Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-25 / 52. szám

manovszky Dániel, gyermekei: Zoltán és Gizella; nemkülönben elhunyt leánya Vilma, néhai Bartóki Józsefnének gyermekei : Zalán, Jenni férjezett Kalocsa Istvánné és gyermekük Jolán ; Vilma és Ilka s végre Simon Ilona és Olivia saját, valamint rokonaik nevében szomorodott szivvel jelentik édes-anyjok, nagyanyjok, anyósuk és nagynénjüknek, tótkomlósi evang. lelkészné özv. Csermák Jánosné szül. Simon Amaliának, életének 69-ik évében f. hó 16-án agyszélhűdés folytán hirtelen történt kimultát. A boldogultnak hült tetemei f. hó 18-an a tótkomlósi ev. temetőben tétettek örök nyugalomra. NECROLOG. Kegyeletes, de szomorú kötelesség teljesítéséből tértünk meg. Csanálossy Györgyöt, a nagypaládi egyház lelkészét, a nagybányai ref. e. megye nyugalomra lépett esperesét kisértük ki a temetőkertbe. Kí hitte volna, hogy megválva esperesi hivatalától, pár hó multán megváljon az élettől is? O maga is másként remélte. Esperesi lemondó beszédében, a jövőben bizakodva monda lelkésztársainak, hogy „őt, az ősz hervadt virágát, fogadják, zárják koszorújokba.* Oda se zárhattuk, soraink közé se fogadhattuk úgy szólván, mert im hivatalából nyugalomba lépve, ez élet terhétől is nyugalomra szólitá az Ur. A megboldogult Debrecenben született 1813-ban. Ugyanott végezte iskoláit is. A theologiai tanfolyam bevégeztével, mint egyike a jobbaknak, azon kitüntetésben részesült, hogy a főiskolában esküdt-felügyelőül alkalmaztatott. E tisztséget végezve Szatmár-Németiben szolgált mint segédlelkész. 1838-ban érte a megtiszteltetés, hogy a nagybányai ref. egyház rendes lelkészéül megválasztá. Itt, e fényes gyülekezetben, — hol nemcsak a föld, de a szív is szín-aranyat termel, — itt élte át férfikorát, itt tölté el élte javát, tisztelettől és szeretettől övezve, mely nem elszálló szóban, de bizonyító tettben is számtalan kifejezésre talált. Itteni 34 évi lelkészkedése alatt, tiszteié őt meg egyházmegyéje előbb a főjegyzői-, majd 1869-ben az esperesi hivatallal s igy nemcsak egyhaza, de egyházmegyéje is kitüntető elismerésben részesité. 1872-ben a bányai egyháztól megvált s a nagypaladi egyháznak lőn lelkészévé. Itt élt és munkálkodott elvonulva, 9 évig. Erejében fogyatkozva, ez év folyamán lemondott az esperességről. I lová-tovább gyengült. De mindamellett is, hivatala terheit a legutóbbi ideig maga viselte, mígnem november közepén a betegség agyba szegezte, hogy soha többé fel ne keljen. Meghalt december 9-én 68 éves koraban. Elhunytát 4 leanya s egy fia siratjak, kik benne nemcsak a szelid édes atyát, de a csalad gyamolat is vesziték. Temetése f. hó I i-én nagy részvét mellett történt. Dacára a rosz útnak és vasárnapnak, 19 lelkésztarsa gyülekezett össze koporsója körül. A távoli nagybanyai egyház, 3 tagú küldöttséggel kepviselteté magat s az elhunyt ravatalára diszes koszorút helyezett. A temetési szertartást a boldogult utódja az esperességben, Bencsik István esperes végezte a háznál rövid imával. A templomban Gulyás Lajos nagybányai lelkész prédikált I. Mózes XXIV. $6. alapjan, mig a sírnál Szikszai János lázári lelkész tartott rövid beszédet. Negyvenhárom éven at hirdeté az elhunyt az Ur igéit, s igehirdetése, mindvégig köztetszésben, szeretetben részesült. Ot magát véghetlen szívjóság és szelídség jellemzék. Rajta valóban betölt, a mit az apostol mond járjatok úgy, mint illik a ti hivataltokhoz, minden alázatossággal és szelídséggel. (Efézus IV. r. 2. v.) A nagy világ zaja nem igen vonzotta. Magába vonulva, szobajaban, olvasmányai között érezte jól magát. Ott emlékezett előszeretettel a „régi* Debrecenről, a szabadságharc átélt küzdelmeiről s a keserű emlékű pátens-korszakról. Mint nyugalomra lépett esperes legjobban tudta, ismerte, egyházaink bajait, hiányait s nagy vágyódással nézett a zsinat elé, benső örömmel tajékozta magát annak alkotásairól. Az ígéret földét látta azokban feltárulni maga előtt. Azonban mint Mózes egykor, úgy ő is, a fáradt vándor, csak bepillantást nyert oda. Kidőlt sorainkból, mielőtt elérhette volna vágyait. Nyugodjék békével 1 Legyen emléke áldott! Sz. ADAKOZASOK. Az országos prot. árvaház részére : Nikelszky Mátyás Nyíregyházáról az ág. h. ev. egyház részéről 6 ftot és maga részéről szintén 6 frtot, mint 1881 -ik évi illetéket. — Gőbel Gerzson alsófegyverneki ref. leik. a confirmándusok részéről 1 frt 10 kr. (ehez járultak: Gazsó Kálmán 10 kr., Szabó Lajos 10 kr., Nyirő Dávid 10 kr., Szabó Eszter 10 kr., Kakurda Mária 10 kr., Kertaljai Szabó Eszter 10 kr., Dömötör Erzse 10 kr., Kulcsár Zsófia 10 kr., Fehér Zsófia 10 kr., Vizmelléki Szabó Eszter 10 kr., Tót Zsófia 10 kr.) -- Rácz János k.-nyéki ref leik. 7 frt 50 kr. (ehez járulták : Rácz János ref. lelkész 1 frt, özv. Kenessey Zsigmondné 1 frt» Hajgató József 20 kr., Már István 10 kr., Zsebők Miklós 20 kr., Szabó Mihály 10 kr., Csóka István 10 kr., Csóka József 10 kr., Szabó András 20 kr., Balassáné 50 kr., Lőrince József 10 kr., Tóth Ignácné 20 kr., Szilágyi János 10 kr.. Szilágyi Mihály 10 kr., Szabó József 10 kr., Csapó Ferenc 10 kr., Kiss Karolina I frt, Pénzes János 10 kr., Nagy István 10 kr., Abe* lisznyné 10 kr., Sárközy Aurél I frt, Vértessy Józsefné I frt.)