Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-15 / 20. szám

hiv lelkipásztora. Megható jelenet volt, midőn e férfiú szívből jött s azért szívhez szóló könyörgésben adott hálát az egek urának, hogy őt annyi jóságában részel­tette, s áldását kérte ezutánra is. Aki ezután lépett a szószékre, három oknál fogva kéretett föl az egyház által e megtisztelő functióra. Először azért, mert az, a ki ; másodszor azért, mert épen a kecskeméti ref. főgymnáziumnak volt egykor kitűnő növendéke; és harmadszor azért, mert megem­lékezett az egyház arról,, hogy szeretett lelkipásztorá­nak hivatali utóda Kun-Szentmiklóson, azon egyházban, melyben Fördős érdemei jegyzőkönyvileg vannak meg­örökítve. Baksay Sándor volt a szónok, ki jól eltalálta a hangot, melyen a gyülekezet érzelmeit kifejezze az ün­nepelt előtt. Szép beszédében, melyet még szebbé tett szabatos előadasa, kiemelte Fördős érdemeit, visszate­kintett múltjára, melynek méltó, teljesen indokolt kö­vetkezménye e mai szép nap. A főiskolai kántus alkalmi éneke elzengése után a legválogatottabb közönség, melynek jórésze küldöttsé­gileg jelent meg : a főiskolai nagyterembe ment, s ott kezdetét vették az üdvözletek és szerencsekivánatok. Legelsőbben nt. Filó Lajos nagykőrösi lelkész ur tol­mácsolta valódi ékesszólással a kecskeméti ref. egyház­megyének azt az örömét, hogy az ur kegyelme megengedte érni, Fördős Lajos 40 éves lelkészi, és specialiter Kecs­keméten 25 évi fáradozásának eme jubileumi napját. Amily kenetteljes és emelkedett volt e beszéd, épenugy válaszolt, látható megindultsággal a/, ünnepelt. S hasonló volt valasza, őszinte köszönetmondása a kecskeméti ref. presbyterium részére, midőn Ági László főkurator veze­tése alatt a presbyterium s képviselete megjelent előtte-Amint egy jelenvolt megjegyezte, ez volt az a vezérkar, melynek segédkezése mellett vivta ki egyháza érdekében az ünnepelt, annyi szép győzödelmét ! A presbyterium küldöttsége legőszintébb, mély tisztelete jeléül az ünnepeltnek nehéz selyem-atlasz pa­lástot s egy kék bársony kötésű bibliát adott át, mely­nek ezüst oldallapjaira a kecskeméti egyház címere, s a mai nap dátuma van vésve. A mélyen megindult jubi­láns-főesperes ez alkalommal, midőn átvette e symbolicus jelvényeket, kijelenté egyházközsége legkiválóbb tagjai előtt, hogy valamint eddig, ugy ezután is tőle telhetőleg ekklézsiája fölvirágoztatasára fogja viselni és használni ama jelvényeket. Majd a sz. kir. város tanácsa, élén Lestár Péter polgármesterrel jelent meg jókivánataival. Aztán a ref. főgymnázium nevében üdvözölte őt Csabay Imre igaz­gató, egyszersmind szintén symbolicus jelvények gyanánt, a jeles írónak, ezüst tollat s tintatartót adott át a főis­kola szeretetének zaloga gyanánt.*) A jogakadémia jókivánatait Csilléry Benő tolmácsolta. *) A városi hölgykoszorú, felekezeti különbség nélkül, az/.al lepte meg a jubilánst, liogy számára küldöttségileg díszes virágtartót s albumot adott. 'y-Az ág. h. ev. egyház Laukó Károly lelkész, a r. kath. Bogyó Pal apatur, az izraelita egyházközség dr. Kecskeméti Lajos gondnok, a vallásoktatók Böszörményi Mihály Nestoruk által fejeztették ki szerencsekivánataikat. Számos más küldöttség tisztelgett még a ju­biláns előtt, ki mindegyiknek alkalomszerű rövid, de mindig kerek egészet képező beszédben valaszolt a megtiszteltetésért, melyben őt részesiték. A szerencsekivánatok s üdvözlések végeztével, kétszáz főnyi vendégsereg gyűlt egybe a kaszinó nagy­termében, hol toast-toastot ért, melyek közt legelső volt Mádi Jánosé, ki a presbyterium nevében ürité poharát a jubilánsra. Dobos János, valamint Czelder Márton, Par­rag Gedeon, Laukó Károly, dr. Szeles József, Bogyó Pal, Dékány István, Hollósi Zsigmond, Fi!ó Lajos, Jan­csó Ádám s mások talpraesett felköszöntői fűszerezték még a kedélyes áldomást. Áldja is meg az Isten azt a derék lelkipásztort, kinek egész élete annyi áldást árasz­tott egyházára! —ly. A budapesti Bethezdáról, mint kórházról és diakonissza-intézetről. (Az intézet 10 éve. — Multévi állás. — A diakonisszákról. — Horváth Ludmilla felavatása.) A budapesti német református egyházat s annak vezéreit illeti az elismerés koszorúja azért, hogy ők ala­pították Magyarországon az első diakonissza intézetet „ Bethezda4 nevű kórházukkal egyesülten. Az első lökést adta ez eszmének Dr. Bakody Ti­vadar tanár 1862-ben, ki az egyház szegényeinek gyógy­kezelésére díj nélkül ajánlkozott. A tettleges kezdemény azonban áldott női kézből indult ki 1864-ben. Miss Mackichan skót úrhölgy, keleti utazásból visszatérve, fővárosunkban állapodott meg s itt a skót misszió vezé­rei körében értesült a diakonisszák által ellátandó kórház létesítésének eszméjéről. Száz fontot, 1 100 frtot( tett le e szent ügy oltárára azon óhaj mellett, vajha a híres kaiserswerthi diakonisszák gondjai alá adnák a kórházat. Az áldott női kéz után megnyílt sok más kéz, mely adományát az uj oltárra tette le ; köztök volt Dr. Bakody orvos ur 1000 frtos magyar fóldtehermentesitési kötvénye. 1866 újév napján a „ Bethezda" hórház első helyisége egy kis kerttel ellátott saját házban nyilt meg. A beteg­ápolást egy szakértő női egyháztag végezte mindaddig, míg diakonissza volt kapható. Dr. Kiss gyógyszerész 5 éven át 100 frt erejéig. ingyen igért gyógyszert szállítani. Török Bál püspök szintén melegen karolta fel ez ügyet, rendezve e célra gyűjtést a fővárosban és a vidéken. Azon év junius hava l-jén megérkezett két diako­nissza, kiknek egyike, Wehn Zsófia, az intézet főnöknője. A német-osztrák háború csakhamar bebizonyította a Bethezda és a diakonisszák életrevalóságát Felvétettek a sebesültek, gyarapittattak a betegagyak és, a mi fő, félretétetett az eddigi korlát, melyen belnl csak az ala-40

Next

/
Oldalképek
Tartalom