Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-18 / 51. szám

is kántor nélkül van az eklézsia : ezzel is szabados exercitiuma religiónknak turbáltatik törvény ellenére. 4) A pataki eklézsia tornyára menvén a Catholikusok, a torony ajtaját felrontották, és erőhatalommal a reformátusoknak harangjokkal a pápista halott felet t harangoztattak ő Ngaik, — sőt még a harancrozót is, mig a ref. devotio állt, és addig a pápista halottra nem harangozott, megverették ő Ngaik. Tiltják pedig ő Ngok, hogy a ref. halottra mind addig ne harangozzanak, mig a Catholika devotiő tart, — sőt ab illo 1661 occupationis tempore a reformátusok harangjál ő Ngok a Catholikusok uzusára fordítják. 5) A városbeli reformátusok, lakosok és céhesek vallásokkal ellenkező cerimoniák végbevitelére kénszerittetnek a törvény világos parancsolatja ellen. 6) A reformátusokat vallásokkal ellenkező ünnep napoknak megülésére kénszeritik. 7) A városbeli reformátusok a templomban isteniszolgalatjokat tartván, benrekesztetnek, és az isteni szolgálattal szabados kijövetelekben gátoltatnak, és mig a a ref. férfiak, asszonyok, nagyok és kicsinyek az időnek hevét és keménységét szélyel kinn az utcán és útfélen szenvednek, ezt is vallásos gyűlölségből követik el a reformátusokon. 8) A ref. ekklésiának házára, melyben a pataki oskola mester lakott, mely az ekklésiának számos esztendőktől fogva néhai méltóságos idvezült fejedelem asszony Lorándfi Susanna ő Nga elődje akaratjából valósagos békés birtokában, és régenten is az egyháznak kegyes végekre volt hagyva ő felsége német vitézeit és a magok fogadott gyalog katonáit reá küldvén a benne lakó mestert Buzinkai Mihályt feleségestől, gyermekestől, minden substantiájokkal együtt kihányták, a házat elfoglalták és mai napig is elfoglalva tartják ő Ngok. 9) a temetőt occupálták s a reformátusok ellenére beletemetkeznek, vallások szerénti ceremóniákat visznek benne végbe, prédikálnak is. 10) Mikor a reformátusok isteni szolgálaton a templomban annak vasárnap és sátoros ünnep napokon, a templomhoz közel való bástyakon ágyukkal lőnek, hogy isten oltalmazott a templom boltjának leszakadásától, ur vacsorája alatt is az üveg ablakok az auditorok fejükre szakadoztak és a bolthajtás vakolása is, — csak nagy félelem és rettegés közt maradhatni meg a templomban.* (Vége következik) Szikszai Pdl, balatonfőkajári ref. lelkész. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Az ezüstös zászló. Emlékeznek talan olvasóink, hogy az ind theistak, a Brahma Somaj követői két nagyon ellentétes pártra szakadtak. A viszály akkor támadt, mikor a sekta alapitójának Keshub Chander - Sen-nek leánya egybekelt egy indus fejedelemmel. A Brahmo Somaj tagjainak egy része azzal vádolta Setat, hogy e fényes szövetség kedveért olyan pogány jellegű szertartásokba egyezett bele, a minőket leánya jegyesének és csaladjának házassági ünnepélyei kívántak, de a melyek a theismus vallási elveivel teljesen ellenkeznek. Sen pártjabeliek azt válaszolták, hogy ha voltak is efféle cerimoniák, de Sen azokban részt nem vett, sem bele nem egyezett, s az ő tudtán kivül tartattak. De bármint volt a dolog, a viszály mindinkább mérgesült ; Sent azzal vádolták ellenfelei, hogy magát ugy tekinti, mint — ha valami isteni lény volna, vagy legalább is ember felett álló; s a meghasonlás mind élesebbé vált ; mire még inkább alkalmat adott a Brahmo Somaj évfordulati ünnepélye, mely a télen Kalkuttában tartatott. A Sen-pártiak azt állítják, hogy a hívők ilyen lelkesedést és tömeges részvételt nem mutattak a Brahmo Somaj létezése (50 év) óta; felhozzák például, hogy a városi vendéglőben 3000-nél, egy parkban meg öt ezernél többen jöttek össze, s lapjok így nyilatkozik : ,Ellenfeleink állitasa szerint elvesztettük erőnket és igényünket. Ha ők itt lettek volna, láthatták volna, hogy az uj dispensatió mily rajongasig lelkesítette hazánkfiai ezreit.4 A másik fél azonban másként beszél. Sen és a pártjabeliek nem elégedtek meg azzal, hogy az ünnepélyen rendes istenitisztelet és beszéd tartassék, hanem azt is akarták, hogy az uj dispensatiónak legyen egy symboluma, egy zászlója, s e célra egy ezüsttel kirakott zászlót választottak, ezt ünnepélyesen felszentelték s a theista vallás zászlajává avatták. Ez aztán Sen ellenfeleit teljesen felháborította. Ok az olyan ceremóniában, melyben egy anyagból alló tárgy symbolummá szenteltetik, a paganismushoz, a bálványimádáshoz való visszatérést s a tiszta theismustól való hűtlen elpártolást latnak. Lapjok ezen ügyről így nyi latkozik : »A kik a symbolumot p. a kereszt, vagy az istenek és istennők képei előtt való hajlongást megszoktak, nem találnak semmi rendkivűlit abban, ha valaki az uj dispensatió zászlaját hódolata tárgyává teszi. De mi reményijük, hogy felvilágosodott hazánkfiai, — kik csak azért, mert nem akarnak a bálványozó symbolumok előtt meghajolni, inkább kiállták a legkegyetlenebb üldöztetést, elhagyták hajlékaikat, rokonaikat, nem fogják könnyen és könnyelműen elfogadni azt, a mit az új dispensatió pártolói elfogadtak. Mi előttünk, mint a kik a dolgokat távolról szemléljük, azon felfogás, hogy egy olyan, a milyen drága nagy szép zászló, valamely vallási hitnézet symbolumául szerepeljen, inkább gyermekiesnek, mint veszélyesnek látszik. De egy olyan bálványimádó tartományban, mint India, nem úgy van a dolog. Az ind tiszta theisták jól érzik a veszélyt s azt a bálványimádás iránti gyűlöletet, melylyel az első keresztyének öszetörték az istenek szobrait.