Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-25 / 52. szám

megyéhez és Gróf Róttál János tanácsosához küldött leiratában. Gróf Wesselényi nádor Gróf Róttál királyi titkos tanácsoshoz bizodalmasan irt több levelében emliti, hogy irt ő Felségéhez a királyhoz, adna neki világos parancsolatot, mit csináljon a pataki ügygyei és a panaszos 13 vármegyével, kik minduntalan járnak hozzá, hogy tegyen már valamit panaszukban ; de semmi parancsolatot, utasítást onnan felülről nem kap. 1663. május 11-kén irt levelében is igy panaszolkodik : , Mostan akarja Esztergomi Érsek Uram a Rosnyóbányai templomot annak a nyelves Jezsuitanak nyughatatlankodtatásara elfoglaltatni, a kit kegyelmed is tsaknem megvert disznó beszédéért. Ezt in aréna remediálja ő Felsége. Erre a punctumra solenniter teszek tudományt a kegyelmed méltósága által, vagy azt irja nekem ő Felsége : archiepiscopum permittatis occupare templum Rosnyibányaiense, vagy tiltsa meg ő Felsége, ha tsak esztendejig is hagyjanak békét ennek a mód nélkül való reformationak, avagy hogy hitemre nagy scandalummal ellene állok vármegyémnek. Igen kívánatos tehát, hogy e kérdésimre punctatim adasson nekem ő Felsége választ, az én dolgom lesz, mint vegyem efifectusba ő Felsége parantsolatját. Alig irom e néhány betűm le : ím turmatim jőnek nyakamra a Rosnyóbányaiak, sírva, ríva improlálván segedelmemet, hogy ne hagyjam őket az átkozott Jezsuitának mortificálni: érkezék a Vármegye viceispánja is, protestálván mellettek. Isten szent nevére kérem 4- Kegyelmedet, vetes?e remediumba; hitemre ezennel összezördülünk ezek miatt az alkalmatlanságok miatt.® I. Lipót az özvegy fejedelemasszony folyamodasara kiküldötte Gróf Róttál János titkos tanácsosát s udvari emberét és Borj Mihály királyi táblai assessort, kik mind a panaszos 13 vármegyét mind a panaszlott fejedelemasszonyt fiával együtt Eperjesre hívták 1665. febr. 25-kére ; 4e a hová Gróf Róttál és Bory kihallgató bírák az árviz miatt nem előbb, mint március i-ső napján érkezhettek meg s 2 dikán meg is kezdték a kihallgatást, a mi bár több napokig tartott, de mégis célhoz nem vezetett, itt is azt állítván a fejedelemasszony, hogy mint pápista, a békekötés s törvény tartalma szerint nem tartozik semmi névvel nevezendő fizetéssel a reformátusnak többé s Kis nevű jezsuita megbízottja s szószólója által minden követelésnek ellene mondott. Hogy ez igy történt: nem is volt csuda. Gróf Róttál János még 1664. junius 24-én ezt irja a fejedelemasszonynak : „E levelemet átadó Páter Longai uramat kértem, hogy mindenről sincere informálja Kegyelmedet, hogy azokat tudván, jóakaróival consultálja. Én assecuralom Kegyelmedet, tudván ő Felségéhez kegyelmes királyunkhoz való hűségét és a religiohoz való igaz szeretetét, affectióját, hogy én a Kegyelmed jóigyekezetét mindenben secundálni fogom.® Az 1664-ik évi aug. io-én törökkel kötött vasvári béke, — melyről a palatínus Wesselényi igy ir Gróf Rottálhoz ! 1664. nov. 9-én kelt levelében: „Magyarország kicsiny 1 és nagy rendjei, a mint tsak szájukon kifér, betstelenül szólanak a békekötés ellen®, — forduló pontot látszott hozni a panaszos reformátusok ügyöknek jobbra fordultában. Ugyanis eddig is sok panasz, elégületlenség volt a hazában a vallási háborgatás, a behozott idegen katonak zsarolásai, végbevitt sok gorombáskodásai miatt ; de most mindezt még jobban nevelte a magyarok tudta s megkérdezése nélkül, a haza mondhatlan nagy kárával megkötött vasvári béke. Már szinte attól kellett tartani az országnak, hogy a török ezt egészen elfoglalja, amidőn Montecucculi fővezér váratlanul tökéletes győzedelmet vesz a török vezér táborán Szent-Grótlmál Vasmegyében. Ebből mindenek azt várták, hogy a harc tovább is lesz folytatva s a török egész hazánkból kiűzetik. De 1. Leopold német tanácsosai szavára hajtván, békét köt 20 évre, mind Váradot mind Érsek-Újvárt a török kezén hagyva, Székelyhíd pedig leron- -i tátott. Az e békekötésből eredt békételenség idő jártával annyira növekedett, hogy a király akaratjával Besztercebányára 1667-ik évben összehívott országgyűlési rendek, készek voltak török segítséget kérni I. Apafi Mihály fejedelem közbenjárásával. Wesselényi palatínus meghalt a besztercebányai gyűlés után 1668-ik évben, Zrínyi Miklós pedig, kiben az elégiiletleneknek legnagyobb bizodalmok volt, még előbb, 1664. nov. 18-án s igy a forradalom vezetése Zrínyi Péterre és vejére I. Rakóci Ferencre szállt. Wesselényi palatínus még az 1667-ik év febr. 25-kén megküldte Besztercebányáról irt levelében Rottálnak Leopold császarral való közlés végett azon levél mássát, melyet Rákóci Ferenc I. Apafi Mihály fejedelemhez irt; utána ezt teszi: „ugy látom megunták némelyek a lapaton való békés üléseket ; de félek a magyarok paraszt mondása teljesedik be rajtuk: a ki a lapáton nem ülhet, annak az agon kell ülni.® Magokra maradván Zrínyi Péter és Rákóci Ferenc, ezt ipa Zrínyi, hogy céljukban jobban boldogulhassanak, rávette, hogy adja vissza a s.-pataki professoroknak és prédikátoroknak a feljebb való esztendőkben tőlök elvett javaikat, úgyszintén az ecsedi s több uradalmakhoz tartozó ref. egyházakhoz tartozott s tőlök elvett javadalmakat is. Mit meg is tett Rakóci P'erenc, tanú erről Szatmárvármegyének hitelesítve kiadott két bizonyitvány-levele ; az első kelt 1669-ik év sept. 19-kén tartott tisztújító gyűlésből minden megyei hivatalnok aláírásával, jelen levén akkor Szabolcs- és Beregvármegyék e végett küldött követeik is a gyűlésen. A kiadott bizonyítvány igy kezdődik: „Méltóságos Fejedelem I. Rákóci Ferenc istenes indulatjából és a méltóságos rendeknek intimatiojokat, és nemes Szathmár-megye viceispánjának is legitima admonitióját super restitutione proventuum oblatorum respectalván, accedált ő Nagysága az oblatumoknak és transgressumoknak complanatiójára , melynek végbevitelére cum sufificientibus literis plenipotentialibus ő Nagysága praefectusát nemzetes Szalai Pál uramat expediálta® stb. Névszerint el vannak számlálva a helyek, a honnan kapták a ref.