei ev. esperesség, mint már e lapban két ízben is említve volt, f. hó 12-kén tartotta Láng Adolf főesperes és íóldváry Mihály felügyelő kettős el­nöklete alatt Rákos-Palotán közgyűlését. A főesperes ur rövid, buzgó imájával vette kezdetét a közgyűlés. Első tárgy volt az újonnan választott alesperesnek, Török Józsefnek beiktatása, ki is a szokott esküt letevén, a ki­tüntetést megköszöni s igéri, hogy legjobb tehetsége szerint igyekezni fog, az irányában nyilvánult bizalomra magát méltóvá tenni. Ezután a többi tisztségek ekkép töltettek be: főjegyző lett Melczer Gyula, aljegyző Jezsovits Pál, özvegy-árvaintézeti pénztárnok Kiss Endre, esperességi pénztárnok Laukó Károly. A tanügy sikeresebb előmozdíthatása céljából a nagykiterjedésű dekanátusok kettészakíttattak és így két uj körlelkészség szerveztetett, t. i. a csomádi és (az eddigi soltiból) az apostagi és kiskőrösi. Körlelkészekül pedig megválasztattak: Zvarínyi János, Jezsovits Pál, Szirotka Gusztáv, Kemény János, Jankó Károly, Frenyó Andor és Endrejfy János. A főesperes évi jelentéséből kiemelendő az ada­kozási rovat, mely szerint pénzben és értékekben az esperesség területén ez évben befolyt: alapítvány 6552 fr t > egyházi segély 222 frt, iskolai segély 742 frt, tanu­lók jutalmazására 50 frt, tanítók jutalmazására 206 frt> templomi felszerelésekre 2476 frt, építkezésekre 4926 frt, összesen 15,174 frt. Miért is hála legyen a Minden­hatónak, ki a vallásos kegyelet s áldozatkészség szent tüzét nem engedi kialudni a szívek szentélyében. A ke­gyes jóltevőknek jegyzőkönyvileg köszönet és hála sza­vaztatott. Következett az alesperes tanügyi jelentése, mely­ből a következő adatokat tartom közérdekűeknek : Van az esperességben 49.703 lélek; áttért hozzánk 18 egyén ; tanköteles van 6—12 éves 4862, 13 —15 éves 1814, össze­sen 7676, kik közül tényleg iskolába járt 5987, nem járt 1689. Tanitó volt 60. Egy tanítóra és egy tanteremre esik középszámítással 66 tanuló. A taneszközök kevés kivétellel teljesek. Iskolai bevétel volt 33,781 frt 24 kr. Ingatlan értéke 147,118 frt. Endrejfy János a vasárnap megszentelése ügyében felette érdekes és épületes előadást tartott. Kolbenhayer Soma pedig a párbérügyi sérelmekről értekezett. A Zsedényi-féle 100 frtos ösztöndíjra, a főesperes ur véleményezése alapján ajánltattak : Gebhardt Imre, Nagy Pál és Margócsy Gyula érdemes tanítók. A gyűlés bevégzése után a rákospalotai kies erdő­ben közebéd tartatott. Estefelé Dobronyovszky Károly elnöklete alatt, a paplakon, kezdetét vette a szokásos papi értekezlet, s másnap reggel folytattatni szándékoltatott, azonban köz­bejött akadályok miatt máskorra halasztatott. A rákospalotai egyház fogadja magyaros vendég­szeretetéért a jelenvoltak elismerő köszönetét s adja az egek ura, hogy a kebelében tartott első esperességi gyű­lés, lelki épülését előmozdította légyen. Galgavölgyi. 1415*

Next

/
Oldalképek
Tartalom